Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
76 295. orsíágos fllés 1884.február 30-án, kedden. igazgatás terén működő kitűnő és tapasztalt férfiaktól, és azoknak egyhangú nézete oda irányúit, hogy ezt az intézményt a jelenlegi közigazgatás szervezetének keretében megnyugtató módon életbeléptetni teljes lehetetlenség. (Úgy van! a baloldalon.) És ha ennek még valami bizonyíték; 1 , kellene, hát elegendő arra a t. kormánynak eljárása . . . (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bal felől) Elnök : (Csönget.) Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert .... Azt hiszem, hogy ma a tizenkettedik órában, midőn a házasságjogi javaslatot tárgyaljuk, a mikor tehát már konkrét és kényes feladatokat ruházunk arra az állami könyvvezetőre, a kormánynak már tisztában kellene lennie azzal, hogy ki lesz az a közeg. (Helyeslés bal felöl.) Ma már a t. kormánynak nem az egyik bizottsági ülésről a másikra változó tervezgetésekkel, (Élénk helyeslés a baloldalon.) nem az anyakönyvi javaslat részletes tárgyalására vonatkozó Ígéretekkel, hanem egészen konkrét javaslatokkal és adatokkal kellene a t. ház elé állania abban a tekintetlen, hogy az a személyzet, a melyet igénybe akar venni, tényleg létezik-e-a kellő számban s a megbízhatóság minden föltételével. (Hosszan tartó, élénk helyeslés a baloldalon.) Ha e személyzet a t. kormány tervezetében már megvan állapítva és a kormány birtokában van az arra vonatkozó adatoknak, akkor sajnálom, hogy a t. kormány ezeket hivatalos titkoknak tekinti és nem tartja szükségesnek azokat a képviselőházzal közölni. (Élénk helyeslés a baloldalon ) Ivánka Oszkár: Most írnak át a megyékhez. (Mozgás ajobbolda'on Halljuk! Halljuk! bal felől.) Elnök: Kérem Ivánka Oszkár képviselő urat, hogy ne szóljon ismételten közbe! (He lyeslés jobb felől.) Gr. Apponyi Albert: De, t. ház, a szervezeti előfeltételek mellett, a melyek fölfogásom szerint, teljesen hiányoznak, nem csekély jelentőséggé] bírók a pénzügyi előfeltétel, illetőleg a pénzügyi következményeik sem. Lehet azokat a fölhevülés egy pillanatában kicsinyelni, de ha állatnunk és nemzetünk jövőjét komolyan veszsziik és minden lépésünket azzal az átgondoltsággal és megfontolással teszszük, a melyet szem előtt tartani és érvényesíteni törvényhozói kötelességünk, akkor egyetlenegy kérdés megoldásánál sem szabad azt a tekintetet figyelmen kívül hagynunk, hogy az pénzügyeinknek igen drágán és nagy áldozatok árán megszerzett egyensúlyára milyen hatással fog lenni? (Élénk helyeslés a baloldaalon.) Már most, ha magának a leendő szervezetnek körvonalai homályosak, szétfutok, ködfátyolképszerűek, akkor igen természetesen, teljes tájékozatlanság uralkodik ennek a szervezetnek költségei iránt is. Magát a direkt költséget, a mely ezzel az ideiglenes átmeneti szervezettel össze lesz kötve, nem tudjuk megbírálni. De van még egy másik ágazata is a költségeknek, a melyek elől kitérni nem lehet, a melyeket ismerni kell, s a melyeknek mennyisége és elbírhatása iránt tisztában kell lennünk, mielőtt ily intézményeket létesítünk. Ezek az indirekt költségek. (Halljuk! Halljuk!) Már maga az anyakönyvvezetés, de még nagyobb mérték ben a kötelező polgári házasságkötés kétségtelenül a lelkészek jövedelmének csökkenésével fog járni, amint arra később rá fogok térni. Ha a polgári házasságot kötelező formájában létesíteni kívánjuk is, annak mellőzhetetlen előföltételét képezi, hogy az egyházakat s különösen azokat az egyházakat, a melyeknek eddigi dotacziója, eddigi vagyoni viszonyai arra alappal nem bírnak, abba a helyzetbe hozzuk, hogy az eaketést ingyenessé tegyék. Nem szólok itt arról az egyházról, melyhez magamnak van szerencsém tartozni, mert ennek vagyoni helyzete olyan, hogy erről a feladatnál a saját erejéből képes gondoskodni; hanem szólok a szegényebb egyházakról: a protestáns és a görög keleti egyházakról. (Nagy n<-ozgás jobbról.) Visontai Soma: Hát a zsidó egyházról? Gr. Apponyi Albert: Nagyon könnyű hazafias áldozatkészséggel lemondani arról, hogy a szegényebb felekezeteknek papjai netaláni veszte-egeikért kárpótlást kapjanak, nagyon könnyű ezt a felhevűlésnek egy pillanatában oda dobni, nagyon könnyű ezzel zajos hatást is elérni. De a ki nem doktrinersággal, hanem a gyakorlati politikai viszonyokat tekintetbe venni szokott szemmel nézi azokat a feladatokat, a melyek Magyarországon megoldandók, az előtt nem lehet közönbös az, hogy azon egyházakból és azok közegeiből, a melyek nem csupán a vallásosságnak és erkölcsösségnek támpontjai, de egyszersmind nemzeti fennállásunk oszlopai is exponált vidékeken, hogy azokból mi lesz; nem közönbös, hogy ama egyházaknak lelkészei, a melyek a történeti tradicziók által a magyar nemzeti és magyar állami eszmével kevésbbé vannak összenőve, sőt helylyel-közzel azzal ellenkezésbe is jöttek, a kenyérkérdés által is ingert kapjanak arra, hogy a magyar nemzeti és állami eszme elleni agitácziót vallásos fanatizmusokkal is tetézzék. (Helyeslés balról.) Ez a gyakorlati felfogás közönbös lehet a doktrinerekre nézve; de a nemzetre nézve nem közömbös az, hogy az egyházak és azok szolgái minő elbánásban részestílnek. (Helyeslés balról.) A kormány által javaslatba hozott megoldás tehát, egyszerűen a dolog érdemét tekintve, már csak azért sem jó, mert az a ma létező előfeltételek mellett megnyugvással szer-
