Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
295. országos ülés IBM. február 20-án, kedden. 57 Ne méltóztassanak itt mindig Angliára hivatkozni, hiszen Angliában egészen mások a viszonyok; hiszen Angliában az anglikán egyház, a disszidensek és a katholikus egyháznak körültekintő politikája szintén olyan, hogy mindig alkalmazkodnak az angol világi j'oghoz. Az angolok különben a legutóbbi időkig intézményeik államosításától egyáltalában idegenkedtek. Angliából példát hozni ily körülmények között nem tartom szerencsésnek. Távol állok attól, hogy a fakultatív polgári házasságnak hátrányaival szemben a kötelező polgári házasság előnyeit tovább fejtegessem, hiszen mindenkinek élénken emlékezetében lehet az a leszed, a melyben az igazságügyminiszter ár Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatával szemben kifejtette a kötelező polgári házasság előnyeit, a fakultatív házassággal szemben Azonban legyen szabad a t. ház emlékezetébe felidéznem azt, hogy minő útlevelet kapott a fakultatív polgári házasság Deák Ferencztől, mely így hangzik: »Ha nyersebb nyelven mondanók ki a fakultatív polgári házasságról szóló törvényt, az annyit tenne, hogy az állam azt mondja alattvalóinak: fiaim, ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak ők össze benneteket, de ha össze nem ad titeket, akkor jöjjetek hozzám, majd összeadlak én. Ellenben a kötelező polgári házasság egészen más. Ott az állam mondja, hogy a házasság nemcsak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés, és pedig a legfontosabb, a mely alapja a legitimitásnak, a szukezessziónak. Ezen polgári szerződést előttem kössétek, annak egyházi részét azután végezzétek a magatok papjainál. Ebben sem sértő, sem abszurd, sem helytelen nincs.« Ezen egyszerű, lapidáris szavakban ítélte el Deák Ferencz a fakultatív polgári házasságot. Nézetem szerint szilárd elvi alapon és a tapasztalat igényeinek is csak a kötelező polgári házasság felel meg. Miért? Mert ez választja teljesen szét az állami és egyházi hatásköröket. Mert csak ez a megkötési alak az, a mely minden izében, egész tartalmában biztosítja az egységes házassági jogot. Ez teszi lehetővé az anyakönyvek oly herendezését, hogy az állampolgárok szemclyállapotr.i biztos, egyöntetű alapon állanak. Nem azt mondom, — mit Veszter Imre barátom mondott, — hogy csak ez tenné lehetővé az állami anyakönyvet. Ez nem így van. Állami anyakönyv más megkötött formával sincs ellentétben. Csak az egyöntetűség nem érhető el más megkötési alakkal. De az egyházakra nézve is előnyösebb a kötelező polgári házasság, mert hiszen szabid kezet biztosít az egyházaknak. Nem kényszeríti az egyházat az opportunitási alapra és nem kényszeríti versenyre az állammal, hogy a maga házasság-kötése részére minél több felet toborozzon. Azért nem is csodálkozom, hogy kitiínö, a római kúriához közelálló kanonisták, a kiknek az egyház érdeke csík szívükön fekszik, azt állítják, hogy az ő szempontjukból a megkötési formák között a kötelező polgári házasság a legkevésbbé rossz. Továbbá a fakultatív polgári házasság mellett, ha a jogi törvényhozás és jtiriszdíkczió nem az egyház hatásköréhez tartozik, az egyház szolgái tulajdonképen a világi törvénynek végrehajtó közegei, mert csak oly házasságot szabad megkötniök, a mit az állam megenged. A kormány utasításainak és végrehajtó rendeleteinek vannak alávetve, mi bőven bugyogó forrása az összeütközéseknek. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez természetesen egyaránt áll a kisegítő polgári házasságra is. A mi hazánkban, e számos nemzetiségre és felekezetre szétbontott társadalomban valóban predesztinált jogi és politikai szükségesség a kötelező polgári házasság. Sok intézményre van még e hazának szüksége, a mely az egybeolvasztás nagy munkáját elősegíti, (Igás! Úgy van! jobb felöl.) de hatályosabb, mint az egységes házassági jog, egységes állami bíráskodás és a kötelező polgári megkötés, ninss. T. ház! Ha a család képezi alapját az államnak, akkor érezzék e haza polgárai a családalapítás ünnepies fényénél a hazának legelrejtettebb zugában is, hogy házasságkötésükkel a magyar állam alapjának egyiktalpkövétteszik le. T. ház! Beszédem elején megígértem, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársamnak tegnapi beszédére reflektálni fogok. (Hulljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, Imgy a polgári házasság régi hívének vallotta magát. Nem én mondom, de sokan voltak, a kik ma azt gondolják, hogy ő régi híve lehetett a kötelező polgári házasságnak, de hogy ma valami nagyon lelkes híve volna annak, e tekintetben a vélemények szétágaznak. (Élénk derültség jobb felöl.) Nem én mondom, mások mondják. Ea azt hiszem, tegnap tartott beszéde után is, hogy ő a polgári házasságnak leglelkesebb híve. (Derültség jobb felöl.) Várady Károly: Őszintébb, mint maga! Wlassics Gyula: Már mint én? Azt bajosan hiszem! (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza t. képviselő úr tegnap felhozott ellenvetéseit mi bőven hallottuk az igazságügyi bizottságban. Polónyi Géza: Sokban osztotta is! Wlassics Gyula: És a, bizottságban meg is kapta rá a feleletet. (Tetszés jobb felől.) De ennek daczára röviden foglalkozni kívánok érvelésével. (Halljuk! Halljuk!) 0 az igazságügyi miniszter ellen bizalmatlansági indítványt tesz. 9*
