Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-303

294 !H)8. orsiAgog Ules 18W. máreülns 1-én, csftt5rt8k8n. takozásnak útját megtalálni újabb zavarok és izgalmak felidézése iiélkxíl immár képtelen. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Végezetül még csak egyetlen szempontot óhajtok itt kiemelni, a szabadelvűség szempontját; különösen azt, vájjon kívánja-e oly feltétlenül a szabadéivüség a kormány javaslatának úgy, H mint van, elfogadását, hogy máskülönben azon helyrehozhatatlan sérelem esnék, ég súlyos visszaesés a haladásban ? Hát helyzetemet e tekintetben könnyíti azon körülmény, hogy sem a javaslat általános indokolása, sem az igazságügyi bizottság előterjesztése a jelen törvényjavaslatot a liberalizmus követelményeként egyáltalában nem tűnteti fel, és egyáltalában a házasságjog szabályozásának kérdését nem a liberalizmus szempontjából ítéli meg, hanem csakis á jogrend és társadalmi szükség szempontjától, a mely álláspontot én részemről már 1893. márczius 7-én e házban tartott felszólalásomban is elfoglaltam, és a mint jogászok részérő] az másképen nem is fogható fel. (Helyeslés a baloldalon.) Úgy, hogy tulajdonképen e szempontra nem is lenne szükség kitérnem, de kitérek rá azért, mert a javaslat védelmezőinek egy nagy része, különösen pedig a t. túloldal sajtójában, főleg ez alapra viszi vissza a kérdést. No hát én tőlük akczeptálom ezt az alapot is, a szabadelvűség szempontját is; de ha ebből akarunk kiindulni a törvényjavaslat elbírálásánál, pkkor már engedjenek meg nekem, hogy az általános kötelező polgári házasságnál a szabadelvűség követelményeinek sokkal nagyobb mértékben felel meg a fakultatív polgári házasság, mert ez az egyéni szabad elhatározásnak a lehető legtágabb kört engedi, míg amaz az egyéni elhatározást a kényszer békóiba veri, tehát már e szempontból sem lehet szabadelvű intézmény. Azért a szabadelvűség tekintetéből sem áll az felette a kisegítő polgári házasságnak sem. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) S a szabadság és szabadelvűség mintaállamaiban, Anglia ós Észak-Amerikában csakugyan nem a kötelező, hanem a fakultatív polgári házasság áll fenn, míg Poroszországban, melyet a szabadelvűségben mintaképül csak nem vehetni, a kötelező polgári házasság létezik, mint erre már gr. Apponyi Albert képviselőtársam is igen helyesen rámutatott. Minden omnipotenczia, tehát az állami omnipotenczia is a szabadelvűséget csak sértheti s nem mozdíthatja elő. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az igazi szabadéivtíségnek az alapja talán csak mégis a szabadság, mint a szónak etimológikus jelentése is mutatja, az egyéni szabad mozgás, az egyéni szabadság lehető legtágabb körének a biztosítása. Az egyéni szabadságok rendszeréből, mint igazi alapból fejlődtek ki úgy a közszabadsági intézmények, mint a jogegyenlőség eszméje is, mely az osztály-válaszfalak lerontását eredményezte. A szabadelvűség hangoztatása tehát itt esak t rtalom nélküli frázis, mely a publikum félrevezetésére vau számítva. Ennek daczára jól tudom, t. ház, hogy akármilyen súlyos okok és aggályokból indul is ki részemről a javaslat ellenzése, * nézeteimnek nyilt kifejezése a javaslat vakon lelkesedő pártolói és az ilyen sajtó nagy részéről a reakczió s az ultramontánizmus jelzőivel fog illettetni. Hiába kísérelném meg akármilyen erővel ez ellen küzdeni, de meg se kísérlem, még pt dig két okból; először azért, mert tartom azt a közmondást, hogy: »Gregen Dutnmheit kämpfen selbst die Götter vergebens.« (Zajos derültség a baloldalon.) Másodszor azért, mert nem érzem szükségét. Nem érzem szükségét pedig azért, mert én és — azt hiszem — mind azok, a kik velem egy nézeten vannak, meggyőződésünk nyüt kifejezésében semmiféle ilyen jelszavak által czélzott presszió tízese, vagy gyanúsítás által magunkat megtévesztetni, megtántoríttatni nem hagyjuk (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De, t. ház, annál nyugodtabban és közönyösebben állhatunk mi meg ezekkel a gyanúsításokkal szemben, mert hiszen a józanul, s komolyan gondolkodó közönség tudja már azt és látta, hogy a t. túloldal a jelszavak igazi tartalmának, valódi értelmeinek kiforgatásában milyen felülmúlhatatlan ügyességet fejt ki. és épen azért nem ad hitelt ebbeli gyanúsításainak sem, mint nem a t. túloldal liberalizmusa jelszavának, mert látta már azt is, hogy az önök liberalizmusának bő köpönyöge alatt, hogy egyebet ne említsek, nagyon szépen megfért még a véderőről szóló törvényjavaslat 14. §-á is, pedig az volt ám csak az igazi reakczió ! De azért önök még is monopolizálni akarják nemesek a liberalizmus jelszavát, hanem még a hazafiságot is, mert találkoznak önök kö"t — még pedig kiváló és exponált állásban levő — olyan férfiak, kik nyilt felszólalásokban azt vitatták, hogy nemcsak minden liberális, de minden hazafias férfiúnak, ki az országra a reakcziót felidézni nem akarja, az önök javaslatát vakon támogatnia, önöket tüskén-bokron követnie kell. Hát az ilyen nagyhangú frázisok és nagy garral, hirdetett kizárólagos bérbevevése a hazafiságnak, a mint a publikumot az igaz hazafiság mértéke iránt és az iránt, hogy kiket tartson igaz és hű hazafiaknak, s hogy így azokat ne csak egy párton keresse és találja fel, meg nem tévesztheti, úgy másrészről az ellennézetűekkel szemben az ilyen provokatív in-