Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-299
299.•rscágos ülés 1894. február 24 én, szombaton. [79 tagjának figyelmét: vizsgálják meg ezen statisztikai adatokat egy negyedszázadtól s azt megelőzőleg néhány évvel és azután tekintsék meg a legutóbbi németországi választások lisztáit, s meg fognak győződni arról, hogy a szoczialisták száma azon arányban szaporodik évről-évre, a mely mértékben szaporodott a megfelelő időben a keresztelés nélkül maradottak száma, és akkor mathematikai bizonyossággal be lesz bizonyítva azon tétel, a mit én felállítottam, hogy a valláserkölcsi alapnak a házasság és családjogi kiküszöbölésével mint züllik el a társadalom, és miként neveli a szocziálizmus, az anarchizmust, mely hogyan fejlődött nagygyá, s mióta ismerik e tant, elég, ha azon küzdelemre utalok, a melyeta már-már kétségbeesett állami hatalom ezek ellen folytat, mely nem akarja belátni, hogy ezeket ő teremtette, a midőn a társadalom valláserkölcsi alapját megdöntötte és a hit világát, mely ezen durva elemeket is eddig féken tudta tartani, azok kebléből kioltotta; kitépte kezéből nz imakönyvet, s az helyette kezébe veszi most a dinamitot. Ha ezt akarják elérni Magyarországban is, ám hozzák be ez intézményt, tetőzzék be vele a modern jogállamot. Nézzük már most, minő indokok vezették a külföldi államokat ez intézmény meghonosítására. E javaslat indokolásának egyik hatalmas érve az, hogy ez intézmény, mint a czivilizáczió egyik elengedhetlen követelménye, de a mely czivilizácziónak eredményét látjuk, behozatott már a külföld majdnem valamennyi államában. Ott van a majdnem tiszta katholikus vallású Francziaország, Belgium, s ott van Németország; mindenütt rég felismerték ez intézmény szükséges voltát. Az igaz, hogy ez intézmény külföldön behozatott, és annak társadalmi szempontból is szomorú eredményét néhány statisztikai adattal már vázoltam, de liát az a kérdés, hogy, mert a külföldi államokban ezt behozták, okvetlenül érvénybe kell-e léptetnünk azt nálunk is? Behoztak a polgári házasság előtt különösen Francziaországban egyéb intézményt is, midőn a polgári házasságot megalkották. Avagy azon okok, a melyek ez intézményt a külföldön létesítették, fennállanak nálunk is ? Ezekre a kérdésekre határozottan tagadólag kell felelnem. E javaslat indokolása a történelem adatait hívja segítségül, és teljesen hamis világításában tünteti fel, hogy miként állott elő az államok fejlődésében és alakulásában elkeríílhetlen szüksége annak, hogy ez intézmény állami érdekek szempontjából behozassék. Seholsem volt ez állami érdek, hanem hatalmi érdek. Teljesen mások voltak a viszonyok Francziaországban s mások Németországban; Francziaországról azt állítják sokan, hogy ez intézmény a nagy forradalom szülöttje, de abban igaza van Wiassics képviselő urnak, hogy ez nem közvetlenül a forradalomban leli gyökerét, mert a franczia forradalomban már ez intézmény, mint érett gyümölcs áll készen, melyet annyival könnyebb volt leszakítani, a mennyiben az akkori helyzet kényszerűsége ez intézmény életbeléptetését megkönnyítette. Én igazat adok e javaslat indokolásában azon történelmi dedukcziónak, hogy a hitújítás kezdetének korszakára vezethetők vissza ez intézmény alapelvei, de Francziaországban előttem a történelem még más adatai is állanak, a melyekből látom, hogy e kérdés szálai messze visszanyúlnak a középkorba, s az egyház és állam közötti küzdelemből fejlődött az ki, s szülő oka első sorban hatalmi érdek volt. A franczia királyoknak ugyanis VI. és VII. Lajos óta főtörekvésük volt a régi hííbér rendszer hatalmának megtörése, a melyet Angers, szent-denisi apát kezdett meg s Richelieu befejezett. E czélra állították fel a királyok a tartományok kormányzására az egyházi s világi urakból álló tanácsot — euria regist, — melynek későbbi neve parlament lett, ezek tanácsát vették igénybe a királyok, s a XIV. században ez már állandóvá kezd lenni. A parlament, nem a mai értelemben vett parlament, hanem közigazgatási és bírói testület volt. E parlament az akkori viszonyok között az egyház befolyását korlátozni akarva magukhoz ragadták egymásután azon jogköröket, melyekben eddig az egyház járt el, s így kezdődött a konfliktus az állam és egyház Szép Fülöp és VIII. Bonifácz pápa között, s ez áramlat élén a parlament áll, mely által hatalma mindinkább növekszik, mely az egyház elleni küzdelmében hirdetvén a franczia egyház függetlenségét, a gallikanizmusra vezetett. Ez nem volt egyéb, mint a franczia egyház teljes függése a parlamenttől, s az egyház ezen kor nézete szerint fiók - intézménye az államnak. A házasság kérdésében 1576-ban történt az első összeütközés, a midőn a parlament egy egyházi szempontból érvénytelen házasságot érvényesnek mondott s utóbb nem csak a házasság alakja, de anyagi jogára nézve is az ítélkezés jogát magának vindikálta. E százados küzdelem a gallikanizmus kifejlődése, majd a janzenizmus terjedése az egyház és állam közötti harczot kiélesítette, de soha az egyház nem mondott le hitelveiről, fentartotta mindig a házasság, mint szentség feletti ítélkezési jogát, s e több százados küzdelem után következett be a nagy franczia forradalom, mely ledöntötte az oltárokat, megszüntetett minden 33*
