Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-262
50 2B2. orszftgos Illés 199S. deeetntber 1-én, pénteken. szükséges anyagokat, hanem, hogy minden egyes legkisebb része ezen deezentrálizáczió folytán a legnagyobb mértékben kihasználtathassák és igénybe vétethessék, és a csapatok ne egy pontról legyenek élelmi szerekkel elárasztva, hanem, hogy az ország minden pontjáról legyenek a szállítási esélyeknek és módozatoknak Iegczélszerübb felhasználása mellett a csatatérre küld hetők, kérdem, miért ne volna ez lehetséges a honvédségnél, a dandárok területén az élelmezést így berendezni, külön érvényesíteni, s hogy a hadseregnek élelmezési szervezete csak akkor lépjen működésbe, ha ezen külön dandár-organizáczió nem tudja feladatait teljesíteni ? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr azt veti szememre, hogy én azért hoztam fel a honvédségnek a közös hadsereg által való élelmezését, a honvédségnek tüzérséggel s műszaki csapatokkal való ellátását, hogy bizalmatlanságot keltsek a közös hadsereg legkülönbözőbb fegyvernemei és testületei közt. Nem kell, t. miniszter úr, az osztrák-magyar hadsereg élelmezési intendaturája iránt bizalmatlanságot kelteni, mert nincs az országban olyan ember, a ki abban bízik. (Élénk tetszés a szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) Mikor nagy gyakorlatokat tartanak, hónapokkal előbb meg van jelölve az a terűlet, a melyen a gyakorlatok le fognak folyni; ismeretes a hadcsapatok száma s minősége, s tudva van, hogy hány ember, hány ló fog azon a területen megjelenni, nem úgy, mint háborúban, midőn a hadviselés területe s a felhasználandó csapatok száma s mennyisége nem ismeretes. A nagy hadgyakorlatokra összegyűjtött nagy csapattestek mozgásának korlátozásai is ismeretesek ilyenkor, melyeket az élelmezés kiszámíthat, s mégis mi történik? (Halljuk. 1 Halljuk!) Ép most a kőszegi gyakorlatoknál nem volt botrányos az élelmezés, mert idegen fejedelmek is jelentek meg e hadgyakorlatokra, s mert igyekeztek hónapokkal, hetekkel előre az élelmezést beszerezni; de csak emlékezzünk vissza a megelőző években tartott nagy hadgyakorlatokra, a hol megtörtént, hogy 2—V-jz napig nem kapták meg az emberek a szükséges élelmiszereket. Vagy vegyük mindjárt azt a csekély háborút, a melyet mi Boszniában viseltünk. (Halljuk! Halljuk!) Mi történt a mi katonáinkkal? Hiszen tudva van, hogy az oda bevonult csekély katonaságnak is éhezni kellett az ellenség közelében, és ha a szílvaérésnek az ideje nem lett volna, utoljára tönkre kellett volna silányulnia az ellenség előtt. (Mozgás jobb felől.) Bocsánatot kérek, t. ház, a hiba abban van, hogy valamikor felállítottak az egységes hadsereg számára egy egységes élelmezési intendaturát. Minden katona tehát, a ki felnő, az egységes katonai intendaturának gondolatával ágy megbarátkozik, mint az egységes hadsereg eszméjével. Nem a győzelem foglalkoztatja őket, nem az okoz nekik aggodalmat, hanem mindig az egységnek megtartása. (Tetszés bal felöl.) A mi hadseregünk körülbelül 1,200.000 emberen felül megy a honvédséggel együtt mindkét oldalon. Azt kérdem most a t. háztól, hol van az az emberi elme, a mely 1,200.000 embert képes különböző csatatéren felosztva a maga élelmezésével kellőképen ellátni ? Szabad-e egy agyra annyi teendőt, annyi felelősséget, annyi gondot, annyi előrelátást bízni, mikor ezen lehet segíteni az által, hogy mindezek a feladatok szétosztatnak és szétdaraboltatnak a hadsereg osztályozása szerint ? Hiszen lehetetlenséget kívánnak attól az élelmezési intendaturától, midőn azt tartják, hogy az egy központból tudja az egész hadsereget háború idejében ellátni. Már pedig legyen meggyőződve a t. ház, hogy, ha elmondhatta Orániai Vilmos XIV. Lajossal szemben, és a kis Hollandia büszkén hangoztathatta azt, hogy azé lesz a diadal .... (Zaj és mozgás jobb felöl.) Kérem, ha Pulszky Ágost t. képviselőtársam hangosan akar beszélni, akkor iratkozzék fel és beszéljen. (Mozgás jobbról.) Ha tehát büszkén hangoztathatta a kis Hollandia, hogy azé lesz a diadal, a kinek zsebében az utolsó tallér megmarad, mert ez meg fogja semmisíteni azt, a kinek zsebéből a pénz előbb elfogyott, meg kell gondolnunk a teendőket, mert XIV. Lajosnak csakugyan tapasztalnia kellett a nagy és hatalma^, dicsőségesnek nevezett Prancziaország élén azt, hogy a kis Hollandia zsebében megmaradt az utolsó tallér, ós ueki el kellett veszítenie oly terűleteket, a melyeken azelőtt büszkén lengett a franczia lobogó.'Egy jövendő hadjáratról pedig egész határozottsággal el lehet mondani, hogy az a hadsereg fogja elvinni a diadalt, a melyiknél az élelmi szerek egy vagy két nappal tovább fognak tartani, mint a másik hadseregnél. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mely hadsereg katonái jól lesznek táplálva, az győzni fog, a mely hadseregnek katonái ki lesznek éhezve, az tönkre fog menni. (Úgy van! hal felöl.) íme, itt van az orosz-török háború példája, (Halljuk! Halljuk!) a hol a muszka hadsereg jelentékeny számával mindaddig nem tudott nagy erőt kifejteni, — mert a rossz élelmezés következtében nem volt képes erejét fentartani, — míg meg nem érkeztek Romániának jóllakott katonái, hogy új rohamot intézzenek Plevna ellen. Midőn tehát, t. ház, minden okosság arra int, hogy az élelmezés háború esetében deczentralizálva legyen; midőn a törvény azt parancsolja, hogy a hadsereg élelmezéséről is maga gondoskodjék úgy a törvényhozás, mint kormányzás terén; midőn nincs is törvény és
