Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-302
302. orsuftgos ülés 1894. fclirmSr 28 An. szerdiin. 261 fen tartsa, (Igaz! Úgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) ez által óhajtván oda hatni, hogy új pártalakúlásokat idézzen elő és egy új kormány létesítését lehetővé tegye. T. ház! Ez az utóbbi irány főleg azon tegnapi felszólalásban kulminál, a melyet Hodossy Imre t. képviselőtársamtól hallottunk, a melyben, hivatkozva arra, hogy a kormány ezen kérdésekből kabinetkérdést csinált, azt akarja bebizonyítani, hogy ennek természetes következménye gyanánt minden tagja a háznak, a ki nem ta rtozik a kormánypárthoz, még akkor is azok ellen tartozik szavazatát adni, ha különben a törvényjavaslatok az ő elveivel megegyeznek. Azért mondom, t. ház, hogy ezen felszólalást inkább hangúlatcsinálásnak kell tartanom, mert nehezen tehetem fel Hodossy Imre t. képviselőtársamról, — ki mint kitíínő jogász, különösen Magyarország közjogát alaposan ismeri, — hogy másként ebből ily konzequeneziákat vonhatott volna le. Hiszen, t. ház, a kabinetkérdés felvetése úgyszólván primitiv exigencziája a parlamenti életnek, és mindenkor elő kell fordulnia akkor, ha valamely elvi jelentőségű, nagyobb fontosságú törvényjavaslat benyújtatik, mert az ily törvényjavaslatnak eldöntése és elbuktatása azon kategorikus imperativust állítja a kormány elé, hogy ebből a, parlamentáris következményeket minden körülmények közt levonja. (Igás! Ügy van! jobb felöl.) Ebből azonban nem kö vétkezhetik az, hogy az ily kérdéseknél azoknak is, a kik nem tartoznak a kormányt támogató párthoz, de elvileg helyeslik azokat a javaslatokat, hogy azoknak ellene kell szavazniok, mert hiszen ha ezt a tant állítjuk fel, akkor ezzel az á tout prix oppozicziónak, a fakeziózuä ellenzéknek elméletét állítanók fel, a mely sem az ország érdekével, sem a parlament egészséges fejlődésével össze nem egyeztethető. (Helyeslés jobbról) Azt azonban meg kell vallanom, t. ház, hogy ezen két irányú mozgalom paralell haladása meglehetős izgatottságot volt képes kelteni. Azt nera tagadom, hogy ezen izgatottság hullámai még ezen képviselőház tanácstermébe is átcsaptak, a mennyiben ez a pártarányok közt bizonyos módosításokat volt képes előidézni. Ha azonban, t. ház, valaki ezen körülményekből azt akarná következtetni, hogy tekintettel ezen nagyfokú izgatottságra, nem lehet helyén, hogy ily nagyfontosságú javaslatok előterjesztessenek és azokat tárgyaljuk, és hogy okvetlenül előbb meg kellett várnunk, míg a szükséges béke be áll, úgy azt gondolom, hogy ezen ellenvetés helyt nem áll. Mert, nézetem szerint, bár helyesnek tartom mindenkor, hogy a törvényhozás óvatosan kerülje azt, hogy működésével izgalmat idézzen elő, olyankor, midőn az országnak vitális érdekei valamely intézkedés megtételét feltétlenül követelik, ezen intézkedéseket meg kell tenni még akkor is, ha azok bármily izgalmat szülnének is. (Élénk helyeslés jobb felöl) Első sorb;m az a kérdés tehát, t. ház, hogy ezen törvényjavaslatokra van-e oly mértékben szükség, hogy ezeknek el nem fogadása esetén az országnak igen fontos érdekei sérelmet szenvednének. T. ház! Ha mostani házasságjogi állapotainkat tekintetbe veszszük, azt találjuk, hogy az országnak, mint ilyennek, házasságjoga egyáltalán nincsen. Van házassági joguk az egyes felekezeteknek, és e szerint annyi külön-külön házassági jog létezik, a mennyi vallásfelekezet van; e tekintetben tehát az ország ugyanannyi külön-külön részre van felosztva. De ezen külön-külön vallásfelekezeti házassági jogoknak rendelkezései és szabályai is óriási mértékben különböznek egymástól. Van olyan, melynek rendelkezései és szabályai úgy a kötési akadályokra, valamint 3 bontó és válási okokra nézve a legszigorúbbak; van olyan, melynek erre vonatkozó intézkedései legenyhébbek, sokkal enyhébbel;, semhogy azok az állam követelményeivel egyáltalán összeegyeztethetők volnának, és ezen két szélsőség között a legszigorúbb és a legenyhébb szabályoknak minden fokozata előfordul. Oly élesen van tehát, t. ház, ezek szerint a különféle vallásfelekezetek jogvilága ezen kérdésben elkülönítve, hogy már ezen egy körülmény is az állami egység követelményeivel alig egyeztethető össze; de ez az állapot épen tarthatatlanná tűnik fel akkor, ha annak egyéb hátrányait is figyelembe veszszük. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Ezek közé sorozom, t. ház, mindenskelőtt a tűrhetetlen házassági kötelék felbontásából eredő ama vallási csere-berét, a melynek sfírfí előfordulása nemcsak a vallásos érzületet ingatja meg, hanem egyúttal oly bizonytalan állapotokat teremt (Helyeslés a jobboldalon.) a családra, és a családi kötelékekből származó viszonyokra nézve, a melyek egyáltalán fenn nem tarthatók. Mert van-e valami, a mi ezen állításomat jobban képes illusztrálni, mint az, ha rámutatok azon tényre, hogy még az egyik vallásfelekezet szabályai szerint törvényes hitvesnek, a másik val lásfelekezet szabályai szerint csak ágyasnak tekintetik a hitestárs; vagy a míg az egyik az vallásfelekezet szabályai szerint törvényes a gyermek, addig a másik vallásfelekezet szabályai szerint csak fattyúhajtás. (Úgy van! jobbról.) Ezen állapotoknak természetes következése az, t. ház, hogy épen a családi köteléknek és