Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-300
1 198 s,tt, « országos Illés 189*. íebrnár 2« kn, hétfőn. egyházaknak papságát hivatásában, hatáskörében, sőt nem egy helyen exisztencziájában támadja meg, és így benne a felekezeti és nemzetiségi fanatizmust van hívatva egyszerre felébreszteni. (Igaz! Úgy van! hal felől.) Én úgy vélem, hogy a különben is forrongó nemzetiségi kérdéssel és az olcsó mártiromságra vágyó sok fanatikussal szemben egy kissé merész koczkáztatás a szenvedélyeket ily alapon is felkelteni. Lehet valaki a legoptirnisztikusabb, de azt még sem fogja állítani, hogy a nemzeti egység megteremtésének épen ez volna a legbiztosabb módja. Hiszen Anglia, a melyre annyi szakismerettel és közvetlen tudással hivatkozott szombati beszédében Pulszky Ágoston t, képviselőtársam, csakugyan hatalmas állam és nemzeti egységére is sokat ad; de házassági intézményeinek egységes alapon való rendezését még meg sem próbálta. Es ha e tekintetben Franczia-, Németvagy Olaszországra történnék hivatkozás, eltekintve azon kedvező körülményektől, melyek ezen államokban a házasság egységesítését mindenkire egyenlőn és általánosan kötelező formában létesíthetővé tették, ne feledjük soha, hogy ezen államokban, a nemzeti egység a faji egységen alapulva, már bevégzett tény, mely magát a nemzeti erőt termeli, és az egységes nemzeti és állami intézkedések ezen erőnek csak termékei. De nálunk, ezen nyelvterületekre széttagolt országban, egészen másképen áll a dolog. Itt a nyelv- és fajkülönbség által szétszaggatott nemzeti egységet először meg kell teremteni az egységes nemzeti magyar kultúra által, (Igaz! Úgy van! hal felől.) hogy ez a nemzeti egység azután kútforrásává lehessen egységes állami intézményeknek. Mert hiszen ezek csak okozatai, nem pedig szülő okai lehetnek a még megteremtendő nemzeti egységnek. Es ha valaki, mint tette ezt WJassics Gyula t. képviselőtársam, a nemzeti tradicziók nevében tör lándzsát a polgári házasság behozatala mellett, én nyíltan és őszintén bevallom, hogy a magyar nemzetnek szent és nagy emlékű őseitől örökölt és megvalósítandó nemzeti tradiczióit nem ebben keresem és nem is ebben találom fel. Mindig tettre kész, minden áldozatra felbuzgó, lángoló és munkás hazaszeretet', keresztény alapelveken nyugvó szabadság, egyenlőség és testvériség, szabad, független, müveit, boldog nemzet szabad, független erős államban: ezek a magyar nemzetnek fenséges ideáljai, ezek a magyar nemzet leikében élő nemzeti aspírácziók, és én ezek között a házasság prof'anáczióját nem látom és épen azért azt nemzeti tradiczióként el nem fogadhatom. (Helyeslés és tetszés bal felöl) Végezetül, t. ház, — nem akarván becses figyelmét továbbra is igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) — legyen szabad még egy több oldalról hozzám intézett kérdésre válaszolnom, (Halljuk! Halljuk ! a haloldalon.) Többen azt a kérdést intézték hozzám, hogyan van az, hogy a katholikus egyház annyira ellenzi a polgári házasságot; hiszen tudvalevő dolog, hogy a kath. egyháznak a gyakorlati életben csak előnyére fog válni? Készséggel megengedem, t. ház, hogy ezen kérdésnek, tekintve a magyarországi házassági viszonyokat, megvan az alapja. Mert hiszen nem tagadom, sőt vallom, hogy a házasságnak kontemplált egységesítése többé-kevésbbé megszüntetné azon elszomorító viszonyokat, a melyek e téren Magyarországon uralkodnak, és a melyek, mint gr. Apponyi Albert t. képviselő úr is egyik beszédében megjegyezte, a szomszédos államok összes családi és házassági jogának szemétdombjává tették Magyarországot, Ugyanis megszüntetné a sok meggyőződés nélküli vallási csereberét, gátat vetne a házasulni óhajtó papok és szerzetesek aposztaziájának; véget vetne, a tényleg ugyan nem, de jogilag fennálló többnejűség és férjűségnek, mely a katholikus és protestáns házassági jogok elvi differeiicziájából jön létre. (Ügy van! Úgy van! hal felől.) És mégis, t. ház, ha figyelembe veszem, hogy mindezen elszomorító viszonyokat nem a katholikus egyház kánonjoga idézte elő, hanem előidézték egyfelől a protestáns házassági jognak a katholikusokétó) egy kissé eltérő és bizonyára lazább törvényei; előidézték másfelől az állami törvényeknek némely ide vonatkozó intézkedései, a melyek lehetővé tették azt, hogy a katholikus hívek egyházuk törvényeit egyszerűen kijátszhassak és megteremthessék — bocsánat a kifejezésért — azt a jogi abszurdumot, azt a jogi képtelenséget, hogy bizonyos törvények szerint megkötött házasság más törvények szerinti elbírálás alá bocsáttathassák: s ha másfelől megfontolom azt, hogy mindazon előnyök, a melyeket a polgári házasság a felsorolt szomorú viszonyok megszüntetésével létrehoz, sokkal egyszerűbb, sem egyházamnak sarkalatos tantételeit, sem a más egyházak jogos és igazságos, és így jogosan megvédelmezendő érdekeit nem sértő intézkedéssel, t. i. annak kimondásával is el lehet érni, hogy a házasságok azon törvények szerint bíráltassanak el, a mely törvények szerint köttettek: én, t. ház, a polgári házasság által nyujtindó, de más, egyszerűbb eszközökkel is elérhető gyakorlati előnyökért az én egyházamnak megváltoztathatatlan elveit fol nem adhatom, és épen azért a tárgyalás alatt levő javaslatot, mint olyant, is, mely ezen elvekkel homlokegyenest ellenkezik, és mint olyant is, melyet magára az országra nézve is a felhozott szempontokból veszélyesnek tartok, sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadhatom, (Élénk helyeslések hal felöl.)
