Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-288

582 288. orsaágos ölés 189á. febrn&r S-áu, szombaton. nak összessége és polgársága Fiumét az ország kiegészitő részének ismeri el és érdekeit nem köti egyik kormány fennállásához sem. (Helyeslés.) Ez volt az, t. ház, a mit elmondani köte­lességemnek ismertem, és ráakartam mutatni a »Budapester Correspondenz«-nek a »Nemzet< által reprodukált czikkére. Tudom, hogy a mi nis'íterelnök úr azt fogja mondani, hogy nem ol­vasta, nem emlékszik reá, nem tud róla, de akár itt, akár később alkalmas helyen igen sze­retnék felvilágosítást kapni arról, hogy e czikk tartalmával és lényegével a t. miniszterelnök úr mennyiben ért egyet, helyesli-e azt, vagy kész-e arra kárhoztató szavát hangoztatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Sajnálom, hogy a czikk nincs nálam és azt most be nem mutathatom, különben a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélső­balon.) Elnök: Szólásra senkisem lévén fel­jegyezve, kérdem a t. házat, kíván-e még valaki szólani? Ha senkisem, a vitát bezárom. Á miniszterelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra igen kevés megjegyzésem van, és arra nézve csak ugyanazt mondhatnám, a mit már az indokolás­ban felhoztam, hogy mivel azon idő alatt, a melyre az adókedvezmény megadatott, igen sok körülménynél fogva, az építkezés Fiúméban hátramaradt, ha azt akarjuk, hogy Fiume a kor színvonalára emelkedjék és az ottani épít­kezések befejezhetők legyenek, az adókedvez­mények határidejét meg kell hosszabbítani. (He­lyeslés a jobboldalon.) Ez tulajdonképeni oka a törvényjavaslat előterjesztésének. De talán épen e törvényjavaslat tárgyalása is egyik bizonyí­téka annak, hogy ily kérdések megbírálását nem attól teszszük függővé, hogy az illető vá­rosnak, vagy helynek képviselője melyik párt hoz tartozik, (Helyeslés és tetszés jobb felöl.) s igen csodálkozom azon, hogy Szederkényi Nándor képviselő űr e tekintetben még kérdést is mert hozzám intézni, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Már hogy ne merne!f) hogy mi az én nézetem. Hiszen akkor az egész képviseleti rendszernek kérdését tessék felölelni és abból engem megérteni, mert legalább annyit kérek magamról feltételezni, hogy a parlamentarizmusnak kezdetleges alap­elveivel ellentétbe jutni nem fogok, és azért, ha a t. képviselő úr egy czikkért valakit felelős­ségre kíván vonni, méltóztassék ahhoz fordulni, a ki azt a czikk et írta, (Élénk helyeslés a jobb­oldalon. Zaj a szélsőbalon.) de azt tagadom, hogy ez a czikk én velem bárminő összeköttetésbe volna. (Egy hang a szélső baloldalon: Hát hazug­ságot fizetnek? Zaj.) Én minden tisztességes em­bertől megkívánhatom, hogy az én szavaimnak hitelt adjon (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mind­addig, míg az ellenkezőt nekem be nem bizo­nyítja. (Zajos helyeslés jobb felől.) Én az egész fiumei mozgalomról tudomással nem bírtam, azzal nem törődtem, arra sem közvetlenül, sem köz­vetve semminemű befolyást nem gyakoroltam. (Általános helyeslés.) Azzal a kérdéssel sem fog­lalkozom, marad-e a képviselő úr, bírja-e vá­lasztói többségének bizalmát, vagy nem; nem foglalkozom vele, nem is birok tudomással arról, hogy hogyan áll a dolog és nem is fogok utána járni, (Helyeslés.) mert más helyütt nyilatkoz­tam az iránt, hogy épen a képviseleti rendszer­ből kifolyólag ezt az illető képviselő úr saját ügyének tekintem, (Helyeslés.) melyet ő hozzon tisztába, ha tetszik, választóival, vagy ne hoz­zon tisztába, de az az ő dolga, és ezért a po­litikai és erkölcsi felelősség kizárólag csak őt magát terheli. (Helyeslés a jobbóldalon.) Nekem a képviselő úr felszólalására csak az a megjegyzésem van, hogy ő az adresszt rosszul intézte hozzám, vagy ezen oldalhoz, hogy nem a városi közgyűlés, hanem csak egy ember mondotta. Engedelmet kérek, éti nem is tudtam, hogy a városi közgyűlés, vagy egy em­ber mondta-e, ezt talán Ugron Gábor képviselő úr állította, és igen csodálom, hogy nem volt azzal tisztában, mert hiszen úgy tudom, hogy a fiumei ügyeket meg is méltóztattak egymással beszélni. (Derültség jobb felöl.) Ugron Gábor: Melyik hallgatózó mondta? (Élénk derültség.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: De, t. ház, ne foglalkoz­zunk ezzel, mert elismerem, hogy erre jogosan nem hivatkozhattam, hanem azon csodálkozom, hogy a t. képviselő úr ide fordult ezen adresz­szel és Ugron Gábor képviselő úr is csodálko­zik azon, hogy olyan felfogások merülhetnek fel, hogy Fiume képviselőjének a kormánypárt­hoz kell tartoznia, mert hiszen, a mennyire én értesülve vagyok, ez a felfogás nem érvényesült most Fiumében és nem is most hozatott fel elő­ször, hanem felhozatott akkor, a mikor Ugron Gábor képviselő urat akarták némelyek Fiume képviselőjévé megválasztatni, és az ellenpárt felhozta — nem az én sugalmazásomra, mert én akkor sem tudtam róla — az az ellenpárt, a mely gr. Batthyány Tivadar urat kívánta megválasztani, hogy Fiamé város képviselőjének a kormánypárthoz kell tartoznia. (Élénk derült­ség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, nem vitatom, sőt fel sem tételezem, hogy ez a képviselő úrral össze­köttetésben volt, ép oly kevéssé, mint a hogyan a mostani nincs én velem összeköttetésben, de konstatálni kívánom, hogy ha zavart ideák van-

Next

/
Oldalképek
Tartalom