Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

800. országos fllés 1894. febmAr 26-án, hétfőn. 209 tápolása, a nemzetiségi mozgalmak eltussolása és ignorálása kezdett felszínre jönni. Azóta csak úgy folynak a dolgok, mint az előtt, sőt azt lehet mondani, hogy a bajok fokozatosan nőnek. Felhozok erre nézve néhány szemelvényt, a melyekre lehet ugyan azt mondani, hogy ezek kicsinyes esetek, de azért mégis tanulságosak. Ott van például a megüresedett brassói alispáni szék betöltésének esete. Ha azt mondják nekem: X., Y. tehetséges, jó ké.szííltségü szász tisztviselő, meg kell választani alispánnak, ennek a jogosultságát elismerem. De ha azt mondja az ott uralkodó párt, valószínűleg a kormány és Hieronymi belügyminiszter űr beleegyezésével, hogy csak szász lehet Brassó vármegyében alispán, ezt már a magyar államiság, és a magyar állameszme megsértésének tartom. (Helyeslés bal felől.) Ott van egy másik eset, a mely az én vármegyémben történt Éveken keresztül derék magyar alispánja volt megyénknek, a kinek esetét a házban is szóba hoztam volt, minthogy azonban felszólalásom mit sem segített, sikerült őt lemondásra kényszeríteni. Miért? Azért, hogy egy szász főjegyző jöjjön be. Igaz, hogy nem ismerem, mert más vidékről való, volt szászszéki. A volt szász székek és magyar vármegyék között ugyanis különbség van. Nagy-Kiiküllő vármegye részben magyar vármegyéből, részben szász székből alakúit, azért vannak ott különleges vármegyei birtoklási viszonyok, a melyeket a szászföídi ember nem is ismerhet. Ezt az embert hozták tehát oda, hogy alispán legyen. Ezt csak azért mondom, hogy jelezzem, milyen ott „az irányzat; német nyelvű nyomtatványokkal nyugtázzák ma is a közpénzeket, mindenféle hivatalos pénzek bevételét a községek egy részében. Ott van továbbá például a besztercze-naszódi oláh alapítványi eset. El volt adandó a csik-keresztúri birtokuk. Próbáltak ott egy nagy telepítvényt csinálni, de fele útján megakadt a kormány ; lehet, hogy egy kis piezula hiányában. (Derültség.) És mi történt? Kolozsvár megye legdüliösebb agitátora vette meg; no, ez legszelídebben is szólva, ügyetlenség. Ott van továbbá egy másik szintén kis dolog, de utóvégre mégis bizonyít valamit. (Halljuk! Halljuk!) Brassónak volt például egy »Erdélyi Magyar Közmívelődési Egylet« fiókja, és egy állami iskolai tanító proponálta a feloszlását, mert az új éra alatt felesleges az Emkeegylet fiókja Brassóban. Ez nem sikerült, mert a magyarság megbuktatta az indítványt. Ott van a tordavármegyei oláh kérdés. A kormánynak sikerült erről valamely úton tudomást venni; leküldött egy egészen tájékozatlan miniszteri biztost, a ki odamenvén, rosszul járt végére a dolognak, rosszul referált, és így előKÉPVH. NAPLÓ. 1892- 97. XVI. KÖTET. állt a konfliktus a belügyminiszter és a vármegye között, mert el akarták tussolni a lenn történt agitácziókat, de nem sikerült. Mindezen dolgokat azért hoztam fel, mert úgy az igen t. kultuszminiszter úr, mint a t. földmívelési miniszter úr, az igazságügymiaiszter úr és belügyminiszter úr resszorfcjába vágnak, kik azonban mindezen dolgokra egyáltalán nem hederítenek, mert nincs érzékük a nemzeti politikához, vagy azt hiszik, hogy ez által a magyar állameszmét megerősítik. Nein is mondom tovább, t. ház, habár még sokáig folytathatnám, (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) de van egy dolog, a melyet különösen Horváth Gyula és, — gondolom, — Justh Gyula t. képviselőtársaim hangsúlyoztak, hogy t. i. nagy gyengeség volna, ha Magyarország bebizonyítaná azt, hogy a mit Oláhország, vagy a szomszéd gyengébb államok keresztül tudtak vinni, arra Magyarország képtelen. Erre vonatkozólag megjegyzem, t. ház, hogy pár év múlva bekövetkezik a millenium ünnepe; (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső báloldalon.) csak jóakaratképen mondom, nem mint tanácsot, hanem csupán véleményemnek akarok kifejezést adni: vajha megőrizne a gondviselés attól, hogy a millenium ünneplése alkalmából azt bizonyítsuk be, hogy papiroson meghoztuk ugyan ezt a liberális törvényt, de 1896-ig nem voltunk képesek keresztülvinni, és bebizonyítsuk Magyarország tehetetlenségét, a kormánynak és pártjának, — mondjuk, — tapintatlan eljárása miatt. Én a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon és a szélső báloldal egyes padjain.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom előttem szólott t. képviselőtársamnak azon példáját követni, hogy a tárgygyal — azt merném mondani — semmi összefüggésben nem álló egyes kérdésekre kiterjeszkedjem; (Mozgás a bal- és szélsőbal felől.) nem a^ért, mert hiszen az általa felhozott kérdésekkel és megjegyzésekkel én összefüggésben nem is állok; de másrészt azért sem, mert alkalom adtán, legalább ha rokontermészetű ügyeket fogunk tárgyalni, azon kérdésekre külön inkább helyénvalónak tartanám a feleletet megadni. De a t. ház szíves engedelmével fogok foglalkozni kizárólag az egyházpolitikai kérdés sekkel, még pedig ezek tekintetében sem a törvényjavaslatok, vagy a kormány magatartása ellen felhozott érvekre nézve szándékozom vitába bocsátkozni, hanem inkább rövid vonásokban és nagyjában kívánom megjelölni a kor27