Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-262
52 ^2' orMágoi ülés 1898. deczember í-ón, pénteken. mondott és tapasztalt. (Tetszés jobb felöl. Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hivatkozom itt nem e párt tisztelt tagjaira, hanem azon túloldali t. képviselőkre, kiknek argumentáczióját a delegáczióban ő képtelenségnek, helytelennek, nyilvánvaló ostobaságnak (Zaj a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) ismételve és ismételve kijelentette azon nyilatkozataiban, melyeket ott a bizottságban mindenki hallhatott, hogy azon politika, melyet a hadügyminiszter képvisel, s melyet mi a delegáezió többségében képviseltünk, minden pontjában helyes és következetes, ha a 67-iki alapról indulunk ki, és épen azért helytelenítette a többi ellenzék eljárását, (Nagy zaj és félkiáltások: Eláll! a bal- és szélső báloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) de magára vonatkozólag mondotta, hogy ahhoz csak azért nem járulhat, mert 8 a 67-iki alapon nem áll. Hock János: És ez professzor az egyetemen ! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Pulszky Ágost: Igenis, mint professzor az egyetemen, mint volt előadó a delegáczióban, (Nagy zaj bal felől. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) kötelességem ;izon inszinuácziókkal szemben felvilágosítást adni. (Helyeslés. Halljuk ! Hall jnk! jobb felöl.) Az élelmezés tekintetében a törvénytelenség vádját és azokat az inszinuácziókat a miniszter ellen, melyeket itt felhoz a t. képviselő úr, miért nem hozta fel ott? Sőt miért állította a legnagyobb erélylyel az ellenkezőjét a t. képviselő úr ott, a hol direkte szemben állott azokkal, kiket a törvénytelenség elkövetésével vádol? (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Zaj bal felöl.) Ott, a hol a közös hadsereg vezetőségével áll szemben, a hol oly testülettel áll szemben, melyről tudja, hogy ott a szenvedély szava nem hat, a hol tudja, hogy a lármát kinevetik, és hogy, ha elnöki jogokat arrogál, az egyáltalában számba nem jön, ott alázatos, ott a legilledelmesebb hangon beszél minden tekintetben, (Zaj bal felől. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) ott igenis a közös hadügyminiszter úr dicséretét iparkodik kiérdemelni. Itt, a hol egy magyar honvédelmi miniszterrel áll szemben, azt hiszi, hogy izgalom által hathat, itt törvénytelenségeket emleget. (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Ezen törvénytelenség súlyát meg tudjuk ítélni abból a magatartásából, melyet tapasztaltunk, s épen azért a tett indítványt, a tett fölszólalást komolyan nem vehetjük. (Élénk helyeslés jobb felöl. Nagy zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr higgadt tárgyalásához (Derültség bal felől.) kénytelen vagyok hozzászólni. A t. képviselő úr megpróbálja azt, hogy a delegáczióban tanúsított eljárásomat és itteni felszólalásomat ellentétbe hozza. Nagyon természetes, hogy a jogtudományoknak igen t. tanára egy kis tévedésbe esik, és most már nem csodálkozom, hogy miért nem értik meg azok, a kik hallgatják, mert ő saját magával sincs egyetértésben. (Élénk derültség bal felöl.) Minden ember jól tudhatja, ha még észjoggal nem is foglalkozik, csak az ország törvényeit ismeri, hogy Magyarország képviselőháza a hadsereg különböző intézményeire tagozataira és részeire, mint az ujonczozásra, stb., rendelkezési joggal bír, a delegáczió pedig nem bír törvényhozási joggal, az csak a költségvetés megvitatására van hívatva. Én a delegáczióban nem tehetek és nem tettem egyebet, mint hogy jeleztem, hogy ezt és ezt nem szavazom meg, a mint hogy a hadügyi költségvetést nem szavaztam meg egyszer sem, de minden tételt megvitattam, és abban tegyen nekem szemrehányást a t. képviselő úr, hogy tudatlanul szóltam-e a kérdésekhez, hogy igyekeztem-e a kérdéseket megismerni és igyekeztem-e Magyarország érdekeit ott megoltalmazni ? (Éljenzés a szélső baloldalon.) Én ott az 1867: XII. törvényczikk megváltoztatását nem követelhettem, mert nem ismerhetem el a delegácziónak törvényhozási jogát, egyedül csak arra kellett szorítkoznom, hogy a közös hadsereget, mint ilyen intézményt, a maga költségvetési keretében és minden intézkedésében ellenőrizzem. Akárki üsse fel a delegáczió nyilvános tárgyalásain elmondott beszédeimet, meg fogja találni, hogy ugyanazokat, a miket itt elmondtam, elmondtam ott is. Igaz, hogy a delegátus uraknak nagy terhére van, ha az ember valami tárgynál hosszasabban szól, és folyton diskurálnak és figyelmetlenek, mert az a czél, hogy a költségvetés minél hamarább keresztül legyen hajtva. És akkor aztán előáll a képviselő urazzál, hogy nem tudom, miben mily véleménynyel voltam. Igaz, hogy a nemzeti párt t. delegácziónális tagjaival nem mindenben értettem egyet; én nem tartom azt, hogy az ellenzéki képviselők egymáshoz vannak lánczolva, annál kevésbbé, mert nem egyező álláspontból indultak ki; (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) hiszen én az 1867-iki törvény megváltoztatására, ők pedig annak megtartására törekednek. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi pedig a katonai szakkérdéseket illeti, megtörtént velem az a szerencsétlenség, hogy Pulszky Ágost képviselő úrral voltam egyetértésben, (Derültség a szélső baloldalon.) és mégsem ébredt fel a kétely bennem, hogy tévedek, mert többet bíztam elmém erejében, mint az ő csatlakozásának gyarlóságában. (Élénk derültség és taps a szélső baloldalon.) Végre is, t. háe, mindenki megítélheti,
