Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

100 296. országos ttléj 1894. fibruár 21-én, szerdán. aritmetika daczára keresztül fognak menni. (Úyg van! jobb felöl) És azért engem gr. Apponyi Albert t. képviselő úr el nem ijeszt. (Helyeslés jobb felöl.) Igyekezni fogok lehetőleg a közszükségletnek megfelelő törvényjavaslatot előterjeszteni, de az, liögy annak létesítésénél kire számíthatunk, kire nem, engem működésemben és igyekezetemben egy perczig sem fog megtántorítani. (Élénk helyeslés jobb felől.) T. ház! Gr. Apponyi Albert kéj)viselő úr kifejtette, hogy elfogadja az egységes házassági jogot, elfogadja az állami bíráskodást, de nem fogadja el a házasságkötés polgári formáját. És azon beszédben, a melyben ezt kifejtette, nagyon sokszor hivatkozott Angliára, és habár azt direkte összefüggésbe nem hozta, de nagyon könny* n lehet, hogy ez a beszéd és a határozati javaslat egybevetése egyeseket talán arra a véleményre hoz, hogy az, a mit gr. Apponyi Albert képviselő ár a maga határozati javaslatában, mint a házassági ügyeknek Magyarországon való jövő rendezését körvonalaiban megismertet, tulajdonképen analóg az angol házasságkötésekkel. (Ellenmondás bal felől.) Tudom, hogy a t. képviselő úr jól tudja, hogy nem ;z. de mégsem tartom feleslegesnek ezt a tévhitet azokban, a kikben esetleg támad hat, eloszlatni. Mert, t. ház, a nagy különbség abban van, hogy minden házasság, a mely nem az anglikán egyház előtt köttetik, kötelezőié^ beje'entendő az állami anyakönyvvezető előtt, és a lelkész meg nem kötheti a házasságot, hacsak az anyakönyvvezetőtő! bizonyítványt és engedélyt arra nézve írásban nem mutatnak fel. Az anglikán egj ház pedig egy példányt azon két anyakönyvből, a melyeket vezet, közvetlenül az állami anyakönyvvezetóivek beszolgáltatni köteles. Ott a lelkész egyenesen, mint az államnak funkczionáriusa, teljesíti nemcsak a házasságkötést, hanem még az anglikán egyház szertartásait is állami törvény szabályozza és állapítja meg, és az anglikán egyháznak az angol király a feje. Mily hasonlatosság van ezen házasságkötés közt és a között, melyet gr. Apponyi Albert képviselő úr ajánl, a ki azonban állami anyakönyvvezetőket nem kíván alkalmazni, (Egy hang a baloldalon: Dehogy nem!) illetőleg azt, mondja, hogy nem lehet alkalmazni? Hiszen az egyre megy ezen esetben ; itt meggyőződésem szerint a lehetetlenséget is a kívánság szülte. T. képviselőház, (IJalljak! Halljuk!) gr. Apponyi Albert államilag állapítja meg a házassági jogot, de annak megbírálását azután, vájjon ezen házassági jog éneimében köthető-e házasság, vagy nem, egyszóval az egész házasságkötést a lelkészekre bízza. A lelkész dolga lesz megítélni minden egyes kötendő házasságnál, vájjon azon állami házassági jog szerint köthető-e házasság, vagy nem. Arra nézve, vájjon a lelkész ennek megbírálásánál csakugyan az állami házassági jogot fogja-e tekintetbe venni, vagy pedig az ő lelkiismereti kényszere nem fogja-e őt arra bírni, hogy az őt különben kötelező kánoni egyházjogot vegye tekintetbe: mi biztosítéka van az államnak? Hiszen így az egész egyházjog admiuisztrácziója ki volna szolgáltatva a felekezeti lelkésznek! (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) És ha bárhol lehetne ezt a végrehajthatáa reményével javasolni, épen Magyarországon javasolja, ezt gr. Apponyi Albert, a hol egy sokkal egyszerűbb kérdésben, az elkeresztelési kérdésben a felekezeti lelkészek egyenesen megtagadják az állami törvények szabályát? (Úgy van! jobb felől.) Mi lesz tehát ezen egész dolog eredménye, a mit gr. Apponyi Albert nekünk most javasolt? Az eredménye lesz. egy második, a házasságkötésre vonatkozó deklaratorius törvény, épen olyan, mint a milyen a 1863 : Lili. tcz., a melynek semminemű végrehajtási szankeziója sincs; (Úgy van! jobb felől) ha pedig a végrehajtási szankeziót meg akarjuk neki adni, akkor oda jutunk, a hova jutottunk az 1868 : L1ÍI. törvényczikkel. t. i. az egyház és állam közti konfliktusok egész sorozatához. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És ez gr. Apponyi Albert képviselő úr szerint az az átmeneti állapot, a mely a kedélyeket lecsillapítja, mely a békét helyreállítja s a melynek alapján ízután a házasságjog véglegesen szervezhető. (Te'szés a jobboldalon.) Én, t. ház, annak a megoldásnak, a mit a határozati javaslat elfogadása esetén fognánk létesíteni, épen az ellenkező eredményeit látom. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És sem azt nem látom, még pedig a legjubb akarat mellett sem vagyok képes látni, hogy az a megoldás, mely ezen kérdésit ulajdonképen perennissé tenné, alkalmas lenne arra, hogy a békét az állam és egyházak közt helyreállítsa; sem arra alkalmasnak nem látom, hogy az állam hatalmát biztosítsa az egyházakkal szemben; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) sem arra alkalmasnak nem látom, hogy ezon kérdés, a mely már úgyis olyan régen napirenden van, egyszer a napirendről végleg lekerüljön: hanem igen is alkalmasnak látom arra, hogy újabb konfliktusok egész légióját támaszsza. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A kormány bizony ára. nem akar az egyházakkal és a felekezetekkel háborút; ellenkezőleg mindent elkövet, hogy a felekezetekkel és az egyházakkal békében és a legjobb egyetértésben éljen. Továbbá ismételten kijelentette a kormány, hogy hajlandó támogatni azt a törekvést, hogy a katholikus autonomia-ügy létesüljön, (Helyeslés a jobboldalon,) és hajlandó