Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-297
29?. orakgos ülés 18M február tf-én, egütfirt«kön 123 egyetlen egy képviselő irányában sem, hogy a szíveket és veséket vizsgáljam, a mint azt Ugron Gábor képviselő úr teszi, (Derültség jobb felől.) én megelégszem minden képviselőtársam nyilvánosan, politikai felelőssége alatt elmondott nyilatkozatának vizsgálásával. De megmondom Ugron Gábor képviselő úrnak mindkét okot, hogy miért nem ajánlottam annak idején a t. háznak, hogy egy onnan jövő (A szélső baloldalra mutat.) határozati javaslatot elfogadjon, bár mindenkiismerte meggyőződésemet, és az a határozati javaslat a mi irányunkkal is egyezett. (Halljuk! Halljuk! Mozgás u szélső baloldalon.) Az első ok az volt, hogy nincs helye annak, hogy e székből egyéni vélemény mondassák el, a mire önök amúgyse kíváncsiak; de a miniszteri székből tett nyilatkozat kormánynyilatkozat, és ily kérdésben, ha meg is van az illető miniszternek határozott álláspontja, mindaddig nem tehet nyilatkozatot, míg arra nézve az egész kabinet megállapodásra nem jutott; (Élénk helyeslés jobbról.) mert nem lehet a házat ahhoz szoktatni, hogy a tett nyilatkozatokra utólag az mondassék: e nyilatkozatok a miniszternek csak egyéni nyilatkozatai voltak. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Hosszantartó mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) A mi a második okot illeti, hogy tudniillik miért kértem akkor a házat, hogy ne kösse meg a kormányt határozati javaslattal, meg kell jegyeznem, — s azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim ebben velem egyetértenek, — hogy egészen más az, ha egy határozati javaslatot az ellenzék javaslatba hoz, és más és több az, ha azt a kormány elfogadja, (Élénk mozgás és derültség a bal és szélső baloldalon. Felkiáltások: Igaza van! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Nem mintha nem állana mindegyik egyaránt a teljes őszinteség kötelessége alatt, nem mintha egyaránt nem állapítana meg mind a kettőre nézve politikai kötelezettséget, de ha némelyek a t. túlsó oldalról e különbség iránt még homályban vannak, azokat emlékeztetem arra, a mit £r. Apponyi Albert t. képviselő úr e házban 1892-ben és pedig helyesen mondott. A mikor ugyanis mi a kötelező polgári formát bejelentettük, t. képviselőtársam azt mondotta: önök a saját felelősségükre vállalják el ezt az obligót; én nem tudom, össze van-e csoportosítva minden tényező, a melyektől annak sikeres keresztülvitele függ, ezt nem tudom megítélni, önökre hagyom a felelősséget, mert kormánynak másképen, mint ebben a tudatban, obligót vállalni nem szabad. Ebben érezhetik tehát t. képviselőtársaim a különbséget, és bocsássanak meg, ha a kormány óvatosan és kötelességérzettel teszi meg nyilatkozatait, ezért nem lehet Őt ilyen gyanúsítással illetni. (Úgy van! Úgy van ! jobb felől.) Ez az, t. ház, a mit önérzetünkből folyólag megmagyarázni akartam,de egész nyíltsággal kijelentem, hogy ezt a fenforgó nagy kérdésre és annak sorsára néz\e döntőnek nem tartom. (Helyeslés jobb felől.) És most rátérek gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak arra a nagyjelentőségű határozati javaslatára, és az azzal foglalkozó, hasonló jelentőségű beszédére. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam mindjárt beszéde elején felveti a sajtóban és a közvéleményben annyiszor felmerült nagy kérdést, hogy vájjon annak a kritériumnak, hogy ez a reform szabadelvű-e, vagy nem, szóval, hogy a szabadéivtíség alapelveinek döntőknek kell-e lenni az állásfoglalásra a reformmal szemben. Volt szenesem, t. ház, egész nyíltsággal megmondani, hogy én hazafira és törvényhozóra nézve elsőnek tekintem azt, hogy az államnak, hazájának nagy érdekeit, hazájának nagy szükségeit a legmagasabb döntés mértékéül elfogadj; 1 .. (Általános, élénk helyeslés.) De, t. ház, a politikai életben ez nemcsak nem zárja ki, hanem egyenesen megengedi, sőt megkívánja azt, hogy egy javaslattal szemben yaló állásfoglalásnál a szabadéi vtíség alapelvei, szempontjai is komolyan szóba kerüljenek, még pedig ugyanazon okból, melyet említett í. képviselőtársam akként fejezett ki, hogy Magyarországnak sorsa, fejlödé-e, sőt jövője azzal van szoros kapcsolatban, hogy a szabadelvű eszmék és alapelvek éltető, egyesíiő és fentartó erejét be tudja-e vezetni a nemzet véréhe és életének lüktetésébe, és vájjon, a melyekre annyiszor hivatkoztunk a nehéz napokban, és a melyek a nemzetnek mindig erőforrásául bizonyultak be, vájjon ezen elveknek politikai magatartásunk megfelelt-e? (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Mi országunk és nemzetünk fennállását "és jövőjét a szabadelvű intézményektől és alapelvektől elválasztani nem tudjuk. Ily értelentben elfogadván a szabadelvűség elveit is, mint irányadókat a reformnál, egy mély félreértést kell köztem és t képviselőtársamnak felszólalása közt elhárítanom. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam azt mondja: a polgári megkötésnek kötelező formája mégsem lehet az igazi szabadelvfíségnek nélkülözhetetlen kritériuma. É* itt főérvfíl hivatkozik a szabadságszeretetéről ismert angolszász fajnak két hatalmas államára és annak intézményeire, a hol köztudomás szerint, — hogy röviden megjelöljem, — a fakultatív polgári házasság intézménye van érvényben. Hivatkozik ezután az izraelirák és keresztények közti házasság tárgyában 1883-ban benyújtott törvényjavaslat indokolására, hivatkozik Andrássy Gyula grófra és csekély személyemre is. Én ugyan magamat és nyilatkozataimat ennek megbírál ásánál olyan 16*
