Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
jtjg 298, országos ölés 1S9I. február B»-én, pénteken. zéseinek egy része, úgy tudom, nem is hozzám volt adresszálva. Ez alatt értem azon szavait, hogy őt többen ultramontánnak vagy reakczionáriusnak bélyegzik; mert talán annyi jó ízlést (eltételez rólunk, hogy ilyen kifejezéseknek, ilyen felfogásoknak részünkről tért nem engedünk. (Élénk derültség bal felől. Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, azt hiszem, hogy igen sokra rámondják azt, hogy ultramontánnak, vagy reakezionáriu^nak bélyegez valakit, a kinek pedig esze ágában sincsen azt tenni, hanem csak egyet gondol magában, és én is azt gondolom magamban, (Halljuk! Halljuk!) hogy oly férfiak, a kik sem nem ultramontánok, sem nem reakczionáriusok, hanem szabadelvűek, daczára annak, hogy azok az ultramontán és reakczionárius körök épen oly elvi differencziában állanak velük, mint mi velünk, azért, mert a javaslatot ellenzik, akarva, nem akarva, igenis azok a körök az ő uszályukba csimpaszkodnak. (Hosszantartó, élénk he lyeslés, taps és éljenzés a jobboldalon. Mozgás és zaj bal felöl.) Ugron Zoltán: Eláll! Eláll! Nem hallgatjuk ! (Nagy zaj.) Elnök: Ugron Zoltán képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem szándékozom at. képviselő úr beszédjére reflektálni, (Nagy zaj bal felől. Halljuk! Halljuk!) nem azért, t. ház, mert azt hiszem, ha valakinek, úgy a t. kép viselő úrnak van joga elvárni a házban azt, hogy különleges álláspontját a legnagyobb higgadtsággal és méltánylással mérlegeljük. (Helyeslés.) És én sem a ház jelenlegi hangulatában, sem egyszeri hallás után, már a félreértések elkerülése végett sem engedném meg magamnak, hojry beszédjére, bármennyire szükségét érezzem is, ezúttal reflektáljak. {Hosszantartó mozgás és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát minek beszél?! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Felszólalásomnak, t. ház, az a czélja, . . . (Meg-megújuló zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : . . . hogy mivel a t. képviselő úr az egyházpolitika előzményeivel foglalkozott, két körülményt kiemeljek. (Halljuk! Halljuk! jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Teszem ezt ezen előzményeknek hü feltüntetése végett. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy ezen párt, helyesebben szólva: ezen kormány egyházpolitikájában a cselekvési programm nem akkor változott, a midőn azt a t. képviselő úr feltüntette, tudniillik 1892. novemberében, hanem igenis, változott a cselekvési programm és akuttá lettek az egyházpolitikai kérdések akkor, midőn már a trónbeszéd megtartása s a választások megtörténte után, 1892. májusában az Irányi-féle javaslatot elfogadtuk. (Hosstantartó mozgás és tetszés a szélső baloldalon.) Ez a kiindulási pont. Ha ily határozati javaslatot elfogadunk, (Nagy nyugtalanság és zaj a bal és szélső baloldalon.) akkor annak a határozati javaslatnak meg is kell felelnünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Különben felfogás dolga, hogy így. vagy amúgy ítéljük meg, vájjon mikor állott be cselekvési program inunkban a forduló pont. (Élénk ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) De van még egy más körülmény, a melyre, azt hiszem, nem egészen híven emlékezett vissza gr. Szapáry Gyula t. képviselő úr, és ez az, hogy beszédében — nem merem állítani, hogy egész határozottsággal azt mondotta volna, de — úgy tüntette fel a dolgot, mintha az egyházpolitikai programm sürgős felvetésére a komáromi gyűlés magatartása lett volna befolyással. (Felkiáltások bal felől: Úgy is van!) A históriai igazság kedvéért bátor vagyok megjegyezni, hogy a komáromi gyűlés 1892. szeptember negyedikén volt, a mint egy kezemben levő nyomtatványból látom. Á vallás- és közoktatásügyi miniszter úr pedig egyházpolitikai programmját egészében és úgy, mint azt a kormány mai programmjában felállította, már azon esztendőben, a nyári szünetek beállta előtt . . . Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Májas havában ! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: . . . írásban foglalva vette fel és adta át az akkori miniszterelnöknek. (Élénk tetszés a jobboldalon. Nagy zaj bál felől.) Ebben önmaga gr. Szapáry Gyula képviselő úr fog nekem igazat adni. (Élénk tetszés a jobboldalon. Szűnni nem akaró, nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) T. ház! Méltóztassanak csendben lenni és kérem az előadói szék előtt álló képviselő urakat, méltóztassanak helyökre menni, mert ismételve hallottam a panaszt, hogy a gyorsírók a gyorsírói padok körűi álló képviselő urak közbekiáltásai miatt nem hallják az illető szónokot. (Nagy zaj. Felkiáltások: Helyre! Helyre !) Gr. Szapáry Gyula képviselő úr kíván szólni, kérem, méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk! Haljuk !) Gr. Szapáry Gyula: T. ház! Ismervén a házszabályokat, azoknak illető pontja értelmében szavaim értelmének helyreigazítása végett kívánok felszólalni s egyszersmind nagyobb biz •