Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-311

1S6 811. (trtí/.áeof fit** 1894. ui&rczlns ÍO-én, szombaton. tiltakoztak volna e határozat ellen. Ezt csak annak igazolására hoztam fel, a mit előbb mondtam, hogy „peecatur et peecabatur inlri muro» et extra!« Ideje, hogy azon akadályok, melyek eddig a felekezeti féltékenységet felkeltették, mellőztessenek, és tikkor szebb jövőnek nézünk elébe. (Úgy van! bal felöl.) Egy szabadelvűsedéről és puritán jelleméről ismert és emlékében is mindnyájunk által mélyen t. férfin, Irányi Dániel, midőn 1890-ben e házban a valláspolitikai kérdésekről szólt, ezeket mondta : »A vallásosságnak, — mely az erkölcsiség egyik főtényezője, nemcsak az egyének, hanem a család és társadalomnak is eíryik legerősebb támaszát képezi, — elengedheteden feltétele a meggyőződés szabadsága.« Én is azt mondom, és minden tagadás ellenére fentartom azt az állításomat, hogy miután két egyház híveire nézve e javaslat folytán ki van zárva, hogy vallásos meggyőződésüket és hitelveiket a házasságkötés fontos aktusánál szabadon követhessék, miután továbbá alapos meggyőződésem az, hogy a kulturális és nemzeti tekintetben oly kiváló s fontos . feladatot teljesítő protestáns egyházak anyagilag majdnem a végveszély örvényéig sodortatnak ezen javaslat rendelkezései által; miután továbbá azt hiszem, hogy a nemzetiségi izgatások nemcsak hogy szűnni nem fognak, hanem ellenkezőleg, (Igaz! ÍJgy van! bal felől) most fognak csak bő tápot és anyagot nyerni: mindezeknél fogva én, ki elmondhatom bátran, hogy nem félek a re akezió vádjától, — mert hiszen azokkal az én igénytelen felszólalásaimmal, a melyeket 15 év óta ebben a házban tettem, mindennek előbb tettem és tehettem szolgálatot, csak a reakeziónak nem, s erről, azt hiszem, minden igazság szerető ember ki fogja állítani nekem a bizonyítványt, — de miután azt hiszem, hogy a kormány nem fogja elérni a czélt, ámbár jóhiszeműségét sem vonom kétségbe, másrészt, mert azt. látom, hogy a népben a vallási érzület teljes megbolygatására, % teljes vallástalanságra és a társadalmi dekompoziczióra fog ez a javaslat vezetői, ezért én azt részemről el nem fogadom. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) JosipOVich Géza jegyző: Eötvös Károly ! (Mogás. Malijuk! Halljuk.') Elnök: Méltóztasssanak helyet foglalni. Eötvös Károly: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Mikor most a t. ház kegyes engedelmével a szőnyegen levő kérdéshez hozzászólok, előre meg kell jegyeznem, hogy ennek a fontos kérdésnek minden fontos részletére kiterjeszkedni nem fogok, részint azért, mert közbejött betegségem miatt a vita folyamát figyelemmel nem kisérhettem, részint azért, mert ez a vita már hosszabb idő óta tart, s a t. háznak figyelme természetszerűleg kifáradott, részint és főleg azért, mert a mit én mondani tudnék, vagy mondani akarnék, e kérdés igen sok fontos részletére nézve, azt részint már a múlt évben elmondtam, mikor alkalmam volt e kérdéshez szólani, részint kiváló szónokok a vita folyamán itt most elmondották. Csak a szükségesekre szorítkozom és még a polemizáló vitát is lehetőleg kerülni akarom; mégis, ha netalán egyik másik kérdésnél valamely ismétlésbe keveredném bele, ezért előre is bocsánatot kérek. Fölszólalásom első oka egy határozati javaslatnak előterjesztése, melyet úgy magam, mint barátaim részéről fogok a t. háznak benyújtani. Ezen határozati javaslat lehető röviden a következőleg szól: (Halljuk !) »Határozza el a képviselőház, hogy a szőnyegen levő s a házassági jog rendezéséről szóló törvényjavaslatot elfogadja, és egyúttal utasítja a kormányt, hogy e törvényjavaslat törvénynyé válta után azonnal az 1848. évi XX. tez. rendelkezésének megvalósítása és életbeléptetése tárgyában a megfelelő törvényjavaslatokat terjeszsze elő.« (Helyeslés a szélsőbal felől.) Mi, t. ház, — én és barátaim, — köztudomású dolog, a kabinet által a házassági jog rendezésére vonatkozólag előterjesztett s most szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadjuk. Azon okok nagy részét, melyek minket erre indítanak, beszédem folyamán legalább érinteni fogom , most határozati javaslatom indokolására tisztelettel megjegyzem, hogy, a mint felolvasni volt szerencsém, határozati javaslatunk mámásodik pontja oda törekszik, hogy az Í848. évi XX. tcz. mindazon igen fontos rendelkezései, melyek ma még életbe nincsenek léptetve, sot a melyekre vonatkozó, és az életbeléptetést megkönnyítő, vagy lehetővé tevő törvények és törvényjavaslatok nincsenek rendelkezésünkre, mielőbb életbeléptettessenek. A hevenyészettség vádjával talán határozati javaslatunk nem találkozhatik. Pár év múlva félszázada lesz annak, a mikor 1848-iki, emlékezetében is dicső, alkotásaiban pedig a hazára nézve áldásos törvényhozás ezt a törvényt megalkotta. Ezt a törvényt, valamint a többit és a nemzet egyetemes lelkesedése hozta létre; (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon.) nemzetünk legjobb, legnagyobb, legdicsőbb férfiai működtek közre azon, hogy ezen törvények megalkottassanak. Az előttünk elhuilt nemzedék hősei csatatéren áldozták fel vérüket azért, hogy e törvény n.eg legyen védelmezve éstna is élnek közöttük többen, a kik hosszas szenvedések áldozatát hozták azért, hogy e törvény a nemzet számára megmentessék, és minden részletében végrehajtassék. Ily múlt, ily előkészületek után tehát egy félszázad mulya a készületieuség vádjával,