Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
294. országos Ülés 1*04. február 19-én, hétfőn. S9 Ezeken kivül az V. bíráló bizottságnak nincs elnöke, a VII. bíráló bizottságnak nincs jegyzője és a IX. bíráló bizottságnak nincs elnöke. Hogy e hiányok pótoltassanak, illetőleg hogy a naplóbíráló, a közigazgatási ég a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottságok alakuljanak, kérem az illető bizottságok tagjait, sziveskedjenek holnap x ji\0 órakor a kijelölt és a kifüggesztett jegyzék szerinti helyiségekben alakulásra összejönni. Továbbá jelentem, hogy a gazdasági és a könyvtári bizottság elnöke a ház elnöke lévén, holnapra összehívtam e bizottságok tagjait. Bemutatom Bereg vármegye közönségének feliratát a nemzetiségi izgatásokkal szemben való eljárás tárgyában. Bemutatom továbbá Somogy vármegye feliratát a nemzetiségi izgatások meggátlása czéljából az állami közigazgatás behozatala iránt; Szeben vármegye közönségének feliratát: a törvényhatósági tisztviselőknek az útadó fizetés kötelezettsége alóli felmentése tárgyában. Hódmező-Vásárhely város közönségének feliratát, az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi XXXV. tez. 12. §-ának módosítása tárgyában; Zombor szab. kir. város közönségének feliratát a közútakról és vámokról szóló 1890. évi I. tczikk módosítása tárgyában; a németújvári választókerület róni. kath. polgárainak Hortoványi József országgyűlési képviselő úr által beadott kérvényét; a hajdúnánási lakosoknak Kováts József képviselő úr által beadott kérvényét; Borsod vármegye mezőcsáthi választókerülete részéről tartott közgyűlésnek Molnár Antal képviselő úr által beadott kérvényét; végfíl Debreczen szab. kir. város és Hajdúmegye lakosságának Király Ferencz képviselő úr által benyújtott kérvényét. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy e felíratok és kérvények a ház kérvényi bizottságának adassanak ki? (Helyeslés.) E szerint a ház kérvényi bizottságának adatnak ki. (Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Napirend szerbit következik az igazságügyi bizottság (Élénk éljenzés jobb felöl Zaj és felkiáltások a szélsőbalon: Még egyszer! Hogy volt!) 588-ik számú jelentése a házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyában. Méltóztatnak hozzájárulni, t. ház, hogy az általános tárgyalás alapjául e jelentés olvasottnak tekintessék? (Helyeslés.) A jelentés olvasottnak tekintetvén, az előadó úr fog szólni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyre! Helyre !) Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Teleszky István, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn, mint az igazságügyi bizottság előadója, örömmel veszem igénybe a házszabályokon alapuló azt az előjogot, mely e fontos tárgyalás során az első felszólalást részemre biztosítja, jól tudom, hogy ez a jog az annak megfelelő kötelezettséggel karöltve jár, s ha ennek tudatában nem menten minden elfogultságtól emelek szót, ez annak tulajdonítandó, hogy felfogom kiváló nagy horderejót annak a tárgyalásnak, a melyet az én előadói felszólalásom van hivatva megindítani. Általában elfogadott szokás, hogy azt, a mi kiváló fontossággal bir, korszakalkotó jelzéssel említjük. Ez a jelzés a házassági jogról szóló törvényjavaslatot nem ily általános szólásforma értelmében, hanem a szónak nyelvtani szoros értelmében illeti meg. A házasságjog történetének másutt is, nálunk is különböző korszakait lehet és kell megkülönböztetni. Nálunk a magyar királyságnak a keresztény vallás behozatalával egybeeső megalapítása képezi a kezdőpontját annak a korszaknak, a mely a keresztény katholikus egyház egyeduralmi korszakának nevezhető. (Halljuk! Halljuk!) Államunk szervezeti és kormányzati alakulására döntő befolyása volt azoknak az egyházi férfiaknak, a kik Szent István király környezetét képezték, s azoknak a katholikus főpapoknak, a kik az általa s később Szent László által alapított püspökségeknek élén állottak. A törvénytárunkban e korszakból feltalálható törvényeknek hosszú sorozata tanúskodik ennek a döntő befolyásnak érvényesüléséről. Szent István II. dekrétumának második fejezetében feljogosítja a püspököket, hogy az egyházi ügyeket »a kánonok szerint« ellássák és igazgassák. Dekrétumának további fejezeteiben törvényt szab a vasárnapok megünneplésére; >a kánonok szerint« bőjtöléssel büntetendőnek rendeli a hamis esküvőt, az emberölőt; megszabja, hogy világiak tanúskodása egyháziak ellen el ne fogadtassák; behozza az egyházi tizedet azzal a kijelentéssel, hogy »a kinek az isten egy évben tizet adott, az adjon egyet az istennek.« Szent Lászlónak és Kálmán királynak dekrétumai ugyanilyen rendelkezéseket tartalmaznak, .s e mellett intézkednek -az egyházak helyreállításáról; megállapítják az évenkint megtartandó szent ünnepeket; büntetést szabnak azokra, a kik az őshit szerint áldoznak; megtiltják, hogy világi bíró egyházi személyt maga elé idézhessen. A Hármas-törvénykönyv első részének második czíme szerint az egyháziak a nemesek előjogait élvezik. Második részének 40-ik czímében pedig a prelatusok, apátok és prépostok
