Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

391, ora&ges ülés 1894. megemlékezni, s azzal befejezem szavaimat. (Halljuk! Halljuk!) Hogy az imént felhozott közjogi sérelmeket tartalmazó részleteket, — a katonai engedélyeket, a horvát kérdést, az uralkodó család házassági kérdését olybá ne tüntessék fel, mintha én ürügyeket keresnék, hogy a javaslat ellen foglalhassak állást,... — (Egy hang jobb felől: Ügy is van!) Ön szerint úgy van! Ha azonban ezt akarnám, volna is hozzá bátorságom. E téren már találkoztunk, t. barátom. Mondom, hogy ezt igy fel ne tüntethessék, kijelentem, hogy ezekre nézve megfelelő módosításokat fogok előterjeszteni. Nemcsak kifogásom nincs az ellen, hanem magam kérem a t. házat, szabadítsa meg a pártnak, legalább jelentékeny nagy részének tagjait attól a lidércz-nyomástól, hogy minket, kik a polgári házasság őszinte hívei vagyunk, arra akarnak kényszeríteni, hogy saját elveinket megtagadjuk. Semmi szükség arra, hogy a yéderőtörvény intézkedései itt felforgattassanak. Én magam kérem, ki ez intézkedések felvételét kívántam, hogy semhogy ily alakban oldják meg a kérdést, inkább ejtsék el egészen annak a törvényben való tárgyalását. Lesz erre más alkalom. Külön éietbeléptetési törvény nélkül e törvény úgy sem vihető keresztül, mert ily alakjában filius ante patrem. Polgári házasságot, mely rendszerint anyakönyvvezető előtt kötendő meg, addig kötni nem lehet, míg] anyakönyvvezető nincs, s azt az anyakönyvbe bevezetni nem lehet, míg anyakönyv nincs. Ezért életbe léptetni e javaslatot, míg nincs életbe léptetve az anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslat, nem lehet, s ilyesmire csak az önök bizalmával dicsekvő igazságügyminiszter vállalkozhaiik, de a törvényhozás nem. A junktim kérdése is csak külön életbeléptetési törvénynyel oldható meg, mert ha igaz az, hogy a két törvény csak együtt kerülhet szankezió alá, ez csak úgy lehetséges, és a törvényhozás csak úgy szavazhatja meg helyesen, ha az életbeléptetési klauzula mindkét törvényjavaslatnál mellőztetik és egy közös életbeléptetési törvény meghozatala rendeltetik el. (Helyeslés bal felől.) Ezen életbeléptetési törvény nem is az én eszmém, hanem annak a javaslatnak az eszméje, melyből a t. miniszter ifa a maga bölcseségét a javaslat számára merítette. (Derültség a szélső baloldalon.) Ott is azon intézkedések, melyek az 1875. évi porosz Landreeht-re, vagy a Bundesstaaten-Fürstenrecht-re vonatkoznak, az 1870. évi május 4-ikí törvény alapján, nem a törvényjavaslatba vétettek fel, hanem az Einflihrungsgesetz-re tartattak fenn, és minden létező törvényre való hivatkozás az életbeléptetési törvényben intéztetik el. En á legnagyobb készséggel és szívességgel hozzájárulok ahhoz, hogy KÉPVH. KAPLÓ. 1892—97. XVI. KÖTET. február 19-én, hétfőn. 49 ezen kényes részletek innen hasíttassanak ki, magam fogom erre a t. házat kérni, hogy tartassanak fenn ezek a külön életbeléptetési törvény számára, és akkor nem lesz véleményeltérés azok között, kik akarjuk a kötelező polgári házasságot, hanem meg fogjuk azt szavazhatni gond és aggodalom nélkül. Arra, hogy ily lényeges közjogi sérelmekkel tegyük azt, én a magam részéről hajlandó nem vagyok, és nem leszek soha. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mi a politikai helyzetet illeti, (Halljuk! Halljuk!) ha a politikai helyzetet néhány szóval akarnám jelezni, azt kellene mondanom: a függetlenségi és negyvennyolezas párt eszméi a diadal útján! Nem kell, hogy hosszú évek történelmére kerüljek yissza, csak néhány év történetét fogom dióhéjban önök előtt elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Megvívtuk a véderőjavaslatnál a nagy csatát; a nemzet legdrágább kincsei, nyelvünk, ifjúságunk jövője forogtak koczkán. A felháborodásnak nemzeti vihara vonult végig keletről nyugatra s északról délre. (Egy hang a jobboldalon: Polónyi fújta!) Ez elfújta Tisza Kálmán miniszterelnököt, de a szabadelvűpárt, mint a sziklafal, rendületlen egységében maradt együtt és szolgált tovább. Következett Kossuth Lajos kihonosításának nagy kérdése. Nagy harczot vívtunk; de egyetlen egy sem akadt azon párt kebelében, a ki Kossuth kihonosításának fájdalmát átérezve, ott hagyta volna annak a pártnak a kötelékét. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ezek a liberálisok!) Következett Klapkának, a szabadságharcz egyik kimagasló alakjának temetése. (Halljuk! Halljuk!) A kormány megtiltotta a generálisoknak, hogy ezen a temetésen uniformisban jelenjenek meg ; de nem találkozott önök között egy sem, a ki hajlandó lett volna ezért a pártköteléknek megbontására. (Ügy van! bal felől.) Következett az államosítás nagy vitája. Szenvedélyek mérkőztek egymással. A nép és társadalom minden rétegében harcz ós ütközet volt. A szabadelvtípárt, mely pedig addig soha sem vallotta az államosítás elvét, az államosítás magasztos elve mellett egy tömegben, osztatlan egészében megmaradt gróf Szapáry Gyulának, — annak a férfinak a vezetése alatt, a ki a politikai morálból akként adott önöknek dogmát és leczkét, hogy azt mondotta: Az államosítás szép dolog. Gróf Apponyi Albert! ha tetszik, támogathatsz bennünket! Nem is utasítjuk ezt vissza, de a reformot csak magunk csináljuk meg, csak a mi hatalmunkkal, és csak a magunk számára. (Nagy derültség bal felöl.) Nos, t. ház, ki nem emlékezik, milyen rendkívüli tapsvihar jutalmazta az akkori miniszterelnök úrnak ezt az enuncziáczióját, ugyanazon tenyerekből, a melyek néhány nap előtt megtapsolták azt a Wekerlét, ki azt mondta, hogy ő nem a párt,