Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

76 268. országos ttlés 1898. deeaember 2-án, sgombaton. kormány is jelen legyen: kértük, — és ő Felsége elhatározását kinyertük arra nézve, — Jiogy ezen renuncziácziókhoz a magyar kormány tagjai is hivatalosan meghívassanak. A mennyiben ilyen renuncziáczó alkalmával a renuncziácziók rendes formájától eltérés történnék, a mely a tróiiörökjési rendet is befolyásolja, az akkor hivatalosan meghívott magyar kormánynak kötelessége lesz fennálló törvényünk, jelestíl — ha jól emlékszem •— az 1867 : I. tcz. értelmében a törvényhozás elé járulni, mert a trónöröklésről való lemondások nálunk csakis a törvényhozás hozzájárulásával bírnak érvénynyel. (Altalános helyeslés.) Ezt a tételt változatlanul fentartottuk, tehát a hivatalos meghívás és hivatalos értesítés által közjogi kívánalmainknak, azt hiszem, minden tekintetben elég van téve. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A másik a trónöröklési rendre vonatkozó adatoknak a közlése. Nagyon jól tudja a t. képviselő úr s talán a t. ház is, hogy a trónöröklési rend nálunk külön nyilván nem tartatik, hanem nyilvántartatik anyakönyvekben akként, hogy a bécsi udvari plébánia-hivatal vezeti a legmagasabb uralkodóház tagjainak összes anyakönyveit. Ezen anyakönyvekben van tehát a trónöröklési rend nyilvántartva. Ez, természetesen, megint olyan nyilvántartás, a melynek teljes hitelt adunk ugyan, de a mely ránk nézve közjogi szempontból nyilvántartást nem képezhet. Épen ezért kérnünk kellett azt, és erre nézve is megnyertük a legfelsőbb elhatározást, hogy ezen hivatalos adatok : születések, halálesetek, esketések, a melyek a trónöröklési renddel kapcsolatban állnak, és azt bármi tekintetben befolyásolhatják, a magyar kormánynyal hivatalosan közöltessenek, ágy, hogy mi ennek alapján azután saját hatáskörünkben megfelelőleg intézkedhessünk a trónöröklési rend nyilvántartása kánt. (Élénk helyeslés.) Ha a t. képviselő úr megint azt a kérdést veti fel, vájjon szükségese erre törvényhozási intézkedés? Feleletem az: én itt külön törvényhozási intézkedés szükségét egyáltalán nem látom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha azonban azt kérdi, hogy ezen adatokkal mit akarunk csinálni, erre nézve is leszek bátor felvilágosítást adni, hogy mi a kormány szándéka. (Halljuk! Halljuk!) A kormány ezen adatokat akként kívánja felhasználni, hogy az országos levéltár által felfekteti a legmagasabb családfát: a trónöröklési rend ott nyilvántartatik a miniszterelnök által; az abban bevezetett adatok évenkint ellenőriztetnek úgy, hogy, ha bármi kérdés tárgyává tétetik, saját eljárásunk alapján lehet a trónöröklési rend nyilvántartása iránt a törvényhozásnak felvilágosítást adni. (Helyeslés a jobboldalon.) Most engedje meg a t. ház, hojry először is az udvartartás rendezése kérdésének előzményeire térjek vissza Minthogy mindhárom felszólaló képviselő úr részéről azon vád hozatott fel, mintha itt az udvartartás kérdésének jogosultsága megtámadtatott volna, a történeti, igazság kedvéért azt jegyzem meg, — mert his;:en összeállítottam az adatokat, a hol szószerint vannak benne a nyilatkozatok az udvartartás történeti fejlődésére vonatkozólag, — hogy igen alapos tanulmány után mentünk az egyes kérdések tárgyalásába, a mint nem is lehet ily kényes természetű és nagy horderejű kérdéseket másként megoldani. Az igazság érdekében csak azt vagyok bátor konstatálni, a mit o Felségéhez intézett legalázatosabb előterjesztésemben is említettem, hogy a kormánynak ezen kérdésben elfoglalt álláspontja eddig szintén csak alkalomszerű volt, a mennyiben nem rendszeresen foglalkozott a kérdéssel, és a korábbi években adott válaszokban nem a kérdés lényegét érintő és egészét megvilágító álláspontot foglalt el, hanem csak arra szorítkozott, hogy egy külön magyar udvartartás behozatalának gyakorlati nehézségeit fejtegesse. Ezt tették hivatali elődeim. Ez azonban nem annyit tesz, mintha ők merőben ellenkező álláspontot foglaltak volna el, (Egy hang a szélsőbalon: Ne védelmezze őket! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) mintha az ország jogait fel akarták volna adni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez csak a kérdés nehézségeit és a megoldási módozatra nézve a megoldás azon mórijának lehetetlenségét bizonyítja, a melyet akkor itt többen ajánlottak. Saját részemről, t. ház, kétszer nyilatkoztam itt az udvaxtai tás kérdésében. Mindkétszer azon álláspontot foglaltam el, és szóról szóra azt mondottam, hogy nem ugyan egy belső berendezésében is elkülönített udvartartás létesítése, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) hanem az iránt folynak tanulmányok, hogy áílamjogi helyzetünk az udvartartás külső megjelenésében és érintkezéseiben érvényre juttattassék. Ezen nyilatkozatot tettein, ha jól emlékszem 1892-ben, mint pénzügyminiszter, és az 1898. évi költségvetés tárgyalásakor, mint miniszterelnök ugyanazo/i nyilatkozatomat szószerint ismételtem, és akkor tett nyilatkozatomhoz híven igyekeztem a kérdést megoldásra juttatni, a mint erős bennem a meggyőződés, hogy az udvartartás kérdését czélszertíen és okszerűen más irányelvek szerint, mint a hogy a megoldáshoz hozzá fogtam, nem is lehet megoldásra juttatni. Legelőször is Mülek Lajos t. képviselő úr hosszasan igyekezett bizonyítani azt, hogy az udvartartás nem közös ügy. Itt senki sem talál-