Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-300
300. országos Illés 1894. febrnár 26-án, hétfőn. 193 untatást, mert jelen fejtegetéseimben egyedüli ezélom egy-két higgadt, tárgyilagos indokkal a nagyfontosságú kérdés tisztázásához járulni, nem pedig az amúgy is felzaklatott kedélyek izgatottságát még fokozni. (Általános helyeslés ) T. ház! Ugyanazon okok, a melyek engem arra bírtak, hogy a szabadelvű pártból kilépjek, nyújtják az alapot, a melyre támaszkodva, most a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szemben állást foglalok. Ugyanis midőn én a szabadelvű pártból való kilépésemet bejelentettem, ezen elhatározásomat azzal okoltam meg, hogy a szabadelvű párt programmjáha, a melynek alapján én e párthoz csatlakoztam és képviselői mandátumot is vállaltam, idő folytán olyan pontok vétettek fel, — értem az egyházpolitikai reformjavaslatokat, — a melyek abban az alakban és szellemben, a melyben beterjesztettek, nemcsak hitbeli meggyőződésemmel homlokegyenest ellenkeznek, de a melyeknek ezen alakban és szellemben való megvalósítását magára az országra nézve is károsnak, sőt határozottan veszélyesnek hiszem és vallom. (Igás! Úgy van Ia baloldalon.) T. ház! Most is kijelentem nyíltan és őszintén, hogy a t. kormánynak egyházpolitikai törvényjavaslatai ilgy, a mint azok előterjesztve vannak, abban az alakban és szellemben többékevésbbé általában mind, de különösen az úgynevezett polgári házasságról szóló és most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat hitbeli meggyőződésemmel és az annak alapját és forrását képező katholikus egyház hitelveivel kiegyenlíthetetlen összeütközésben állanak, és a tervezet szerinti megvalósításukat magára az államra, magára az országra károsnak és veszélyesnek tartom, és épen ezért ezekhez általában és a tárgyalás alatt lévő javaslathoz különösen szavazatommal nem járulok. De legyen szabad ezen állásfoglalásomnak felhozott indító okait egy kissé részletesebben is fejtegetnem. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondottam, t. ház, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, mely a polgári házasságnak kötelező formában való behozataláról szól, ellenkezik hitbeli meggyőződésemmel és az annak alapját képező katholikus hitelvekkel. Ez annyira világos, annyira ismert dolog, hogy már ezen az alapon is, de meg azért is, nehogy itt a parlamentben kánonjogi értekezést ne látszassam tartani, felmentve érezhetném magamat annak a bővebb fejtegetésétől, ha újabb időben még ez az annyira világos és ismert tény is kétségbe nem vonatott, és több oldalról annak az ellenkezője nem hangoztattatott volna. Nem szólok, t. ház, a hírlapokról, röpiratokról, az úgynevezett liberális katholikus gyűlésen és itt e házban is történt nyilatkozatokról, melyekben az a különös nézet, hogy a polgári házasság a katholikus KÉPVP. NAPLÓ. 1892 97. XVI. KÖTET. hitelvekkel nem ellenkezik, többféle változatban, hol moll-, hol dur-skálákban nyert igizán meglepő kifejezést. Magára a t. miniszterelnök úrra hivatkozom, a ki szintén nem egyszer hangoztatta azt, hogy a tervbe vett reformintézmények a katholikus hitelveket nem sértik; »mi a hitelveket nemcsak hogy sérteni, de még érinteni sem kivánjuk«, így beszélt a miniszterelnök úr 1893. január 1-én a szabadelvtípárt üdvözlő beszédére adott válaszában, és így nyilatkozott nem egyszer a házban is. Hogy, t. ház, e téves nézet jóhiszemű hívőkre ne találjon, és hogy azok is, a kik, — nem tagadom, sőt készséggel elismerem, — annak jóhiszemüleg szintén kifejezést adtak az által, hogy az e házban meg nem czáfoltatott, ezen téves hitünkben meg ne erősödjenek: legyen szabad, t. ház, ezen különben annyira ismert és világos dologban is rövid felvilágosító észrevételekre kiterjeszkednem, (Halljuk! Halljuk!) a midőn, reménylein, ki fog tűnni, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a katholikus hitelveket nemesak hogy igen közelből érinti, de azokat nagyon mélyrehatóan sérti^ is. Vajay István: ügy van! (Egy hang a szélső baloldalon: Egyhangú helyeslés.) Tódor József: A házasság, a katholikus egyháznak magán a szentíráson alapuló tanítása szerint, magától az Istentől a természet rendje szerint alkotott és szentesített, tehát határozott és világos, félre nem ismerhető vallásos jelleggel bíró intézmény. Vallásos jellegét, ethikaí tartalmát és vonatkozását elismerték az összes, a vallás erkölcsi műveltségnek még alacsony fokán álló, eddig ismert népek is. De hogy e tekintetben elfogultsággal ne vádoltassam, legyen szabad egy teljesen elfogulatlan tanura hivatkoznom, egy röpiratra, mely nem épen a Legbarátságosabb kezekből került ki, a melyet Veridicus néven egy, a polgári házasságnak történeti adatokkal felvértezett erős harczosa bocsátott közre, és a mely röpiratban ide vonatkozólag a következőket találjuk: (Olvassa.) »Az ős ember természetrendi házasságának törvényességét külső formák nem szabályozták, később, midőn a törzsek megállapodva, a társadalom egyes alakulásának első csiráit vetették meg, a házasságkötések körűi bizonyos külformák kezdtek szokássá válni s e házasságkötési külformák a szomszédos törzsek szokásai közé is behatolván s ezek által kibővülést nyervén, a további házasságkötéseknél a külformák megszaporodott szertartásai kezdtek érvényesülni, ekép pedig lassan-lassan már az ó kor népeinél bizonyos népies vallási színezetű, szimbolikus vagyis jelvényes szertartások jöttek a házasságkötéseknél szokásba. Ez a vallásos színezetű külformákban jelentkező misztikus szertartások használata 25
