Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-299
809. #rs»4g#8 illés 1894. február 2á-én, siombston. J 7 1 melylyel közösségben élsz; azért, hogy azon egyháznak a melynek tagja vagy, a melynek tagjául is érzed magadat, eleget tégy. Áldasd meg ottan házasságodat, ez házasságod érvényét egyáltalán nem fogja gyengíteni, sőt erkölcsi kötelékekkel erősíteni. (Úgy van! jobbról.) Épen azért mi nem akarjuk, hogy oly felíogások terjedjenek el, mint a minők elég méltatlanul egy, azon padokról szóló szónok beszédében kifejezést leltek, hogy hogyan lehet valakit kényszeríteni arra, hogy felbontható polgári házasságot kössön, mikor felbonthatatlan egyházi házasságot is köthet? (Tetszés jobb felől.) Mivel nem akarjuk, hogy ily jelszók elterjedjenek, azért nem akarjuk a fakultatív polgári házasságot. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Mi nem akarjuk azt, hogy azt tartsák, hogy a fakultatív polgári házasság bárminő meggyőződésűekre, bárminő lelkiismeretitekre vonatkozólag felbontható, alsóbb rendű, s a mint azlgazságügyininiszter úr méltán mondta, repudeáltak házassága legyen, (Halljuk! Sálijuk!) mert a házasság akár pap, akár polgári hatóság előtt köttetik is meg, mindig kell, hogy ugyanazon következményekkel járjon a maga teljességében. (Úgy van! jobb felől.) Jogilag minden házasság bizonyos feltételek, bizonyos sajnos körülmények bekövetkezése közt felbontható ; a lelkiismeret előtt arra nézve, a ki a házasság felbonthatlanságáuak tanát vallja, legyen akár katholikus, akár protestáns, — pedig a protestánsok közül is számos írót idézhetnék, a ki különböző időkben azt vallotta és tartotta, — a házasság soha sem lesz felbontható. (Úgy van! jobb felöl.) Gondoskodott is a javaslat, hogy a házasság arra vonatkozólag felbonthatlan is maradjon, a ki igy van meggyőződve; természetesen saját inieziativajának, saját lelkiismeretének, saját követelményeinek értelmében gondoskodott erről, mikor kifejezésre juttatta és megengedhetőnek tartotta azt, hogy a nem bűnös nő, a házasság felbontása után is követelheti volt férje nevének további viselését; gondoskodott erről, mikor eszközt nyújtott arra, hogy az ágytól és asztaltól való elválás kérelmezése által lelkiismeretüknek eleget tehessenek azok is, a kik a házasság felbonthatatlanságának dogmáját őszintén vallják. (Úgy van! jobb felöl.) A fakultatív polgári házasság rendszere mellett mindehhez nem fér szó, mert a fakultatív polgári házasság rendszere, ha nem is a jogba, ha nem is a törvénybe, hanem a társadalom közvéleményébe, az általános nézetekbe mindig a kétféle, konkurráló házasságok fogalmát fogja bevinni. (Úgy van! jobb felől.) Már pedig az az államnak egyik lényeges követelménye s mindenki által, a ki az egységes házassági jogot követelte, hangoztatott lényeges szempont, hogy minden házasság ne csak jogilag, hanem a közvélemény széles körében is egyenértékű, valódi, minden következményeiben u házasság jelentőségével bíró, családot alapító intézmény legyen. (Úgy van! jobb felöl.) Ha tehát sikerült ezzel bebizonyítanom, igaz, hogy csak azok kiegészítéséül, a miket a szűk ségbeli polgári házasságra vonatkozólag az igazságügyminiszter a tegnapelőtti napon oly meggyőző erővel hizonyított, — fenmarad feladatom másik része, (Halljuk! Halljuk!) hogy vizsgáljam azt, hogy a kötelező polgári házasság nem ütközik-e oly akadályokba, nem sért-e oly állami érdekeket, melyeket az e törvény által elérendőknél még magasabbra kell becsülni. Pregnáns kifejezést adott e tekinteteknek tegnapi beszédében gr. Szapáry Gyula képviselő úr, a ki azt állította, hogy a kötelező polgári házasság nem kell a katholikusoknak, mert abban vallásuk sérelmét látják, nem kell a protestánsoknak, mert az 1868 : LUL tczikknek ezzel kapcsolatos eltörlését veszélyesnek tartják, nem kell a görög-keletieknek, mert ezek is nemzetiségi sérelmet látnak benne. Vegyük szemügyre ezeket az argumentumokat és kifogásokat egyenkint. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondják, hogy nem kell a katholikusoknak, mert abban vallásuk sérelmét látják. Elismerem, hogy vannak körök, a melyek jelszavak által vezettetik magukat, a melyek megszokták azt, hogy a kötelező polgári házasságot, mint a katholikus egyház sérelmét fogják fel. De vizsgáljuk egy kissé az objekcziókat, a körülményeket, és meg fogunk győződni arról, hogy a polgári házasságnak nem a kötelező formájában rejlik a sérelem a katholikus egyházra nézve, hanem az, ä mit az egyház magára nézve sérelmesnek tart, ugyanazoa mértékben megvan azokban a javaslatokban, a melyeket gr. Apponyi Albert és gr. Szapáry Gyula t. képviselő urak előterjesztettek, mert az nem a kötelező formára, hanem a házassági jog egységére és a házassági bíráskodás egységére van alapítva. (Helyeslés jobb felől.) És ezt be is fogom bizonyítani. Először is bebizonyítom azt, hogy a kötelező formát sehol és soha nem tekintette az egyház magára nézve sérelmesnek. (Halljuk! Hdijuk!) Voltak korszakok, a mikor a kötelező polgári házasság behozatala után egyházi áramlatok, egyházi szellemű kormányok, egyházi, mondhatnám: nltramontán tanok által áthatott államférfiak kerültek hatalomra különféle országokban. Vájjon Francziaországban a terreur blanche idejében, 1816. után, vagy Hápolybau 1815- után, a mikor a Szicziliában uralkodó Bourbon-dinasztia a nápolyi trónt ismét elfoglalta, megszüntettetett-e a polgári házasság kötelező formája? Francziaországban 22*
