Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-310

310. országos illés 18841 márcüins %-én. pénteken. 125 szörnyű meglepetésemre azt felelték: a »muszájházasság!« (Élénk derültség a báloldalon.) Mikor azt kérdeztem tőlük, hogy hát azért jöttek fel? azt felelték : »azért hát, mert az is muszáj !« (Élénk derültség és tetszés a baloldalon.) S mikor azután megvallom, nagy zavaromban azt kérdeztem, hogy hát ki éljen? Arra azt felelték: »A szitakötő!* »Hátaz ki legyen?« »Hát az, aki megköti a polgári házasságot!« (Élénk derültség a baloldalon.) így elmélkedtem azután a felett, hogy én is rendeztem tűntetést, igaz, hogy akkor főispánokkal, sőt még rendőrökkel sem rendelkeztem, sőt az ily tüntetés akkor 5 — 10 évi büntetéssel volt kapcsolatba hozható, de a lelkesedés óriási volt, itt meg ép azt nem találtam s úgy láttam, hogy az egy díszes »halotti menet volt«. (Élénk teíszés és taps a baloldalon.) Ugron Zoltán: A korrupczió temetése. Nedeczky Jenő: Ezután komolyan elmélkedtem a felett, hogy ez nem az én ellenzéki szememmel van-e csak így nézve, s elhitettem magammal, hogy igen. Mikor hazafelé jöttem, találkozom egy képviselő-barátommal, a ki azt mondotta: »találkoztam kerületbeli embereiddel«. »Az lehetetlen*, mondottamén. »Deigen« — mondotta barátom — »aztizenik neked, igen szive sen köszöntenek, de ez alkalommal meg nem látogathatnak, mert otthon hagyták a lelküket*. (Élénk derültség a baloldalon.) Én ezzel ennek a tüntetésnek szépségéből nem vonok le semmit sem, én meghiszem, hogy ott voltak olyanok is, kik meggyőződésből szabadelvűek; de bocsássanak meg, ha én azt a tűntetést ma még nagyobb halotti menetnek tartom, mint akkor. (Élénk tetszés a baloldalon Elnök csenget.) Itt már megtaláltam azután ebben a kötelező polgári házasságban a szabadelvüség kifejezését, és azt, hogy szabadelvű »muszáj-házasság*. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De én felállítom a tételt és tartozom ezzel a t. háznak is, hogy tehát mi az a szabadelvtíség, mi az egyén szabadsága ? Egyéniségnek szabad érvényesülése minden téren, s hozzáteszem : mindaddig, a mig más szabadságát, tehát jogát nem sérti. Mi a szabadelvtíség? Nem egyéb, mint minden oly intézmény, a mely az egyéni szabadságot biz tosítja, hozzáteszem: vagy legalább nem érinti. Hát így fegyverkeztem fel, t. ház, hogy megkeressem azt a szabadelvüséget, még akkor is, ba azt mondják, hogy ez a szabadelvtíség »mu8záj-szabadelvtíség«. Az első korlát, a mely előttem állott, csakugyan a muszáj-szabadelvűség, a mikor azt mondja a törvényjavaslat, hogy mindenekelőtt köteles mindenki házasságot kötni az állami orgánum előtt. Hol van tehát az egyéni jognak az érvényesülése, bögy a polgár a maga meggyőződése szerint érvényesítse magát? Ha az ő lelkiismerete azt követeli, ha az ő hitvallása azt kívánja, hogy a pap előtt kösse meg a házasságát: nem teheti, mert ott van a muszáj-szabadelvű házasság. Hát azt kérdezem én, t. ház, sérti-e a polgárt, az egyént, ha ő elmegy a papjához, sérti-e az az egyházat, vagy polgárt, sérti-e az az államot? Nem sérti. Miért korlätoztassék tehát a polgárnak a szabadsága akkor, mikor sem az államnak nem árt, sem semmi más polgárnak jogát nem sérti ? Ez tehát nera lehet másképen, mint a hogy a tüntetőktől tanultam, hogy ez egy muszáj-házasság. Kerestem tehát, t. ház, hogy mivel lehet indokolni ezt a muszáj-házasságot. Az igen tisztelt igazságügy miniszter úr, — a kinek megint sürjo-Ős dolga van, most már a tárezája sincsen itt.. . (Egy hang bal felöl: A tárezája itt van) Hát akkor azt hagyta el. A t. miniszter úr ezt a muszáj-házasságot azzal indokolja, hogy az kell az államjog egysége szempontjából. Ez, t. képviselőház, furcsa proklamálás a jogról, mert az én fogalmam szerint jogokkal lehet élni a nélkül, hogy azt mindenkinek használni kellene, de oly jogokat nem ismerhetek el jogoknak, a melyeket muszáj mindenkinek használni. Thaly Kálmán: Hisz nem muszáj. Hát a ki nem házasodik? (Derültség bal felől.) Nedeczky Jenő: Hát épen abban áll a jog, hogy használhatja az, a ki akarja, de nem muszáj használnia annak, a ki nem akarja. Ilyennek kellene minden jognak és az igazságszolgáltatásnak is lenni minden téren, mert a jogot, vagy igazságszolgáltatást igénybe veheti minden ember, de azt, hogy keresni, vagy pörlekedni muszáj minden embernek, akár akar, akár nem, ezt máskép motiválni, minta »muszáj-házasság'«gd, nem lehet. (Derültség a baloldalon. Zaj. Botijuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Most meg a paphoz muszáj menni annak, a ki házasodni akar. Egy kutya! (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak meghallgatni a szónokot. Nedeczky Jenő: T. ház! Én is osztozom igen t. vezéremnek azon nézetében, hogy nem féltem az egyházamat, tudniillik, katholikus lévén, a katholikus egyházat. Nem féltem, t. ház, mégpedig nem csak azért, mert a mi egyházunkban a dogmák nagyon erősek, de azért is, mert hivői a legkevesebb terhet viselik, ellenbet| a többi egyházak mind szabadabbak a dogmában, de hívőik annál több terhet viselnek. De azt az egyet konstatálni kívánom, hogy valamennyi sokat fog veszteni, és pedig azon félekezet javára, — és az ország nagy kárára, — a melyet ©zen törvényjavaslat behoz, tudniillik