Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

295. omágos ülés 1894. febrnAr 20-án, kedden. 57 T. ház! Meg vagyok győződve, hogy elegen leszünk, a kik a jelen törvényjavaslatot megszavazzuk, de bizonyára még többen lennénk, ha ezen javaslat bukása nem jelentené egyszersmind a kormány bukását is. Ha, t. ház, a mostani kormányt ez alkalommal megbuktatni lehetne úgy, hogy ez az előttünk fekvő javaslatban foglalt princzipiumnak kára és sérelme nélkül megtörténhetnék: ellenzéki állásomnál fogva én sem haboznám egy perezig sem ellene szavazni a törvényjavaslatnak, mert én csak úgy gondolok lehetőnek egy minden tekintetben elvi alapakon nyugvó egészséges új pártalakúlást, melynek hiánya eddig is hazánk legnagyobb baját képezte. (Mozgás bal felöl. Halljuk ! Halljuk!) Én azonban attól tartok, hogy az adott helyzetben a mostani kormánynyal együtt Magyarország szabadelvű fejlődése is kiszámíthatatlan hosszú időre elbukhatnék. (Úgy van! jobb felől) És miután én arra, hogy hazánkban végre valahára a lelkiismereti szabadság, az egyházak közötti paritás és a polgári jogegyenlőség valósággá váljék, nagyobb súlyt fektetek, mint arra, hogy ideig-óráig kik ülnek a miniszteri székekben: én a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nemcsak elfogadom, de a haladás iránti lelkesedésem egész melegével üdvözlöm is. (Élénk lelyeslés és éljenzés a jobboldalon) Érzem, hogy ha a jelen javaslat most bármi okból megbuknék, (Halljuk! Halljuk!J az ultramontanizmus és az ezzel mindig szövetségben lévő reakczió kétségtelenül magának vindikálná ez eredményt (Úgy van! jobb felől.) és ezen győzelméből oly erőt merítene az agitácziók folytatására sőt fokozására, hogy ezzel szemben a liberalizmus zászlaját diadalra vinni Magyar országon legalább is igen hosszú ideig nem lehetne. (Úgy van! jobb felöl.) Tovább megyek. Ha most — a mikor nem csak az ország majdnem összes municzipiumainak és városainak támogatására hivatkozhatunk, a czélba vett reform meghiúsulna; ha Magyarország most, a mikor ezek szerint egy nagy és mélyre ható sikernek minden erkölcsi előfeltétele megvan — a kedvező alkalmat elszalasztaná és ezáltal egyszersmind dokumentálná, hogy az ország a tervezett reformra még nem érett, legalább is valószínűnek kell tartanom, hogy egyhamar a korona sem volna hajlandó megengedni, hogy az ország egy újabb kísérlettel még egyszer kitétessék azon izgalmaknak, melyek a felekezeti fanatizmus által előidéztettek és később még fokozottabb mérvekben volnának válhatok. (Helyeslés jobb felöl.) Vajay István: A revolverezés nem sikerülne mégegyszer. (Halljuk!) Veszter Imre: A korona előleges beleegyezése egy nagy momentum, egy óriási chance. KÉPVH NAPLÓ. 1892 — 97. XVI KÖTET. Hódolat, üdv és hála a mi felséges urunknak, a ki a régi tradiczionális családi politika helyett egészen a modern jogállam és az alkotmányos fejedelem álláspontjára helyezkedett. (Zajos éljenzés.) Hogy ez mit jelent, csak az nem fogja méltányolni, a ki nem ismeri vagy nem akarja ismerni a történelmet, de a ki tudja, hogy a hajdani államvallás intézménye egykor mily nyomasztó súlylyal nehezedett az emberekre; a ki tudja, hogy a felekezetek közötti paritás hiánya mily kétségbe ejtő helyzetbe hozta mindazokat, a kik nem tartoztak az államvallás híveihez: az bizonyára örömmel fogja megragadni azon alkalmat, melyet a király bölesesége nekünk most arra nyújtott, hogy az állam és egyház jogkörét egymástól elkülöníthessük és ez által a felekezetek közt békét, a vallásbékét megvalósíthassuk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Vajay István : Bilincsbe verjük a katkolikusok lelkiismeretét. (Élénk ellenmondás jobb felöl.) Veszter Imre: A törvényjavaslat ellenzői azt állítják, hogy vallásellenes, és hogy a vallást támadja meg. Ez azonban nem igaz, mert a törvényjavaslat senkit sem kényszerít oly cselekvésre, melyet vallása tilt s nem tilt el senkit annak teljesítésétől, a mit egyháza parancsol. (Úgy van!jobb felől.) Szabad elhatározására bízza mindenkinek, hogy házasságának polgári megkötése után egyházának áldását is igénybe vehesse; sőt nem gátolja abban sem, hogy az így megkötött házasságot felbonthatatlannak tartsa, ha vallásos érzülete így diktálja (Úgy van! Úgy van ! jobb felöl.) Mert a javaslat a házasság felbonthatóságának kérdésében nem állít fel kényszerrendszabályt, hanem e törvényadta szabadsággal mint joggal csak az él, a ki vele élni akar. (Úgy van! jobb felöl) A kinuk vallásos meggyőződése tiltja, ne éljen vele, s akkor a maga vallásos meggyőződéséhez a jelenlegi törvényjavaslat daczára is feltétlenül hü maradhat. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Abban, hogy az állam a házasulandó feleket arra kötelezi, hogy házasságukat, mindenekelő'tte polgári tisztviselő előtt kössék meg, nincsen semmi lelkiismereti kényszer, s nincsen semmi, a mi a vallással ellenkeznék. Minthogy a család a polgári jogrendnek alapvető intézményét kékezi: azt, hogy miként lehessen családot alapítani, első sorban csakis az állam határozhatja meg; mert ez határozza meg a házassági jogból folyó családi és öröklési jogot is. (Helyeslés jobb felöl) Ezt az egyháznak is el kell ismernie s tényleg el is ismeri mindenütt. E tekintetben különösen figyelmébe ajánlom azoknak, a kik a jelen javaslatot dogmatikus szempontból támadják meg, a boroszlói érseknek egy enuncziaczióját, (Halljuk! Halljuk!) 8