Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
62 295 « orgxágoi R]é» 1891. február 20 án, kedden. lelkészekre nézve a kongnia szabályozását is mindannyian szükségesnek és süigősnek tartjuk. Tudjuk is, a kik elfogadjuk a jelen javaslatot, hogy ez által egyszersmind a lelkészek anyagi helyzetének javítására nézve is oly obligát vállalunk, melynek lehetőleg mielőbbi beváltását nem fogja senki megtagadni, a ki igaz-ágos és méltányos s a ki a felekezeti béke érdekeit a szívén hordozza. Majd megjön annak is a maga ideje! Most azonban t. ház, egyelőre nem erről, (Halljuk! Halljuk!) hanem első sorban arról van szó, hogy mindazoknak a rendszabályoknak és javaslatoknak, a melyek útján az egyház politika terén is, a czivilizált és modern államok sorába akarunk lépni, vessük — és a melyekre nézve annak idején még behatóbban is ki fogom fejezni nézetemet — mindenekelőtt meg alapját a jelen törvényjavaslat megszavazásával. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Részemről örömmel szavazom azt meg, mert én, első sorban szabadelvű magyar ember, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és csak másodsorban akarok lenni felekezeti, vagy pártember. (Hosszantartó helyeslés jobb felöl és a szélső baloldalról.) Adja Isten, hogy mentől többen legyünk, a kik így gondolkozunk. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps jobb felöl és a stélsőbalon. Fel kiáltások: Öt pereiét kérünk! A szónokol számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Zaj. Halljuk!) Méltóztassanak helyöket elfoglalni. (Zajos felkiáltások: Helyre! Helyre!) A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. T. ház! Mielőtt folytatnék a napirendet, (Halljuk! Halljuk!) jelentem, hogy időközben az V. bíráló bizottság is megválasztotta elnökét Szabó Imre képviselő úr személyében. (Éljenzés.) Méltóztassék tudomásul venni. (Helyeslés.) Folytatjuk a tanácskozást. Molnár Antal jegyző : Wlassics Gyula. (Halljuk! Halljuk!) Wlassics Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Úgy Veszter Imre, mint Polónyi f. képviselőtársaim beszédére felszólalásom keretében meg fogom tenni megjegyzéseimet, most azonban engedje meg a t. ház, hogy egyéb szempontokat ajánlhassak a t. ház nagybecsű figyelmébe. (Halljuk ! Halljuk !) Mindnyájan érezzük, hogy ebben a hazában a polgári házasság nemcsak jogintézmény, nem is a XIX. század jogállamának visszaútasíthatatlan követelménye, hanem ennél sokkal több, ebbtn a nyelvileg és felekezetíleg szétbontott társadalomban a nagy nemzeti érdekek egyik leghatalmasabb biztosítéka. Biztosítéka, — mondom — (Élénk helyeslés jobb felől.) mert a nemzeti összeolvadásnak egyik leghathatósabb eszköze. De mindenki, — foglaljon bár a törvényjavaslat mellett vagy ellen állást, — érzi, hogy ehhez a törvényjavaslathoz, az ebben a törvényjavaslatban kifejezett elvek diadalához vagy bukásához, a magyar nemzet politikai fejlődéi-ének, politikai aíakiilásának jövő iránya van csatolva. (Igaz! Úgy van! jobb felöl) Ily viszonyok között én esak természetesnek találom, vagy legalább is nem csodálkozom azon, ha az általános vita keretében nem annyira a jogi intézmény, mint inkább az intézménynek politikai és — mivel ez a törvényjavaslat a házasságjog terén az állam és az egyház hatáskörét szétválasztja — annak egyházpolitikai oldala lép előtérbe. Semmi kétség, hogy a politikai élet küzdő terén a legkényesebb kérdések azok, a melyeket az egyházpolitikai kérdések gyűjtőneve alá foglalunk. De legyen szabad hozzátennem, hogy ennek oka a mai jog- és kultúrállam fejlődési fokán az állam és egyház feladatainak tiszta körvonalozása mellett nem annyira a kérdések lényegében, mint inkább azon számos félreértésben, félremagyarázásban és hamis jelszavakban keresendő, a melyek e kérdések körűi támadtak. (Helyeslés jobb felől.) Ezek idézték elő legtöbb helyütt azt a káros eredményt, hogy a harezosok e kérdések körűi nem mindig a tudás, műveltség és ízlés megengedett fegyvereivel küzdöttek, hanem bizony gyakran a történelem tanúsága szerint a gyűlölség indulatával, mint üldözők és üldözöttek küzdöttek, sőt talán úgy tűntek fel, mint zsarnokok és mártírok. Én tehát azt gondolom, hogy úgy itt e táborban, mint a másik táborban arra kell törekednünk, hogy ezeket a jelszavakat saját, értékükre szál lítsuk le. (Helyeslés jobb felöl.) Igénytelen felszólalásomban főfeladatomúl tűztem ki magamnak, hogy szemébe nézzek azoknak a, nézetem ezerint, félreértéseknek, félremagyarázásoknak és hamis jelszavaknak, melyeket a nép széles rétegeibe hintettek azért, hogy e reform hitelét lerontsák. Tisztelem mindenkinek meggyőződését, és igen kérem a t. háznak az én meggyőződése.umel netán ellenkező tagjait, legyenek szintén kegyesek engem türelmükkel megajándékozni. (Halljuk! Halljuk!) A hamis világításba való helyezésnek egy eklatáns példáját lesz szerencséin azonnal bemutatni. T. képviselőtársaim bizonyára mindannyian észrevették, hogy a hol a polgári házasság intézményét be akarták hozni, az ellentáborban szónokok, könyvek, hírlapok, röpiratok azonnal utaltak a polgári házasság származá-
