Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

136 8t8. orsnágos tllís 1894. ségének feliratát, melyben Debreczen város feliratát pártolván, az egyházpolitikai reformok ellen eszközül használt reverzális-vételek ellen felszólal. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a ház kérvényi bizottságának. Következik, t. ház, a napirend: a házassági jogról szóló törvényjavaslat (írom. 513, 588) általánosságban való tárgyalásának folytatása. Papp Elek jegyző: Reitter János! Reitter János: T. ház! (Halljukl Halljuk!) A midőn a szőnyegen levő törvényjavaslat feletti általános vitában felszólalok, tisztában vagyok magammal ai iránt, hogy azok részérő], a kik ezen törvényjavaslatért lelkesednek, a kik annak beterjesztését, mint a jogegyenlőség

1 és a hitfelekezetek közti egyenjogúságnak érvényre emelését üdvözlik, s a kik annak elfogadását, mint a valódi nemzeti politika elengedhetetlen követelményét állítják oda, éles megtámadásoknak leszek kitéve, sőt a tapasztattak után előretudom, hogy nem fognak hiányozni olyanok sem, a kik felekezeti szűkkeblűsóg-gel, a feltogás korlátoltságával, ultrauiontánizrnussal, sőt talán még reakezionárius hajlamokkal is fognak vádolni, (Ellenmondás és derültség a jobb- és szélső baloldalán.) de azzal sem kecsegtetem magam, hogy felhozandó érveimmel az ellenkező nézeten levőket talán álláspontom helyességéről meggyőznöm sikerülend, s ha mindennek daczára a siker legkisebb kilátása nélkül mégis felszólalok, teszem azt azért, mert az én felfogásom szerint minden képviselőnek kötelessége oly nagy horderejű törvényjavaslattal szemben, mint a jelenlegi, a maga álláspontját nyíltan, határozottan és szabatosan körvonalozni, (Élénk helyeslés.) vagy mellette, vagy ellene állást foglalni, és ekkép vagy a törvényjavaslat elfogadását szavazatával támogatni, vagy elvetéséhez hozzájárulni. (Helyeslés.) Ezen szempontból indulva ki, t. ház, kívánom én is adandó szavazatomat indokolni. (Halljuk ! Halljuk!) Habár az előttünk fekvő törvényjavaslat csak egy részét karolja fel és kívánja megoldani amaz egyházpolitikai kérdéseknek, a melyeknek megoldására a jelen kormány megalakulásakor elfogadott programmjában vállalkozott. és habár e szerint e törvényjavaslat önálló bírálata az abban lefektetett elvek alapján magában véve lehetséges volna, én mégsem szorítkozhatom e szűk térre, hanem ama benső összefüggésnél fogva, mely a kormány összes törvényjavaslatai között létezik, lehetetlen, hogy bírálat tárgyává ne tegyem a kormány összes egyházpolitikáját és első sorban ne keressem a forrást, melyből ez egyházpolitika fakadt, es a brnár 28-än, péatelen. mely a jelen helyzetet teremtette. (Helyeslés bal felől.) Én ezen forrást az úgynevezett elkeresztelési miniszteri rendeletben találom; és mivel felfogásom szerint, ezen forrás zavaros volt, nem csuda, hogy abból nem fakadt ki tiszta viz, hanem új zavarok és bonyodalmak keletkeztek belőle, úgy, hogy a kormány e tenyéré bátran elmondhatjuk: »Das ist der Fiueh der bősen That, dass sie nur Böses schaffen kann«. (Tetszés és helyeslés bal felől.) Nem akarom tagadni, hogy a kormány ezen rendelet kibocsátásánál jóhi*zeműleg járt el, (Egy hang jobb felől: Igazi) azt sem tagadom, hogy tényleg azon őszinte szándék vezette a kormányt, hogy az 1868 : LIII. tcz. alkalmazása körííl elkövetett visszaéléseket és innen az egyes hitfelekezetek között támadt súrlódásokat megszüntesse, — habár bizonyos jelenségek az ellenkező felfogás mellett látszanak bizonyítani, — de e jóhiszeműség, őszinte szándék lehet enyhítő körülmény a beszámítás mérlegelésénél, azonban a bírálat tárcyát csak maga a tény és annak következményei képezhetik. És ha én ezeket vizsgálom, nem tehetek róla, kénytelen vagyok a kormány e lépését helyteleníteni, elítélni. Elítélem pedig első sorban azért, mert a kormány a helyett, hogy az idézett törvényczikk végrehajtása körűi esetleg szükségesnek mutatkozó intézkedések megtétele czéljából kötelességszerűleg a törvényhozáshoz fordult volna, saját hatáskörében, rendeleti út< n akart és vélt a törvénynek érvényt szerezni; a mely egyoldalú intézkedése által azonban nemcsak, hogy a felzaklatott kedélyeket le nem csilapitotta, és a kitűzött czélt sem érte el, hanem ellenkezőleg a lappangó ellentéteket nyilt harczra hivta fel, és e mellett magát az állam tekintélyét súlyosan kompromittálta. Tudjuk, t. ház, hogy a honpolgárok nagy része ezen rendelet által a szülők természetes jogát megtámadva látta, sokan törvénytelennek deklarálták azt, a mennyiben büntetés terhe alatt akarta kényszeríteni a lelkészeket olyan cselekmények teljesítésére, melyekre maga a törvény ily büntető szankeziót nem szabott. Különösen a katholikus klérus tiltakozott a rendelet ellen, a mennyiben az abban foglalt rendelkezés foganatosítása papi lelkiismeretébe ütközik. Ezért sokan nemcsak a rendelet visszavonását, hanem az annak alapjául szolgáló törvény módosítását is követelték, míg mások a rendelet törvényességét vitatták, végrehajtását sürgették, és különösen a protestánsok tiltakoztak a törvény módosítása ellen, mert ez százados harczoknak vetett véget és szerintük féltett szabadságuk főbiztosítékát képezi. A kormány az állam tekintélyét tolta előtérbe, mely