Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-288

288. országos ülés 185)4. M>rnár 3-áu, szombaton587 közérdek megóvása ezéljábói indokolt.« Ez vonatkoznék a kivételes esetekre, melyek nem illenek be azon keretbe, melyről a 94. és 95. szakaszok intézkednek. Bátor volnék végül javasolni a következő intézkedést: »A községi elöljáróság 40 koronánál súlyosabb büntetést ki nem szabhat, az ennél súlyosabban büntetni vélt eseteket tartozik elbírálás végett a főszolgabíró elé terjeszteni, ki is abban ítélkezni köteles. A községi határozatok csak a közigazgatási bizottság, a főszolgabírói határozatok a földmívelésügyi miniszterig felebbezhetők.« Ezek volnának azon általános diszpozicziók, melyek a szakaszt már konstrukeziójában világossá teszik. Bátor vagyok ezt a t. háznak elfogadásra ajánlani. Perczel Béni jegyző: Szily Pongráez! Szily Pongráez: T. ház! A 103. §. harmadik pontjának b) bekezdésében az foglaltatik, hogy kisközségekben a kihágási ügyekben illetékes hatóság a bíró az elöljáróság két tagjával. Minthogy azonban a kisközségekben a biró az elöljáróság két tagjával nem képezhet elég illetékes fórumot és szükséges volna, hogy annak magasabb intelligeneziával biró ember is tagja legyen, bátor vagyok azon niódositványt ajánlani, hogy a 103. §. b) pontjában az elöljáróság]" tag helyett a korjegyző vétessék be; akkor a szöveg így szólna: »Kisközségekben a biró, a körjegyző és az elöljáróság még egy tagja." Papp Elek jegyző : Szalay, Károly ! Szalay Károly: T. ház! A t. államtitkár úr javaslatát szerencsésebbnek tartom a törvényjavaslat fogalmazásánál; de ha ezt általában elismerem, két elvi deklarácziójához sehogy sem járulhatnék. Az egyik — hogy az utóbbit említsem -— a felebbezések megszorítása. A felebbezéseket, igénytelen nézetem szerint, meg lehet szorítani ott, a hol az eljáró bíróságok, vagy hatóságok oly garancziát nyújtanak, a melyek legalább az ügyek legnagyobb részében kizárják a tévedést, vagy mondjuk meg, hogy bizonyos tendencziózus irányt. Sajnos, hogy épen a közigazgatási hatóságok eddigi eljárása e tekintetben a legkisebb megnyugvást sem nyújtotta, mert én saját tapasztalásból az esetek egész; sorozatát tudnám felhozni a t. államtitkár úrnak, a melyekben a felek sóvárogva várták azt az időt, a midőn ügyük végre a miniszter elhatározása alá került, hogy ugy az első, mint a másodfokú hatóságok határozatai az igazsághoz képest megváltoztassanak. Én tehát abba, hogy bizonyos fokig megszoríttassák a felebbezés, belenyugodni nem tudnék, unnál kevésbbé, mert nem értem azt a megkülönböztetést, hogy 20 koronáig megszoríttassék a felebbezés, ellenben, ha a büntetés húsz korona ötven fillért tesz ki, akkor ne szoríttassák meg a felebbezés. Ennek a ráczióját soha megérteni képes nem voltam, annál kevésbbé, mert a legtöbb esetben a kis büntetés némely egyénre sokkal nagyobb, mint másiknál a nagyobb büntetés. A másik dolog, a mibe belenyugodni nem tudnék, az, hojry a szolgabíró, vagy főszolgabíró másodfokú hatósági jogkörrel ruháztassák fel. Egyáltalában mi szükség van arra, hogy az első- és másodfokú hatósági jogkör összezavarhassák '? Csak az analógiára hivatkozom. A kik közelebbről látták a dolgot, lehetetlen, hogy kétségbe vonják, hogy mily szerencsétlen idea az már a törvényszékeknél is, hogy némely ügyben elsőfokú, más ügyekben pedig másodfokú bíróságokként szerepelnek. Egészen más a feladata a fölülvizsgáló hatóságnak, és más az ítélkező hatóságoknak. Ezt a két szférát összezavarni és egymással komplikálni szerencsés eredményre nem vezetett soha. De végre nem is látnám be azt, hogy miért Jegyen szükséges a főszolgabírót még ezekkel a felebbezésekkel is terhelni. Annyi teendője van annak ma is, annyi minden van reá ruházva, hogy teljes lehetetlenség még csak megkívánni is, hogy hivatásának, úgy, a mint kötelezettségei elő vannak írva, megfelelhessen. És minthogy egyáltalában nem forog fenn semmi szükség arra, hogy az eddig elsőfokúkig határozó szolgabírót most felülvizsgálati hatósággal raházzuk fel, kérem az igen t. államtitkár urat, hogy javaslatának legalább ezen részétől elállani szíveskedjék. Menjen minden felebbezés az'-n az úton, a melyen eddig ment, mert annak a ráczióját nem tudom átlátni, hogy miért kelljen különbséget tenni azon ügyekben, melyeket a község elöljárósága határoz el, és azok között, a melyeket a szolgabíró határoz el másodfokúkig. Ahhoz sem járulhatnék, amit Sziiy Pongrácz t. képviselőtársam indítványoz, hogy t. i. kisközségekben a község elöljárói: a bíró, egy előljárósági tag és a jegyző is mindig résztvegyen a bíráskodásban, Természetes dolog azonban, hogy ezen esetben a gyakorlati élet szabja meg a követendő irányt. Ha annak a körjegyzőnek lakhelyéről minden egyes kihágási esetben a kisközségbe kellene távoznia, a mely gyakran jó távol fekszik, különösen, ha tekintetbe veszszük, hogy az ország több részében 5—6—7 község is tartozik egy körjegyzőséghez : (Egy hang a szélső baloldalon: Sőt 8—10 is!) ez magát az ügymenetet tartóztatná fel, és nevezetes költségekkel is járna, mert a 74*