Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-303
808. országos ülés 1894 márczins 1-én, estt«Srt!5kí>ii. 339 megtorlása: a retorzió eszközlése volt. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De ezt nem is kell tagadni, mert hisz ezen beismerésnek indirekté (Felkiáltások bal felől: Dehogy tagadják!) a kultuszminiszter úr s Darányi Ignácz képviselőtársam csak néhány nap előtt tartott felszólalásában is kifejezést adott, mert mindketten oly értelemben nyilatkoztak, hogy ezen kérdéseket azért kellett felvetni, mert a klérus az elkeresztelési rendeletnek nem engedelmeskedett, azt nem teljesítette. (Igaz! Ügy van! bal felől.) De mutatja ezt az a körülmény, az a jelenség is, hogy eddig a t. ház kebelében, (Halljuk! Halljuk!) a t. túloldal részéről az eddigi kormányoknak, sőt a jelen kormány néhány tagjának is hozzájárulásával a polgári házasságra nézve tett minden indítvány, kevés abbaszakítással, következetesen leszavaztatott, mindaddig, míg meg nem győződött, hogy a szerencsétlen elkeresztelési rendelettel boldogulni abszolúte képtelen s míg végre — a mit ma bőven indokolt Kovács Albert t. képviselő úr is, azért arra tovább ki nem térek — igen hatalmasan bele nem játszott ebbe a kérdésbe a párturalmi érdek is. A felekezeti békét egyedül a közszükségletből kiemelkedő, de nem a megtorlás és egy párt állandó uralmának fentartása czélzatából kiinduló javaslatok képesek csak helyreállítani, és ha önmagában ez a javaslát elvontan — mit meg nem engedek — alkalmas lehetne is e ezélra, még akkor is azt erre e'pen ezen körülmények, épen e?en inczidens alkalmából és egyoldalú pártérdekből való felvetése már egymagában teljesen alkalmatlanná tenné. (Igaz! Úgy van! bal felől.) De hát vegyük a nemzeti egység, a nem zeti összeforrasztás szempontját. Absztrakté tekintve a kérdést, elméletileg nem tagadható a javaslat általános indokolásának helyessége. Hanem képzeli azt valaki magának a mai nemzetiségi és felekezeti viszonyaink közepette, hogy itt a gyakorlati élet valósága összhangban van az elmélettel. Hát erre áll csakugyan az, hogy »Grrau ist jede Theorie, griin ist das Lében selbst« Képrielhető-e, hogy a nemzetiségeket a magyar állameszméhez szorosabban fogja fűzni az, ha a nemzetiségek az állítólagos, bár teljesen alaptalan és jogosulatlanul vitatott nemzetiségi sérelmekhez még a felekezeti üldözés újabb ürügyét fűzhetik majd, mikor vallási érzületüket legalább a felekezeti felfogás szerint sértve érzik és így a felekezeti sérelmek örve alatt az államellenes izgatás oly felekezeti köpönyegre talál, mely alatt ahhoz az igazságszolgáltatás keze is sokkal nehezebbenfog férkőzhetni, mint az eddig űzött, egyenes államellenes izgatásokhoz, de a mely ép ezért az áilamegységre nézve kihatásaiban még rombolóbb és épen azért sokkal KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVI KÖTET. veszedelmesebbé is válhatik. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De önmagában véve is az állami egységet, a politikai nemzeti egységet nagyon kis mértékben képes előmozdítani az, ha a házasságot állami közeg előtt kell megkötni, ha az anyakönyveket állami közegek vezetik. Mert hiszen ez ezen intézmények belkezelésében vonja maga után csak az államnyelv használatát, de a néppel való érintkezésben ezen állami funkcziónál ezek is a nép nyelvét, tehát az egyes nemzetiségeklakta területeken azon nemzetiség nyelvét fogják csak használhatni. Mihez járul, hogy, legalább nézetem szerint, a kellő számú megbízható közegek e tekintetben a közigazgatás reformja előtt ép a nemzetiségi vidékeken abszolúte nem lesznek előállíthatók. S más részről mi sem zárja ki, t. ház, hogy a törvényhozás meg ne kívánja jövőre a mostani funkczionárinsoktóí is, ha tovább is végezni akarják ezen funkcziókat, az államnyelv ismeretét, belkezelésben az államnyelv kizárólagos használatát. (Úgy van! bal felél.) Sőt én ezt föltétlenül meg is követelendőnek tartanám. (Helyeslés bal felöl) Mind a mellett megengedem, ha minden többi tényező már meglenne, ez is egyik további emeltyűjét képezhetné a nemzeti egységmegszilárdításának, de csak igen kicsit és eltörptííőt azon többi tényezőkkel szemben, a melyek megvalósítását a kormánytól mindeddig hiába várjuk, és a melyek első sorban volnának nem esak hívatva, de képesek is a politikai nemzeti egységet megalkotni, a magyar nemzeti állam eszméjét biztosítani és megszilárdítani. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezek első sorban a nemzeti közoktatás nemzeti alapon való szervezése és az egységes megfelelő nemzeti jó, gyors és igazságos és erélyes közigazgatás szervezése, a közszabadságok és a választások szabadsága és tisztaságának biztosítása. Ha tehát igazán ez az eszme vezérli a t. kormányt és túloldalt, akkor ezekkel tessék mielőbb haladéktalanul előállani, ez sokkal fontosabb feladat minden másnál. (Úgy van! bil felél.) Nem akarok azonban most messzire eltérni a szőnyegen forgó javaslattól, azért ezekkel az eszmékkel tovább nem foglalkozom; foglalkoztam velük már részben más alkalommal és talán lesz rá ismét alkalmam. De ha már a közigazgatást is említettem itt, úgy ez rávisz engem most azon további kérdésre, hogy megvannak-e azok az előfeltételek, melyek lehetővé teszik e törvényjavaslatnak, ha az törvényerőre emelkedik, a maga egészében, az egész vonalon való életbeléptetését és végrehajtását ? (Úgy van ! a baloldalon.) Mert azt méltóztassanak figyelembe venni, 37
