Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

299. orszásros fllés 1894. f jut? (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Derült­ség a baloldalon.) Csodálkozom azon, hogy a t. képviselő urak a felet" méltóztatnak nevetni, mikor épen a nemzeti eszme követelményéről szólok. (Felkiáltások a baloldalon: Nem arra szól!) Remete Géza: Hát a katonai akadémia! Pulszky Ágost: A katonai akadémiáról szólottunk annak helyén és a katonai akadémia tekintetében a nemzeti eszme követelménye elől ki nem tértünk, és nem fogunk kitérni. (Úgy van! jobb felöl.) Érvényesítettük és érvényesíteni fog­juk azon keretek közt, a melyek közt lehetőnek és czélszerűnek tartjuk a nemzeti érdek szem­pontjából. De ki hiszi, t. ház, hogy akár a ka­tonai akadémia, akár bárminő más követelmény, melyet önök a nemzeti követelmény nevével fel­ékesítenek, előbb érje el azt a ez élt, hogy a nem­zeti akarat nagyobb mértékben vétessék tekin­tetbe, ha oly kérdésben, melyben kétségtelenül, csalhatatlanul és ellenmondhatlanúl fennáll a nemzeti akarat és nemzeti követelmény, az meg­hiúsíttatik és megsemmisíttetik? (Tetszés jobb felől.) Ki hiszi azt, hogy akkor, mikor Magyar ország népének túlnyomó nagy többségét egy szellem lengi át : e szellem megakasztásn, félre­vezetése és e szellem követelményeinek meg­tagadása a nemzeti erőt gyarapítsa, a nemzeti állam eszméjét valósíthassa? A ki ezt hiszi, áll­jon fel és mondja meg. (Derültség a baloldalon.) A ki ezt hiszi, az meglehet, hogy azon véle­ményben van, — amint gr. Szapäry Gyula t. képviselő úr is kijelentette, — hogy a polgári házasság veszedelmes azért, mert az állam szűk séges konszolidácziójának munkáját hátráltatja különféle ellentétek felidézése által, a mely el­lentétek eddig fenn nem állottak. De nem állot­tak-e fenn, t. képviselőház, és nem jutottak-e kifejezésre ezen ellentétek? Es gyorsabban fog­nak-e elsimulni, ha az ellentétek egyikének, vagy másikának engedünk? (Tetszés jobb felöl.) A ka pituláczió politikája gyorsabban fog-e bennünket a béke helyreállításában eredményre vezetni? Én nem hiszem, t. ház, hogy a magyar nemzetnek kapitulálni kellene bárminő tradiezió, bárminő osztályérdek, bárminő egyoldalú dogma szempontja r előtt. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl) Én nem hiszem, t. képviselőház, hogy a mi jövőnk dermesztő tél legyen, a mely­nek átélésére, a melynek átalvására kelljen minden, esetleg korhadt, fennálló tényezőben levő erő. Azt hiszem, hogy Magyarország elég erős, Magyarország elég hatalmas, hogy ott, a hol az erőnek valóban forrásai nincsenek, a tradi­czióktól és a fennálló intézményektől, a melyek czéljaiknak meg nem feleltek, eltérhessen. Azt hiszem, hogy ez az állam még ezredéves fenn­állása óta is fejlődésének csak tavaszát éli. Azt hiszem, hogy Magyarország nem aratta le EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVI. KÖTET. 177 azon tehetségek, azon képességek teljes termé­sét, a melyeknek csírája benne rejlik, és a me­lyeknek virágzása történetének eddigi folyamán teljesen nem gyümölcsözött. (Élénk tetszés jobb felöl.) Azt hiszem, hogy előttünk hajnal­hasadás, egy szebb kor felderfílése áll. És mivel e törvényjavaslat, mivel azon szellem, a mely­ben e törvényjavaslat méltattatott, azon átható, átfogó, számos tekintetet egyesítő felfogás, a mely a jogélet minden különböző terét össze­kapcsolja, a mely minden lehető kihatásra te­kintettel van, egy új korszakot, egy új érát nyit meg törvényhozásunkban: épen ezért én e törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra aján­lom a t. háznak ; (Helyeslés jobb felől.) nemcsak egyszerű elfogadásra, hanem minél nagyobb többséggel való elfogadásra, hogy az ország képviselőházának az országot képviselő ténye­zőnek hatása a törvényhozás többi tényezőinek üdvös, eredménydús és készséges hozzájárulását biztosítsa. (Hosszantartó, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés jobbról. Szónokot számosan üdvözlik. Fel­kiáltások : öt perczet kérünk!) Hock János jegyző : Hortoványi József! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hortoványi József: T. ház! A tárgya­lás alatt levő, házasságról szóló törvényjavaslat Indokolása épúgy, mint az azt pártoló eddig felszólalt képviselőtársaim, ez intézményt, mint a liberalizmus elengedhetlen követelményét, mint a modern jogállam épületének betetőzését állítja elénk. Egy ideális czélt tűz ki —szerintük — e javas­lat, mert a kötelező polgári házasság behozata­lával le akarja rombolni azon, a középkorból ma­radt válaszfalakat, a melyek részint vallásfele­kezeti, részint nemzetiségi viszonyok szerint a polgárt a polgártól elválasztották, e nemzet egygyéforradását akadályozták, és ezen egysé­ges házasságjog által a magyar nemzet, a ma­gyar társadalom egybeforrasztásával akarja el­érni az egységes magyar nemzeti állam megala­pítását. Nem foglalkozom most e kérdés politikai hátterével, sem azon valódi okokkal, a melyek a t. kormányt e javaslatnak benyújtására kény­szerítették, de ha elfogadnám is azon ideális czélokat, a melyek lobogója alatt e javaslat pártolói küzdenek, el azon eszméket, a me­lyekért lelkesedni is tudnak : akkor is az ellen­kező eredményre jutok. Azért az eszmék világá­ból legyen szabad a t. ház figyelmét átvinnem a rideg valóságba, s ott a gyakorlati élet vilá­gánál bebizonyítanom azt, hogy ez eszmék szépen hangzó, de csak üres jelszavak, a melyek a gyakorlatban épen az ellenkezőjét bizonyítot­ták be mindenütt ott, a hol ez intézmények eddig életbe lettek léptetve, mint a minő czélt 23 ebrnár 24-éu, szombaton,

Next

/
Oldalképek
Tartalom