Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-302
302. orssságos tUés J%94. február 28-án, szerdán. 267. vái)3 T t állítanak ki az ország részese, melyet nézetem szerint az ország mai kulturális állapotában egyáltalán meg nem érdemel. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De nem fogadhatom el azt a másik érvelést sem, hogy ily törvény hozatalánál, melyek oly mélyen belenyúlnak a századokon át megszokott állapotok megváltoztatásába, mindig arra kell tekintenünk, hogy meglegyen az országban a béke, s főleg midőn úgy is van bizonyos fokú izgatottság, különösen óvakodnunk kell attól, hogy ez az izgatottság még nagyobb mértékben ne terjesztessék. Azt hiszem, t. ház, ennek az indoknak felhozása csak onnan eredhet, hogy az izgatottság keletkezésének forrása iránt bizonyos tévedés van. Mert ha gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam úgy tűnteti fel a dolgot, hogy a máimeglevő izgatottság szaporíttatnék az által, ha ezen törvényjavaslatot, mint a polgári házasság behozatalát elrendelő törvényjavaslatot elfogadjuk, akkor azt gondolom, hogy az az álláspont, melyet elfoglal, és annak valósítása, a mit proponál, ugyanazon mértékben okozna izgatottságot. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Hiszen miben áll az az izgatottság, melyet oly sokszor s annyi oldalról felhoztak? Abból, hogy azt mondják, hogy az egyház hitelveit sérti ez a törvényjavaslat. De most azt kérdem, hogy épen ez a törvényjavaslat-e az a mely sérti, vagy csakis ez az, mely sérti, vagy nem; oly mértékben sérti-e az ellenjavaslat is, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam benyújtott'? Kezeim közt van a herczegprimás levele a házassági jogról, a melyben elmondja az egyház sérelmeit, elmondja azokat az okokat, a melyek miatt a törvényjavaslatot nem tartja elfogadhatónak. Megmondja, hogy ezen okok először a házasság szentsége, másodszor a házasság felbonthatlansága, harmadszor, hogy érvényessége felett az egyház ítél; de azt egy szóval sem mondja, hogy azon okok közé egyszersmind a kötés kötelező polgári alakját kívánja felvenni, és hogy épen ebben áll a sérelem. (Igaz ! Úgy van! a jobbo'dalon.) Ha tehát e tekintetben az ellenjavaslat teljesen egyenlő elbírálás alá esik, a törvényjavaslatfal, úgy azt hiszem, hogy azon vélt izgatások nem a törvényjavaslatból származnak. Ha pedig azt hiszi a t. képviselőtársam, hogy nem is az egész törvényjavaslat, mint ilyen okozta az izgalmat, hanem épen csak a kötés kötelező polgári alakja, akkor talán igen sokat bizonyít a t. képviselő úr, és akkor nem bizonyíthatta be azt, hogy az ő ellenjavaslata ezen izgalma kat el fogja kerülni. Mert hiszen nekem lígy kell vennem az ő szavait, a hogy azok teljes nyíltsággal és őszinteséggel mondattak. A t. képviselőtársán indokolásában világosan kifejezte, hogy elvi szempontból a törvényjavaslattal egy alapon áll, és csak ideiglenesen kívánja a, szükségbeli formát. Ez a Damokles kardjának felfüggesztése, mert kilátásba helyezi, hogy utóbb a kötelező polgári kötést akarja életbe léptetni és csak ideiglenesen van a szükségbeli házasság mellett. Már pedig a Damokles kardjának függőben hagyása nyugalmat előidézni nem fog. (Helyeslés a jobboldalon.) Es kérdem, ha vatami izgalmat szül ma, lehet-e ebből arra érvelni, hogy egy pár év múlva ugyanez nem fog izgalmat okozni? (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Azon nézetben vagyok, t. ház, ha egyáltalában izgalmak okozásáról lehet szó, úgy ezeket az ellenjavaslat sokkal nagyobb mértékben fogja előidézni és sokkal nagyobb mértékben fogja megakadályozni a béke helyreállítását, mint ez a törvényjavaslat, mely utóvégre is bevégzett tényeket fog teremteni. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Az a javaslat, mely a végleges rendezést hosszú időre elodázza, épen azt az állapotot akarja feutarfcani, mely az állam és egyház közti konfliktusok és kollíziók tulaj dónképeni forrása volt, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) hogy t. i. azon közegek, melyek egyrészt az egyházaknak szolgái, egyúttal végrehajtói legyenek az állami törvényeknek, melyek igen sok esetben kollizióba jöhetnek az egyházzal. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) És ha már a múlt példája azt mutatja, hogy ily kolliziók gyakran előfordultak, azt gondolom, hogy a jövőre ezen együttes működési kör s a házassági jog külön rendezése folytán, azon momentumok szaporításával, melyek a konfliktusokat előidézik, annak hátrányai még; sokkal nagyobb mértékűek lesznek. (Igaz ! Úgy van! ]ohb felöl.) De, t. képviselőház, azon előzmények után, melyek a kormány kijelentéseibei foglaltatnak ezen törvényjavaslat sorsára nézve, és különösen arra nézve, hogy a kormány nagy súlyt fektet még arra is, hogy ezen törvényjavaslatnak kardinális intézmény kérdései módosítást ne szenvedjenek, én az egész törvényjavaslatot olyannak tartom, a mely nem arra fog vezetni, hogy ezen törvényjavaslat módosításnak legyen kitéve, hanem arra, hogy ez a törvényjavaslat, mint ilyen, teljesen elvettessék. Ezt tartanám én egyenlőnek a liberalizmus uralmának bukásával. (Igaz' Úgy van! jobb felöl.) És ez volna, t. ház, a legnagyobb csapás az országra, (Igaz! Úgy van! jobb felől.) mert a liberalizmus uralmára az országnak még hosszú ideig szükége van. Az az épület, melynek alapjait a törvényhozás 1848ban lerakta, még betetőzve nincsen. Ezt az épületet csak azon elveknek tekintetbe vétele és 54*
