Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-311

138 311. országos ül<».<< 1S94. márcziiis 10-én, szombaton. letek szervezésénél, szóval az időközben vidéken előfordult politikai mozgalmaknál kifejtettünk. Hanem az igaz, hogy mi ezen javaslatot, mely szőnyegen van, határozottan jjpártoljuk, támogatjuk. Nem a kormányt, — és ezt hangsúlyoznom kell, — hanem a javaslatokat, melyeket "előterjesztett, és pártoljuk ezeket a javaslatokat annak daczára, hogy tényleg és következményeiben ezzel a kormányt is támogatjuk. Ez az egyik. De mi hát a politikai helyzet, s mi annak szükségképen való következménye ? Ha támogatjuk e kérdésben a kabinetet, — föltéve, hogy a mi támogatásunk tarthatja őt meg, — akkor egy 67-es kabinet még Isten tudja mennyi ideig a nyakunkon marad ugyan, de egy hatalmas nagy elvünket diadalra juttattuk. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidalon.) Ha pedig nem támogatjuk ezt a kabinetet, ennek következtében ez a kabinet el fog enyészni, de akkor jön a nyakunkra egy áj s talán még rosszabb 67-es kabinet; (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon és a szélsőbalon. Felkiáltások jobb felöl: Sokkal rosszabb!) de azután átkozott vigasztalás lenne számunkra az, hogy jött ugyan egy új 67-es kabinet, de a mi főeívünket teljesen megbuktatta. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De a szükségképen való következmények, a melyeket semmiféle eloquenczia a maguk útjából ki nem téríthet, még tovább folynak ám a mai politikai helyzetből. Tegyük fel, hogy a mai lehető kombinácziók közt egy igazán előkelő és még az ellenkező nézetű politikusok előtt is tiszteletreméltó kabinet, egy ApponyiUgron-kabinet jönne. (Derültség. Felkiáltások jobb felől: Asbóth! Zaj. Halljuk ! Halljuk I) Bocsánatot kerekjén a lehető legkedvezőbb kombinácziót veszem. És tegyük fel, hogy ez a lehető legkedvezőbb kabinet ugyanezen törvényjavaslatnak és egyéb ehhez kapcsolódó nagy elveknek megvalósítására törekednék. Nos hát akkor, ha~így áll is a dolog, hol van a politikai indok, a mely minket arra vezessen, hogy , mi ezen elvek és javaslatok megbuktatásával ezt a mai kabinetet megbuktassuk és ennek helyébe egy másikat segítsünk, a mely ugyancsak ugyanazokat az elveket fogja valósítani? (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) Hiszen a legkedvezőbb eredmény lenne az, ha e kabinet helyett egy másik kabinet ugyanezen javaslatokat valósítja meg. De hát mit nyerünk akkor a kabinet megbuktatásával ? Egy új politikai izgalmat, a viszonyok újabb megzavarodását, e javaslatok ellenében támasztható érvek és szenvedélyek újabb komplikáczióját. Úgy tennénk, mint az az ember, a ki egy nem tetsző alkalmas jó há zat elbont csak azért, hogy neki épen úgy nem tetsző és semmivei sem jobb és alkalmasabb házat építsen. (Derültség és tetszés a jobb és szélső baloldalon.) Ebben én józan politikai felfogást nem látok. (Helyeslés a jobb és szélső baloldalon.) De nekem, t. ház, — és ezzel a teljes őszinteséggel én is, más is mindig tartozik a parlamentarizmusnak, — alapos kételyeim vannak arra nézve, hogy az az újonnan épülő ház ép oly alkalmas, és ép oly jó lenne, mint, a mai; mert azok közt, a kik ma a javaslatokat ellenzik, s e javaslatok czímén kabinet-buktatásra törekednek, én három hatalmas árnyalatot ismertem fel. Az egyik árnyalat törekszik.aís úgynevezett szükségbeli polgári házasságot behozni; a másik árnyalat az úgynevezett tetszésszerinti, fakultatív polgári házasságot töreksziik behozni, a harmadik pedig — és attól félek, hogy ez a legnagyobb és legerősebb árnyalat részint e házban, részint ezenkívül — semmiféle polgári házasságot sem törekszik behozni. (Élénk tetszés a szélsőbalon és jobb felől.) Már most ha ilyen háromféle felekezetből állna össze egy kabinet, nagy új politikai alakulás, az lenne ám az az Ínséges házasság, melyet Helfy Ignácz t. barátom beszélt. (Élénk tetszés és derültség a szélsőbalon és jobb felől.) Az efféle politikai kombináczióktól, az ily, egymást kizáró elvi árnyalatoknak azon czélra való egyesülésétől, hogy kabinetbe jussanak, mentse meg az Hteu ezt a parlamentet, és mai stádiumában mentse meg alkotmányunkat és mindvégig nemzetünket. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Vau ezen gyanúsításnak különben (Halljuk!) egy sajátságos vidám oldala is, melyről ép előbb szólni szerencsém volt. Az a tábor, a melynek környezetéből az a gyanúsítás kiindult, minket radikásoknak hirdet, azt mondja: »radikális függetlenségi párt«,de ugyanannak a tábornak képviselői majdnem kivétel nélkül bizonyítgatják itt a házban, hogy ez a javaslat, melyet mi támogatunk, nem a szabadelvííség rovására esik. (Tetszés és derültség a szélsőbalon és jobb felöl.) No már most egyik perczben radikalizmussal vádolni, a másik perczben ránk bizonyítani, hogy nem is szabadelvííség az, mire törekszünk, (Zaj és mozgás a bal- és a középen, Egy hang jobbról: Apponyi-politika!) bocsánatot kérek, legfeljebb ügyes szójátéknak válik be, de egyébnek nem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mik vagyunk mi tehát, radikálisok-e, vagy még nem is szabadelvűek, ezt az a tábor s annak liberális képviselői intézzék el maguk közt, mi tisztában vagyunk azzal, hogy kik vagyunk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha önző, s kizárólagos pártérdek vezetne egyébiránt bennünket, és ha szemeink előtt nem állana más, — bizony, mondom, szomorú tapaszta-