Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

íMHí. ország-ős ülés 1S94, herczeggel élén: »Die Repuklik mit dern GrossHerzog.« (Elénk derültség bal felől.) Herman Ottó: Azért németek! (Élénk derültség.) Beöthy Ákos: Hogy ilyen tréfák megtörténnek egy oly nemzetné], melynek politikai tapasztalatai nincsenek, az természetes; de hogy lehetséges legyen Magyarországon egy olyan nemzetnél, a melynek ezredéves politikai múltja van, hogy az ország egy ilyen szemfényvesztő játéknak felül, .... (Igás! ügy van! Élénk tetszés és taps bal felöl.) Elnök: Csendet kérek! Beöthy Ákos: .... ez nemcsak nagyon tanulságos, de igen szomorá dolog is. Én szabadelvűnek csak olyan intézményt nevezhetek, a mely az egyéni szabadságot biztosítja és fejleszti. (Helyeslés bal felöl.) Szentiványi Kálmán: Ez az igazi! (Mozgás jobb felöl.) Pulszky ÁgoSt: Egyházi szabadság! (Helyeslés jobbról. Mozgás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Beöthy Ákos: Hiszen erre majd rájövünk. (Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni ! Vajay István: Szabadelvű még a viselkedésük is. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Beöthy Ákos: Az 1848-iki reformok par excellence szabadelvű reformok voltak. Az a nagy tény, hogy a jogegyenlőség proklamáltatok, hogy az egész nemzet be lett véve az alkotmány sánezaiba, hogy szabaddá lett az egyén, a tulajdon, a gondolat, a sajtó, a vallás, ezek mind szabadelvű intézmények voltak, mert az egyes egyént emanczipálták a középkor bilincseitől. Ezzel szemben állott egy másik irányzat, a mely a hangsúlyt nem a szabadságra, hanem a rendre és tekintélyre, nem az egyesre, hanem az összességre, nem az egyes egyén szabad mozgására, hanem a kormányzati hatályra helyezi, a melyet, méltán lehet konzervatív iránynak nevezni, habár ennek egyes túlhajtásaí a radikális iránynyal találkoznak is, ismétlődvén azon közmondás, hogy a szélsőségek találkoznak. (Ügy van! bal felöl.) De tény az, hogy az állami mindenhatóság és szabadelvííség nem egy fának a gyümölcse. (Tetszés bal felöl.) Merem állítani, hogy alig van az egész müveit világnak egyetlen egy jelentékeny publiczistája, a ki a kormányzati befolyás azon túltengésében, mely az egész világ államainak fejlődését irányozza, ne látná a legnagyobb veszélyt a szabadságra nézve. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) És hogy ezen irányzat Magyarországon minő eredményeket ért el, arra 5 a legutóbbi 15 év tapasztalatai bennünket sajnosán megtanítottak. Nem egészen érdektelen, t. ház, megvizsgálnunk, hogy milyen kormányok és milyen alkalmak voltak azok, a mikor ezt a reformot kezdeményezték. (Halljuk! Halljuk!) Ezt már a viták folyama alatt is szellőztették, habár nem is helyezték kellő világításba. A t. túloldal egyik igen képzett tagja, Wlassies Gyula t. képviselő úr, argumentumot merített abból, hogy a polgári házasságot először Hollandiában hozták be a XVII. században és hogy ez ott a lelkiismereti szabadság folyománya volt. Hogy nem conditio sine qua non-ja ez a lelkiismereti szabadságnak, bizonyítja ezt Amerika példája De nem ezen fordul meg a dolog. Hollandia a XVII. században nem volt modern állam; azok a nagy tényezők és ellentétek, melyek a mai időben a politikai kérdések elbírálásánál szerepet játszanak, ott nem léteztek. Csakis a franczia forradalom utáni korszakra vezethető vissza a modern állam és politika, és akkor a következő eredményekre jutunk. (Halljuk! Halljuk!) Tény az, hogy Franczia országban legelőször a jakobinusok hozták be. Ez egy kisded frakczió volt, a mely a kormányzati erő szakkal és terrorizmussal uralkodott és az egyéni szabadságot lábbal tiporta. (Helyeslés bal felöl) De erre nem fektetek súlyt, mert ez tényleg egy intermezzo volt, a melyből konzequencziát nem lehet levonni. De igazában rendszerbe foglalta s intézménynyé szilárdította nagy Napóleon, a ki nemcsak lángeszű, hadvezér, hanem lángeszű politikus is volt. 0 a kormányzati mindenhatóság szervezetét állapította meg, a mely hatalma alá vette az állam, az egyén és a család minden funkczióját. Mindez oda lett dobva az állami mindenhatóság bálványának. Kétségtelen, hogy ez akkor nagy eredményeket ért el. A múlt ülések egyikén Pap Géza t. képviselőtársam hevíílékeny fantáziáját ez megragadta; de megvoltak ennek a maga hátrányai is. Franeziaország az utóbbi száz év alatt az egyik végletből a másikba esett s igazán konszolidált politika viszonyokhoz nem jutott, s ma már ott van, hogy daczára annak, hogy köztársaság, szabad intézményei nincsenek. (Úgy van I bal felöl.) A házasságnak államossága csak egy gyűrű, csak egy lánczszem volt a kormányzati mindenhatóságnak azon gyűrűzetében, a mely minden kormányformát végigszolgál, a köztársaságot úgy, mint a császárságot, (Igaz! Úgy van! bal felől.) és a mely a lelkiismereti szabadságot oly kevéssé biztosította, hogy a Bourbonok alatt a katholikus vallást uralkodó vallássá proklamálták, az egész kormányzat pedig a jezsuiták kezébe került, melybői Franciaországot csak egy forradalom tudta megmenteni, iiiárcziTiP 5-én. hétfőn.