Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-296
296. országos ülés 1894. február 21-én, szerdán. 1)3 állásfoglalásra buzdít e törvényjavaslattal szemben, az egy másik indok, és ez az, hogy mivel ezen törvényjavaslat úgy lett beterjesztve, hogy azzal egyetemben fog szentesítés alá jönni az 1868: LM. tcz. megváltoztatása, reám nézve ez elegendő ok, hogy állást foglaljak a törvényjavaslattal szemben. (Helyeslés balról.) Én e két törvény között, t. ház, semmi nexus eausalist nem látok. (Hdyeslés hajról.) Nem látom át, hogy ha az egyik megszületik, miért kelljen a másiknak meghalni. (Helyeslés balról.) Tudom, hogy az 1868: LM. tez. a protestánsoknak egyik alaptörvénye ; de miért ragaszkodnak a protestánsok ehhez? (Zaj jobbról.) Elnök: Csendet kérek. Bánó József: Legyen szabad ennek :i megvilágítása végett kissé visszapillantanom a történetre. (Halljuk! Halljuk!) Az 1791: XVI. tcz., mint mindenki tudja, igen jó helyzetet teremtett a protestánsoknak, de két kérdést megoldatlanul hagyott: a házasság igazságos rendezését és az igazságos bíráskodást. A 15. §. elrendeli, hogy a vegyes házasság mindig katholikus lelkész előtt kötendő s ha az atya katholikus, minden gyermek ennek vallását követi; ha pedig az anya katholikus, csak a fiúk követhessék — >sequi possint« — atyjuk vallását; a 16. §. pedig minden vegyes házassági ügyet a katholikus szentszék elé visz. E nyitva hagyott két kérdés végtelen következményekkel járt a protestantizmura nézve, mert megnyitották a reverzálisok korszakát. 1791. után sokáig nem volt országgyűlés. Az 1825-ikin a protestánsokra nézve semmiféle külön rendelkezés sem történt; nem történt 184Üben sem, de már akkor volt egy népjelenség, mely már némileg 183b ban is mutatkozott, s ez az, hogy ekkor már a katholikusok is pártját fogták a protestáns "ügynek, ilyenek voltak a Beöthyek, a Borsiczkyak, a Klauzálok, ilyenek voltak a Deákok, csak az 1844-iki országgyűlés hozott némi enyhülést a protestánsoknak, a mennyiben az első törvényczikk első szakaszában elrendelte, hogy a 18 éves korukig protestáns vallásban neveltek abban háborítlanúl meghagyandók, a 2. és 3. §. pedig elrendelte, hogy a protestáns lelkész előtt kötött vegyes házasságok is törvényesek, és az ily kötéseket, még öt évre visszahatólag is érvényesítette, végre a többi szakaszokban megkönnyíti az átmenést az egyik vallásról a másikra. E korszakban már az volt a művelt közönség felfogása, hogy reverzálisok adása, vagy vétele nem tisztességes dolog. S midőn az országgyűlés 1868-ban Deák Ferencz, nem b. Eötvös József akkori felfogását iktatta törvénybe, hanem azt, hogy a fiúk az apa, a lányok az anya vallását követik, ő csak azt kodifikálta, a mit a közönség akkor már évtizedeken át elfogadott. S azt az ő bölcsesége igen helyesen cselekedte, mert mindig •• az a legtökéletesebb törvény, mely az életből van merítve, s ennek van legnagyobb tartóssága. (Helyeslés balról.) Az az állapot, mely az által keletkezett Magyarországon, az 1868: Lili. tcz.-ben leli kifejezését. Ez volt azon törvényczikk, mely a protestánsokra mintegy betetőzte az egész műnek épületét. 1868. óta Magyarországon a protestánsoknak semmi sérelme nincs, és ma az egész világ előtt úgy áll, mint egy olyan példánykép, a mely minden gondolkozónak helyeslését mindenesetre birja. (Halljuk ! Halljuk! balról.) Az 1868: LIII. tcz. megváltoztatása ezen épületet megbontja; ez határozottan visszaesés, mert én azt mondom, hogy a magyar protestánsok állapotának biztosítása a bécsi békekötés óta egészen a mai napig, mindig terjedt és mindig nagyobb lett; ezen törvénynek megváltoztatása pedig határozottan visszaesés. Ne méltóztassanak tehát tőlem azt kívánni, hogy én azt fogadjam el, a minek következménye az én véleményem szerint az lenne, hogy a magyar protestáns egyház jogaiból igen sokat fog veszíteni. Ha pedig be akarják hozni a polgári anyakönyvezést az 1868: LIII. tcz. 12. § ának megváltozt itásával, és ha a kötelező polgári házasság fo^ behozatni, az én lelki szemeim előtt tisztán áll, hogy ez legnagyobb sérelme a magyarországi protestánsoknak leáz. Már most áttérek az utolsó feladatra, tudniillik arra, hogy milyen állást foglalok el én, ezen törvényjavaslattal szemben, mint ellenzéki képviselő '? (Halljuk ! Halljuk !) A t. miniszterelnök úr akkor, midőn bemutatta a minisztériumot, azt mondta, hogy az nem új rendszer, hogy az csak a réginek folytatása. Hiszen, ha az a réginek folytatása, mint a hogy látjuk, hogy az, akkor én azt mondom: nekem semmi más argumentum nem kell, mint az, hogy én még ezen törvényjavaslatot is, a mely ház előtt van, ha megjavítva jönne is ki a retortából, olyan minisztériumnak megszavazom, a mely az én bizalmamat bírja, de olyan minisztériumnak, a mely az én bizalmamat nem bírja, nem szavazom meg. {Élénk helyeslés a baloldalon ) Én sokkal nagyobb szerencsétlenségnek tartom azt, ha ez a minisztérium még tovább fog kormányozni, mint a mi kevés jót találunk abban, ha ez a törvényjavaslat törvénynyé válnék, mert éu tudok magamnak képzelni olyan politikát, a mely a szabadelvtíséget feláldozza a nemzeti iránynak, de sohasem szeretném, hogy legyen Magyarországon egy olyan ]>olitika, a mely a
