Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

B01. orszáeros (Ués 18W. február 27-én, kedden. 221 honnan jöjjön is, a mi a nemzet érdekeivel megegyezik. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon és jobbról.) Madarász József: Ez a régi szabadelvííség! Komjáthy Béla: De ha valaki megengedhetné is magának a törvényjavaslat megtámadását ellenzéki álláspontból, kérdem azon t. uraktól, a kik ezt vélik, hogy ha ma a kormánynak eszébe jutna, vagy épen alkalma lenne a magyar hadsereg iránt előterjesztést tenni, vagy csak a magyar vezényszót behozni, vagy az önálló vámterületet javasolni, — nem akarok mindent felsorolni, — hát akkor megint azt mondanák-e, hogy azt nem lehet támogatni, hogy nekünk az nem kell, mi ilyenbe bele nem mehetünk ? (Élénk tetszés a szélsőbal- és a jobboldalon.) Igaz, hogy komoly tárgyalásba nem helyes tréfát belevegyíteni, de eszembe jut nekem az egyszeri gyermek históriája, a kinek az édesatyja nem akart keztyüt venni. Kiment daezból a hidegre, s midőn az apja hívta: »Gyere be! Ott beteg leszel«. »Nem megyek! — feleli. — Űgy kell apámrak! Hadd fázzam! Miért nem vett keztyűt« ? (Élénk derültség és tetszés a jobb- és szélsőbalon.) Én, igen t. képviselőház, azon eshetőséggel szemben, a melyet feltétlenül kizártnak tekintek, t. i. ha mégis állást tudtam volna foglalni e törvényjavaslat ellen, megcsináltam magammal szemben a kritikát is. Erős a kritika és szigorú, de igazságos. En azt hiszem, — mindig csak magamról beszélek, mások maguk vonják le a saját izlésök szerint a tényekből a következtetéseket önmagukra nézve, — hogy azzal elismerném egyszerűen azt, hogy hosszá éveken keresztül talán mégsem őszintén beszéltem a világ, az ország és választóim előtt, és én akkor mintegy elismerném azt, hogy választóimat akkor, midőn először azon elvek mellett is felszólaltam, és pedig minden egyes alkalommal, mely elvek most a törvényjavaslatban kifejezésre jutnak, félrevezettem, vagy talán meg is csaltam. Eljátszanám, hitem és meggyőződésem szerint, önmagam és mások becsülését; mert nekem lehet, hogy sajátos nézeteim vannak erről, de azt tartom, hogy csak az számíthat mások becstílésére, a ki minden körülmények közt úgy beszél és úgy cselekszik, mint a hogy érez. (Élénk tetszés a jobb és a szélső baloldalon.) Azt hiszem — mindig magamról szólok, — hogy méltán elveszteném választókerületemnek, választóimnak bizalmát, mert azok bizonyára a múltra elfoglalt álláspontomért tiszteltek meg bizalmukkal. Sőt to vább megyek, — megint csak magamról szólok, —, t. képviselőház, érdemtelennek tartanám magamat egyszersmindenkorra arra, hogy jogot merítsek magamnak a választók bizalmához fordulni és e parlamentben helyet foglalni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon és jobbról.) Mert a mióta az utasítások megszűntek, annak biztosítéka, hogy a választóknak a nézete nyerjen érvényesülést a képviselőházban, és hogy a képviselő megtartsa adott programmját, annak egyetlen biztosítéka és bázisa a következetességből szőtt politikai becsületesség. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon és jobbról.) T. képviselőház! Minden törvényjavaslat tárgyalásánál rendes viszonyok között két indok lehet a felszólalásra. Az egyik az, hogy a felszólaló szavazatát — legyen az igenleges, vagy nemleges — indokolja; a másik indok az szokott lenni, hogy a vele ellentéte* véleményüeket igyekezzék az ő nézete helyességének megnyerni. Én, t. képviselőház, most ezek egyikének okából sem szólalok fel. Az én felszólalásomnak egyedüli, kizárólagos oka az, hogy itt, e helyről, e padokról tiltakozzam azon taktika és azon felfogás ellen, a mely megengedhetőnek tartja e padokról is ezen törvényjavaslattal szemben állást foglalni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobbról.) Szalay Károly: Az ellen nem lehet tiltakozni ! Madarász József: Tiltakozik a párt piogrammja maga! (Zaj és mozgás a szélsőbalon, Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Komjáthy Béla: Mert ezen törvényjavaslatnak elveit mi mindig hirdettük,. .(Zaj a szélsőbalon.) Elnök: (Csenget) Méltóztassanak csendben lenni. (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: • • • mert exon törvényjavaslatnak elvi alapját képező elvekre nézve a közvéleményt évek hosszú során át — ismerjük el — mi készítettük elő. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbalon.) Nem szólalok fel tehát azon okból, hogy szavazatomat indokoljam, de az talán felesleges is. En azt hiszem, t. képviselőház, elég nekem kijelentenem azt, hogy én az országos függetlenségi és 48-as pártnak hü tagja vagyok, s e ténynek a konstatálása elég indokolás arra, hogy én nem foglalhatok helyett másutt, mint ott, a hol a törvényjavaslatot támogatni kell, mert az elveinkkel megegyezik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon és jobbról.) De hát én is azt mondom, t. képviselőház, hogy ezekről a padokról is vannak, a kik mégis tartoznak szavazataikat indokolni. Azok, a kik a javaslat ellen foglalnak állást, igenis, tartoznak indokolni azt, hogy mi jogon tartják magukat még mindig az 1848-iki nagy eszmék letéteményeseinek ? (Élénk helyeslés a jobb és a szélsőbálon.) Azon nagy férfiak, a kik azokat az