Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-302
30Í. országos ülés 1894. febrnár 28-án, szerdán. 563 ben gyakran fordult elő az az eset, hogy a lelkész inkább követte egyházi törvényeinek ren (leletét s mellőzte az állam törvényeit és nem hajtotta végre azokat. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) így fejlett ki oly állapot, a mely addig ment, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak rendelete nyilt renitencziával találkozott. Ennek következtében az állam érdekei ezen a téren semmiképeu sem voltak megóvhatok. Az erőszak alkalmazása arra vezethetett volna ugyan, hogy mártírokat teremtsen, esetleg vallásháborút idézzen elő, (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) de sikert és azt elérni, hogy azon közegek az állam törvényeit végre is hajtsák, nem lett volna képes. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ez a kormányban azt a meggyőződést keltette, hogy az ily fünkcziók teljesítésétől az egyházak lelkészeit fel kell menteni, s ne méltóztassanak ezt retorziónak tartani bármely vallásfelekezet ellen, mert az által, hogy az állam ezt teszi, csak a saját hivatásának érvényesítésére akarja a módot megteremteni; (Igaz! Úgy van! jobb felől.) holott az eddigi állapotnak tovább tűrése az állam hatalmát oly tehetetlen torzkép alakjában tüntette fel, mely a ezentrifugál elemek államellenes tendencziáinak érvényesülésére a legnagyobb biztatásul szolgált, volna. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy a mondoítak alapján eléggé indokoltam azt, hogy e törvényjavaslat benyfijtása az ország vitális érdekeinek megóvása szempontjából elkerülhetetlen volt, és hogy az az elmélet, melynek tegnap Hodossy Imre t. képviselőtársam kifejezést adott, hogy ily nagy horderejű javaslatokat vagy a forradalom szokta alkotni, vagy pedig békés úton azok csak hosszú előkészítés után terjeszthetők elő, ez esetben azért nem állhat helyt, mert hisz azon indító és kényszerítő okok, melyeknek kifejezést adtam, bírnak annyi súlylyal, mint bármely forradalom, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és ezért, miután mint már említem, e kérdés már húsz éve foglalkoztatja a képviselőházat, azt mondani, hogy ezen javaslatok csak pillanatnyi szükségből lettek előrántva, egyáltalán nem lehet. (Igaz! Úgy van! jobb felöl) Különben azt mondják, hogy tisztán csak taktikát követett a kormány, midőn e törvényjavaslatot előterjesztette. Ha ezt taktikának méltóztatnak nevezni, akkor én bátran hozzátehetem, hogy akkor taktika minden czélszerü és szükségestörvényjavaslat előterjesztése,(Helyeslés jobb felöl.) csakhogy ez olyan taktika, mely minden kormánynak csak dicséretére válik. (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) Eddig bátor voltam a törvényjavaslat benyújtásának szükségét indokolni; felmerül most az a kérdés: ha szükséges volt a javaslatokat előterjeszteni, még pedig azon alakban, a melyben azok előttünk fekszenek, a nagy czélnak képesek-e megfelelni, képesek-e azok az állam érdekeit mindazon csorbák és veszélyek ellen, melyeknek eddig ki voltak téve megóvni ? A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat három intézkedést tartalmaz, mely kiválóan kidomborodik, s mely az egész törvényjavaslatnak a jellegét megadja. E három intézkedés: az egységes házassági jog, az állami bíráskodás és a kötésnek polgári kötelező alakja. E három intézkedésnek az a czélja, hogy az állami fnnkcziót teljesen elválaszsza az egyházi funkcziótól, és hogy ezt a czélt elérje, mind a három intézkedésre szükség van, (Úgy van! jobb felöl.) mert ez a három intézkedés egymást kiegészíti, (Úgy van! jobb felöl.) egymásból folyik, s egyik a másik nélkül meg nem állhat. ( Úgy van ! a jobboldalon.) Az egységes házassági jog okvetlenül maga után vonja az állami bíróságok bíráskodását és a kötések egységes alakját, (Úgy van! a jobboldalon.) viszont a kötelező polgári alaknak az ilhagyäsa nem különíti el az államnak és az egyháznak funkczióit egymástól, sőt az egységes házassági jog és az állami bíráskodás végrehajtásánál igen sok akadályt és nehézséget támaszthat. (Úgy van! a jobboldalon.) Ezen főbb intézkedések együttes hatásának okvetlenül következése lesz, hogy jövőben a vallás azon csere-beréje, mely csak azért fordult elő oly sűrűm hogy a tűrhetetlenné vált házassági kötelék alól megszabaduljanak az emberek, többé' elő nem fordul, mert erre a valláscsere-berére többé semmi szükség sem lesz; (Helyeslés jobb felöl.) következménye lesz ennek az, hogy mindazon bizonytalanság és mindazon homály, a mely a családi kötelék és az abból folyó jogviszonyokra nézve eddig léteztek, egészen el fognak háríttatni, mert az egységes házassági jog egyenlően valamennyi hitfelekezetre fog vonatkozni. Következése lesz ennek továbbá az, hogy az állam és az egyházak funkcziója egymástól élesen elkiilöníttetvén, az egyházak a reájuk utalt határok között tovább is, menten a világi fünkcziók terheitől és gondjaitól, a rájuk háramló nagy feladatot, híveik lelkiismeretének és vallásosságának gondozását sokkal hatásosabban fogják teljesíteni. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) De ha e mellett megfontoljuk még azt is, hogy a törvényjavaslat azon válaszfalakat, a melyek eddig a különféle hitfelekezetek között léteztek, a melyek igen gyakran a különféle nemzetiségekkel azonosak, lerombolja, (Úgy van! a jobboldalon.) hogy ez által e téren is az állam egysége minden hitfelekezetre, és így minden
