Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-311

132 811. országos iilé.« Í8M. márcüiux 10-én. szowbatoii. talán egy hét múlva ugyanaz a lelkész, liogy maga házasságra léphessen, először a falu jegyzője előtt lesz köteles esküdni. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Szólani akarok azután még, t. ház, a törvény végrehajtására rendelt közegekről, a jegyzői karról. És itt általánosságban megjegyzek annyit, hogy én azokat a vádakat, a melyek a jegyzői karral szemben elhangzottak, úgy ezen törvényjavaslat tárgyalása alatt, mint pedig azelőtt a sajtóban az egész jegyzői karra nézve alaposaknak nem ismerhetem el. (Helyeslés bal felől.) Hanem hát itt is úgy áll, t. ház, hogy »medium tennere beati.« Tudjuk például azt, t. ház, hogy a királyi törvényszékek, a királyi járásbíróságok mindenütt, úgy-e bár, egyforma törvények és szabályok hatálya alatt állanak; de valamint kétségtelen mindenki előtt, és a legjobban tudja maga az igen t. igazságügyi miniszter úr, hogy az illető tábla elnöke, a ki meg van bízva az ő kerületéhez tartozó törvényszékek vizsgálatával, míg az egyik törvényszékről azt jelenti, hogy az nagyon hanyagul, nagyon rosszul van vezetve, és ajánlja a miniszternek, hogy annak elnökét minél előbb küldje a jól megérdemelt nyugalomba, addig ismét más törvényszéket, a mely ugyanezen törvény hatálya alatt áll, nagyon jól vezetettnek mond és annak elnökét ismét kitüntetésre ajánlja az ö szakminiszteréi ek. (Igás! Úgy van! a hátoldalon.) Épen így vagyunk, t. ház, a megyei törvényhatóságokkal. Ugyanazon törvények és szabályok hatálya alatt áll például Vasmegye és Árvamegye, Sopron megye és Tren csen megye, és mégis, t. ház, ki tagadhatná azt, hogy egyikmásik megyének a közigazgatása sokkal jobb, mint a másiké; és azután ott, a hol a közigazgatás általában rosszabb, ott annak egyes közegei is — nagyon természetesen -— nem azzal a lelkiismeretességgel, nem azzal a buzgósággal teljesítik feladataikat. (Úgy van! a baloldalon.) Ezt az igazság érdekében. (Helyeslés bal felől.) A jegyzők, t. ház, általában véve — a saját megyémbeli tapasztalataim után szólva mondhatom ezt — kifogástalan lelkiismeretességgel és pontossággal teljesítik azon nagy és nagy felelősséggel járó teendőket, melyek rájuk nehezednek, és ágyszóhán ők az egyedüli teherhordói a községi közigazgatásnak. Alig van ága a községi közigazgatásnak, a hol ők nemcsak fontos, hanem elsőrangú szerepet ne játszanának, és ha valami volt, a mi eddigi közigazgatási rendszerünknek valóságos szégyenfoltja volt, úgy az az volt, hogy ezen igen fontos szolgálatra hivatott közegek ezen fárasztó szolgálatukat igen csekély javadalmazás mellett Toltak kénytelenek eddig teljesíteni; és azért teljesen igazat adok az igen t. belügyminiszter úrnak abban, hogy az oly kérdés, mely sürgősen várja a megoldást, hogy a községi jegyzők javadalmazása a mostaninál jobb legyen. De mind a mellett, hogy készséggel elismerem a jegyzők lelkiismeretes buzgóságát, azt tartom, hogy e funkezióra igen sokan közülök nem lesznek alkalmasak. Mert ide nem elég az utasítás; ez a törvényjavaslat igen szövevényes, és ha előfordulhat oly enet, hogy Kovács Albert t. képviselőtársam, a ki nemcsak évek hosszú sora óta tanára az egyházjognak, hanem az egyházjogi szakirodalmat is egy jeles szakmunkával gazdagította, maga kénytelen volt bevallani, hogy a javaslatnak egyik másik rendelkezését nem érti, azt hiszem, nem követek el sértést a jegyzői kar ellen, midőn azt állítom, hogy közülök sokan nem fognak eligazodni tudni a paragrafusoknak ezen végtelen tömegében. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ebből azután igen sok komplikáczió, igen sok esetben szerencsétlenség, és egy egész életre kiható baj és nyomor származhatik. Továbbá a népre nézve igen nagy fáradtsággal, költséggel és időveszteséggel jár majd az anyakönyvvezetőhöz való ide-oda utazgatás, főleg téli időben, holott épen akkor szoktak legnagyobb részben faluhelyen a házasságok köttetni. Nagy és fontos szerepet játszanak e törvényjavaslat elbírálásánál egyes vidékek helyrajzi viszonyai, a községek mikénti csoportosulása is, és azt hiszem, hogy a nép, a mely eddig nagyon csekély költséggel és fáradsággal kötötte meg házasságát, semmikép sem fogja beláthatni, hogy mennyiben hoz áldozatot a magyar nemzeti egységnek, ha neki 4—5 forint költséggel kell majd azon frigyet megkötnie, melynél eddig a stóla 30 — 40 krajezárt tett ki. Es mivel a nép ma úgy is agyon van sanyargatva, ha ingyenes lesz is az anyakönyvvezetés, — pedig nem lesz — magában ezen sok ide-oda utazgatásban úgyszólván egy új adónemet fog látni, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) és a nép ezen sok fáradságot, kiadást röstelvén, ennek következménye az lesz, hogy a házasságkötések minél ritkábbak, ellenben a kereszteletlen gyermekek száma minél nagyobb lesz, (Úgy van! Úgy van!) a mi a közerkölcsiségnek ismét nem válik hasznára. Ezen kérdésről még igen sokat lehetne beszélni, de nem akarok azzal foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) hanem állításaim erősbítésére a politikai napi sajtó egy nagyon tekintélyes közlönyére, a »Pester LloycU-nak (Halljuk! Halljuk!) 1892. évi november 6-án megjelent következő megjegyzésére akarom a ház figyelmét felhívni, a hol a nevezett t. lap e törvény végrehajtási nehézségeiről a következőket mondja; igen kérem ennek figyelmes és, szíves meghallga-