Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

72 263, országos Illés 1898. űeezemher 2-án, szombaton. tásnak is Magyarországon való állandó kép­viselete iránt tárgyalásokat folytathasson, és előterjesztést tehessen*, — azon reményben, hogy a magyar udvartartás kérdése mihamarább teljesen e nemzet jogainak és óhajainak megfelelőleg meg fog oldatni, ismétlem, a költségvetés e tételét elfogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: (Halljuk / Halljuk!) Az a párt is, melyhez tartozni szerencsém van, az udvartartás költségeit évről-évre megsza­vazta, minden alkalommal hangsúlyozta az ön­álló magyar udvartartás létesítésének szükségét. és a magam részéről is örömmel konstatálom, hogy az a legfelsőbb királyi rendelet, mely e napokban a hivatalos lapban megjelent, egy lépést jelent a nemzet ezen jogos óhaja, tör­vényszerű igényének kielégítésére, 8 valamint előttem szólt t. képviselőtársam, úgy én is ki­fejezést adok annak a bálának és kegyeletes hódolatérzésnek, melylyel, gondolom, a nemzet­nek minden fia o Felségének ez elhatározását fogadta, melylyel ő Felsége újabb jelét adta annak, hogy akkor, midőn a nemzetnek jogos igénye és jogos óhajtása előtte a kellő világí­tásba helyeztetik és tolmácsoltatik, a koronánáí ez óhaj és ez igény megvalósításának akadálya fenn nem foroghat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem habozom a magam részéről sem a t. kormány e tekintetben tett kezdeményező lépése iránt elismerésemet kifejezni, mert azt hiszem, hogy, a kik a kormánynak, szerintünk, hibás lépéseivel szemben a kritikának jogát kér­lelhetlenűl gyakorolják, meggyőződésük és al­kotmányos kötelességük szerint, erkölcsi köte­lességet teljesítenek azzal, hogy a kormány iránt elismerést is fejezzenek ki akkor, a midőn a kormánynak egy oly lépésével találkoznak, a mely, az ő meggyőződésük szerint, is az elisme­rést megérdemli. (Élénk helyeslés a hal- és szélső­balon.) Midőn ezen erkölcsi kötelességnek eleget teszek, természetes, hozzá kell tennem, hogy a kormány ezen inieziativája, annak kielégítő, vagy teljesen ki nem elégítő volta feletti ítéletnek helye csak akkor lesz, a midőn az udvartartási kérdés megoldásának teljes képe előttünk fog állani. Mert az a pozitív intézkedés, a mely ő Felségének legmagasabb elhatározásában fog­laltatik, a mely szerint a közjogi jelentőséggel biró szertartásoknál kizárólag a magyar udvari méltóságoknak funkczionáíása kimondatik, ez ugyan a legégetőbb, leglényegesebb oldalát a kérdésnek megoldja, de azonkívül van a kér­désnek még számos egyéb oldala, a melyekre nézve a hivatalos lap tanúsága szerint a kor­mánynak végleges előterjesztését csak ezentúl várja a korona és csak ezentúl fog felettük ha­tározni. Természetesen ezen előterjesztéseknek és az azokra hozott elhatározásoknak ismerete fog ; minket egyedül abba a helyzetbe hozni, hogy az egész akczió sikeréről végleges ítéletet mond­hassunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Mert, t. képviselőház, az udvartartás jelentőségét kicsinyelni hallottuk az előbbi évek­ben gyakran, midőn a t. többség az önálló udvartartás létesítésére irányuló felszólalásain­kat nem helyeselte, sőt vissza is utasította. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: Tisza le is szavaztatta!) Ki­csinylő nyilatkozatokat hallottunk az udvartar­tásnak jelentőségéről a sajtó hasábjain is; eze­ket a kicsinylő nyilatkozatokat néha támogat­ták a demokrácziä csillogó jelszavaival; de igen sajátságos, hogy azon oldalról, a melyről ezek a kicsinylő nyilatkozatok jönnek, a demokrá­czíának elveiről, annak következményeiről csak akkor szoktak megemlékezni, mikor azokból érvet lehet kovácsolni a nemzet valamely jogos igényének biztosítása ellen. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezek az ellenvetések, ezek a kicsinylő nyi­latkozatok azonban nem alaposak. Monarchikus államban élünk; a magyar nemzetnek összes tradicziói, hogy úgy mondjam, egész kedély­világa a monarchikus alkotmányformával össze vannak nőve. Alkotmányos monarchiában pedig az állami önállóságnak teljességéhez tartozik az, hogy a koronának különállása, a koronának ön­állósága teljes és pregnáns kifejezésre jusson. Mert az államnak legfőbb képviseletét, a törvény­hozást az országgyűlésnek két háza és a ko­rona alkotja. Ha a korona, a mely az állami­ságnak, hogy úgy mondjam, kicsucsosodása és feje, a maga megjelenésében kifejezésre nem juttatja az államnak önállóságát, akkor az az állami önállóság csonka, akkor azt teljesen kiépített­nek, teljes elismerésben részesítettnek tekinteni nem lehet. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal­és szélsőbalon.) Ez a királyi udvartartásnak közjogi jelen­tősége. De azonkívül monarchikus államokban a korona egyszersmind a társadalmi életnek ter­mészetes vezérét és központját képviseli. A ko­ronának a társadalmi élettel való összefüggését pedig az udvartartás képezi; tehát, míg a koronának önállósága az udvartartás Önálló­ságában kifejezésre nem jutott, addig annak az országnak a társadalmi élete sem nyert önálló központot, a társadalmi téren annak a nemzetnek önállósága el van homályosítva, és egy közös udvartartás által mintegy kifejezésre jut a társadalmi téren az az összeolvasztó ten­denezía, a mely tendenczia ellen a közjogi és

Next

/
Oldalképek
Tartalom