Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

30Í. országos ülés 1894. febrnár 28-án, szerdán. 563 ben gyakran fordult elő az az eset, hogy a lel­kész inkább követte egyházi törvényeinek ren (leletét s mellőzte az állam törvényeit és nem hajtotta végre azokat. (Igaz! Ügy van! a jobb­oldalon.) így fejlett ki oly állapot, a mely addig ment, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úrnak rendelete nyilt renitencziával találko­zott. Ennek következtében az állam érdekei ezen a téren semmiképeu sem voltak megóvhatok. Az erőszak alkalmazása arra vezethetett volna ugyan, hogy mártírokat teremtsen, esetleg vallásháborút idézzen elő, (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) de sikert és azt elérni, hogy azon közegek az állam törvényeit végre is hajtsák, nem lett volna képes. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ez a kormányban azt a meggyőződést keltette, hogy az ily fünkcziók teljesítésétől az egyházak lelkészeit fel kell menteni, s ne mél­tóztassanak ezt retorziónak tartani bármely val­lásfelekezet ellen, mert az által, hogy az állam ezt teszi, csak a saját hivatásának érvényesí­tésére akarja a módot megteremteni; (Igaz! Úgy van! jobb felől.) holott az eddigi állapotnak tovább tűrése az állam hatalmát oly tehetetlen torzkép alakjában tüntette fel, mely a ezentrifugál ele­mek államellenes tendencziáinak érvényesülésére a legnagyobb biztatásul szolgált, volna. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy a mondoítak alap­ján eléggé indokoltam azt, hogy e törvényjavas­lat benyfijtása az ország vitális érdekeinek meg­óvása szempontjából elkerülhetetlen volt, és hogy az az elmélet, melynek tegnap Hodossy Imre t. képviselőtársam kifejezést adott, hogy ily nagy horderejű javaslatokat vagy a forradalom szokta alkotni, vagy pedig békés úton azok csak hosszú előkészítés után terjeszthetők elő, ez esetben azért nem állhat helyt, mert hisz azon indító és kényszerítő okok, melyeknek kifejezést adtam, bírnak annyi súlylyal, mint bármely for­radalom, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és ezért, miután mint már említem, e kérdés már húsz éve foglalkoztatja a képviselőházat, azt mondani, hogy ezen javaslatok csak pillanatnyi szükségből lettek előrántva, egyáltalán nem lehet. (Igaz! Úgy van! jobb felöl) Különben azt mondják, hogy tisztán csak taktikát követett a kormány, midőn e törvény­javaslatot előterjesztette. Ha ezt taktikának mél­tóztatnak nevezni, akkor én bátran hozzátehe­tem, hogy akkor taktika minden czélszerü és szükségestörvényjavaslat előterjesztése,(Helyeslés jobb felöl.) csakhogy ez olyan taktika, mely min­den kormánynak csak dicséretére válik. (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) Eddig bátor voltam a törvényjavaslat be­nyújtásának szükségét indokolni; felmerül most az a kérdés: ha szükséges volt a javaslatokat előterjeszteni, még pedig azon alakban, a mely­ben azok előttünk fekszenek, a nagy czélnak képesek-e megfelelni, képesek-e azok az állam érdekeit mindazon csorbák és veszélyek ellen, melyeknek eddig ki voltak téve megóvni ? A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat há­rom intézkedést tartalmaz, mely kiválóan kidom­borodik, s mely az egész törvényjavaslatnak a jellegét megadja. E három intézkedés: az egy­séges házassági jog, az állami bíráskodás és a kötésnek polgári kötelező alakja. E három intézkedésnek az a czélja, hogy az állami fnnkcziót teljesen elválaszsza az egy­házi funkcziótól, és hogy ezt a czélt elérje, mind a három intézkedésre szükség van, (Úgy van! jobb felöl.) mert ez a három intézkedés egymást kiegészíti, (Úgy van! jobb felöl.) egymásból fo­lyik, s egyik a másik nélkül meg nem állhat. ( Úgy van ! a jobboldalon.) Az egységes házassági jog okvetlenül maga után vonja az állami bíróságok bíráskodását és a kötések egységes alakját, (Úgy van! a jobb­oldalon.) viszont a kötelező polgári alaknak az ilhagyäsa nem különíti el az államnak és az egyháznak funkczióit egymástól, sőt az egységes házassági jog és az állami bíráskodás végre­hajtásánál igen sok akadályt és nehézséget tá­maszthat. (Úgy van! a jobboldalon.) Ezen főbb intézkedések együttes hatásának okvetlenül következése lesz, hogy jövőben a vallás azon csere-beréje, mely csak azért fordult elő oly sűrűm hogy a tűrhetetlenné vált házas­sági kötelék alól megszabaduljanak az emberek, többé' elő nem fordul, mert erre a vallás­csere-berére többé semmi szükség sem lesz; (He­lyeslés jobb felöl.) következménye lesz ennek az, hogy mindazon bizonytalanság és mindazon ho­mály, a mely a családi kötelék és az abból folyó jogviszonyokra nézve eddig léteztek, egé­szen el fognak háríttatni, mert az egységes há­zassági jog egyenlően valamennyi hitfelekezetre fog vonatkozni. Következése lesz ennek továbbá az, hogy az állam és az egyházak funkcziója egymástól élesen elkiilöníttetvén, az egyházak a reájuk utalt határok között tovább is, menten a világi fünkcziók terheitől és gondjaitól, a rájuk háramló nagy feladatot, híveik lelkiismeretének és vallásosságának gondozását sokkal hatáso­sabban fogják teljesíteni. (Élénk tetszés és he­lyeslés a jobboldalon.) De ha e mellett megfontoljuk még azt is, hogy a törvényjavaslat azon válaszfalakat, a melyek eddig a különféle hitfelekezetek között léteztek, a melyek igen gyakran a különféle nemzetiségekkel azonosak, lerombolja, (Úgy van! a jobboldalon.) hogy ez által e téren is az állam egysége minden hitfelekezetre, és így minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom