Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

SOS. országos fllés 1894. fobraár 28-á.n, szerdán. 265 időben és minden körülmények közt képesek voltak hazafiságuk bizonyságát adni. Hol van erre fényesebb példa, mint a negyvenes években, a midőn a vegyes házasságokról szóló törvény létrejött? Pedig e törvénynél sokkal inkább lehetett szó hitelvek sérelméről, mint most. (Élénk helyeslés jobb felől.) A római kúria tehát — és ezt teljes elismeréssel kell megemlítenem — évszázados gyakorlatában mindig arra törekedett, hogy érdekei a magyar állam érdekeivel összhangba hozassanak ; sőt hogy a magyar államnak, mint ilyennek, állami követelményeit kielégíthesse, bizonyos konczessziókra is hajlandó volt a magyar állammal szemben. Hogy csak egy néhány példát említsek, ilyen volt az a jog, a melyet a magyar királyoknak átengedett, hogy a püspököket ő nevezhesse ki; ilyen a jus placeti, és ilyen volt az a magatartása is, melyet a vegyes házasságokról szóló törvénynyel szemben tanúsított. Azt hiszem, a római kúria az e törvényjavaslattal inaugurált jogrenddel is annyival inkább meg fog férni, mert megféri és jól érzi magát má<< államokban is, a hol a kötelező polgári házasság be van hozva; mert úgy vagyok meggyőződve, hogy épen az új jogrend által megszilárdult államhatalom oltalma alatt maga az egyház is sokkal nagyobb biztonságban és nagyobb hatálylyal fogja gyakorolhatni magasz tos feladatát. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Felhozták e javaslat ellen a nemzetiségi kérdést is. Úgy tűntették fel azt, mintha a nemzetiségek a miatt, hogy ősi szokásaiktól megfosztatnak, a legnagyobb elégedetlenségben volnának. Hiszen, t. ház, talán volna egy kis jogosultsága ennek az ellenvetésnek, ha az elégedetlenség a nemzetiségek közt c«ak ezen törvényjavaslat benyújtása óta támadt volna! De hogy e törvényjavaslat képezné okát az elé gedetlenségnek, azt kénytelen vagyok kereken tagadni, (Helyeslés jobb felől.) mert e törvényjavaslat intézkedései nem irányúinak a nemzetiségek ellen. Azok az intézkedések épúgy kiterjednek a többi magyar vallásfelekezetekre, mint a nemzetiségi hitfelekezetekre, és az e törvényjavaslat által teremtett előnyökben a nemzetiségek ép oly mértékben fognak részesülni, mint a magyarok. Ennek a törvényjavaslatnak épen az a megmérhetetlen nagy előnye, hogy az összes nemzetiségek közt egyformán helyreállítja a jogegyenlőséget. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Megengedem, hogy ez a törvényjavaslat ellen, mint ürügy, felhasználható egyes lelketlen agitátorok és bujtogatok által arra, hogy a nem zetiségeket felbujtogassák és azok körében mozgalmakat idézzenek elő; de ne méltóztassanak akkor annak okát ezen törvényjavaslatban keresni, KÉPVH. XAriA 1892^-97. XVI. KÖTET. mert hiszen ürügyet még akkor is találnának erre, ha ezt a törvényjavaslatot nem terjesztették volna elő. (Helyeslés jobb felől.) Egy igen kényes kérdéssel akarok még foglalkozni, t. ház, azzal, a mely azon ellenvetéssel hozatott felszínre, hogy ezen törvényjavaslat a vallási és erkölcsi érzelmet rontja. Ezen ellenvetés támogatására felemlíttetett az is, hogy ha a nép egyszer tudatára jön annak, hogy a papra sem az esketés, sem a temetés alkalmával nincs szükség, akkor az a kérdés fog benne feltámadni, hogy akkor mire való is a pap? Azt gondolom, t. ház. ez az ellenvetés nagy tévedésből ered; mert én az igazi vallásosságot nem a külsőségben keresem, és a ki a külsőségekre fekteti a fősúlyt, attól tartok, hogy nem nagy súlyt fektet az igazi vallásosságra. Ebből az ellenvetésből tulajdonképen csak az tűnik ki, hogy a mai vallásos érzelem nagyon csekély, mert a mai vallásos érzületből vonják le azt a következtetést-, hogy ha a papra nincs szüksége az embernek, akkor mire való a pap ? Ha a vallásos érzület a mai állapotban is ilyen, akkor ez a törvényjavaslat azon már nem sokat fog változtatni. (Tetszés jobb felől.) Jellemző, hogy épen azok, a kik ezen ellenvetéssel élnek, érezték leginkább annak szükségét, hogy az ultrám ontánizmus vádja ellen tiltakozzanak. Ha, t. h ultramontánizmusnak valamely kritériumát akarjuk felállítani, azt hiszem, nem igen tévedek, ha azt mondom, hogy az ultramontánizmus épen abban rejlik, hogy az államhatalmat szolgájává kívánja tenni, az államot akarja felhasználni, hogy az államhatalom az ő tekintélyével kényszerítse az embereket, a hívőket arra, hogy a vallási funkeziókat teljesítsék. Vajay István: Óriási tévedés! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk !) Dániel Ernői Ezen törvény életbelépte pedig nemcsak a vallásos erkölcsiséget nem fogja megrontani, hanem épen ellenkezőleg, ha van valami, a mi képes lesz a vallási erkölcsiséget emelni, annak módját ezen törvény fogja megadni (Helyeslés jobb felől.) az által, hogy a vallásfelekezetek lelkészei megszabadulnak a világi funkeziók terheitől és gondjaitól, és minden idejüket és tevékenységüket arra használhatják fel, hogy, mint az írás mondja: ^Menjetek a világba és oktassátok a népeket.« Híveiket tehát ők így inkább felkereshetik és beléjük csepegtethetik a vallás szent és magasztos tanait. (Tetszés a jobboldalon.) Én sokkal nagyobb hatalmat és erőt tulajdonítok a vallás tanainak, semhogy feltételezhetném, hogy a ki egyszer azokban nőtt fel, azokat valamikor el is hagyhassa. Mentül íga34