Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

301. országos ülés 1S94. febrn.ír 27-én, kedden. 223 Vajay István : Minima sapientia ! (Zajos derültség a jobb- és a szélsőbalon.) Teleszky István előadó: Maxima impertinentia! (Hosszantartó derültség a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: De tán azokat sem lehetne meggyőzni, a kik e javaslat ellen való állásfoglalásukat bizonyos czélok eléréséhez kötik, mert azoknak csak saját czéljaik lebegnek szemeik előtt, abban az irányban haladnak, s elfoglalt állásukból őket kizökkenteni nem lehet. De, azt hiszem, legkevésbbé lehet azokat meggyőzni, a kik nem saját czéljaikat tekintik első sorban, hanem mások hatalmi czéljainak horgába akasztották magukat, mert ha azok — midőn ez veink megtörtént — nem látták azonnal át, hogy fölhasználtalak, akkor azokkal szemben a kapaezitáczió terére lépni hajlandó egyáltalában nem vagyok. (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) Hogy pedig e felfogásom helyes, és hogy a kapaezitáczió terére lépni teljesen fölösleges és meddő volna, (Halljuk ! Halljuk !) ennek egyik legeklatánsabb bizonyítékát képezi szerintem Polónyi Géza t. képviselő urnak itt elmondott beszéde. 0 volt az, t. ház, a ki a pártkörben a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását indítványozta azon indokból, mert az a párt elvének részben diadalát jelenti. 0 volt az, a ki itt a házban mondott nagy és szép beszédében kijelentette, hogy nála senki forróbban és őszintébben ezen elvekért nem lelkesül. Ő volt az, a ki azt mondta, — méltóztassék csak visszaemlékezni, — hogy ő a liberalizmus terén is előbbre ment, mert ott is radikálisabb mindenkinél; ő volt, a ki elismerte, hogy ez az eszme nemzeteket és államokat tett már boldogokká, és a ki kijelentette ünnepélyesen, hogy a mióta gondolkozik, — mint mondta, a gondolkozás szabályai szerint, — 8 mindig az 1848 : XX. tcz. által megteremtett eszmék alapján áll, sőt végül egész határozottsággal kijelentette magával az igazságügyminiszterrel szemben, hogy sokkal régibb híve a kötelező polgári házasságnak, mint maga a miniszter, a ki a törvényjavaslatot előterjesztette. Én, t. ház, a mint elvárom, hogy az én szavaimat mindenki őszintén fogadja, ezeket, mint igazakat, mint őszintéket, szintén elfogadom. Csakhogy azután egy kissé zavarba jövök az iránt, hogy miképen lehet ezekből azt a konzequenoziát levonni, a melyet, Polónyi Géza képviselő ár levonni jónak és megengedhetőnek tartott? Egész nyíltan el merem mondani Isten és ember előtt, hogy a törvényjavaslat megbuktatására törekvőknek senki nagyobb szolgálatot nem /vélt tenni, — nekem legalább ez a meggyőződésem, — mint épen Polónyi Géza képviselő úr, daczára annak, hogy ezen elvek mellett zászlót bontott. (Igaz! Úgy van! a jobbés szélső baloldalon.) Ugron Gábor .* Miért nem tetszik a kormányt támadni? Tessék a kormányt támadni, de nem az ellenzéki pártot. Ez nem járja ! (Zaj.) Vajay István: Menjen Szilágyi Dezső háta mögé! (Zaj.) Elnök: Kérem Vajay képviselő urat, ne méltóztassék minduntalan közbeszólni! (Helyeslés jobb felől) Ugron Gábor: Vagy tartozik valaki egy párthoz, vagy nem ! (Zaj.) Komjáthy Béla: Épen ezt akarom én is kifejteni az egész nemzet előtt, a mit most Ugron Gábor t. barátom mondott, hogy vagy tartozik valaki egy párthoz, vagy nem; ha igen, akkor tartozik annak elvét érvényre emelni. (Élénk tetszés és helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) Különben az a szerencsés temperamentumom van, hogy engem az ilyen közbeszólások zavarba egyáltalában nem hoznak. Sőt tovább megyek, hogyha a t. ház idejét sokáig igénybe akarnám venni, nagyon szépen meg tudnék azokra felelni; de nem teszem, mert e közbeszólalások a kifejezésekben, a hangban, önmagukban hordják azt a bírálatot, hogy azokkal foglalkozni nagy részben nem is érdemes. (Úgy van! a jobboldalon.) Mintegy szemrehányásul hozták most fel ellenem a közbeszólók, — erre még is ki kell terjeszkednem, — hogy én egy, ezen a párton levő ember ellenében beszélek. Én nem ember ellen, hanem csak tények ellen foglalok állást, a melyek a nyilvános kritikának alá vannak vetve, és akarom, hogy akkor, a mikor a pártnak mindig elve volt az, a mi e javaslatban kifejezést nyert, akkor nem lehet azt pártszempontból megtagadni és azt mondani, hogy ez megengedhető. Hiszen Polónyi Géza képviselő úr — méltóztassanak visszaemlékezni — azt mondta, bogy örömmel üdvözölte az elvet, s mégis még az előzményekből is fegyvert igyekezett kovácsolni arra, hogy a törvényjavaslat életbe ne lépjen, törvénynyé ne váljék. Hiszen — méltóztassanak csak visszaemlékezni — támadást intézett itt a képviselőházban az ellen, hogy mikép lehetett az igazságügyi bizottságnak ezen törvényjavaslatot tárgyalás alá venni, a mikor annak indokolása még ki sem volt nyomva. Igen furcsán jött tehát ki, s ezt nagyon jól tudják az igazságügyi bizottság tagjai, hogy mikor megkezdtük az általános tárgyalást és Polónyi Géza képviselő úr nem jelenhetett meg, levélben igyekezett örömmel kifejezni, hogy általánosságban a törvényjavaslatot elfogadja. (Derültség jobbról.) T. ház! Nem akarom meggyőzni Polónyi