Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-288

5gO 288. országos Ülés 1894. vágni annak, hogy jövőben más irányban is elő ne mozdítsuk a város fejlődését. A ki ismeri a fiumei helyi viszonyokat, tudja, hogy ott nagyon kevés a kereskedelmi forgalom lebonyolítására rendelkezésre álló hely, kivált azóta, hogy — sajnos — a szabad kikötőt megszüntették, és az egész forgalom egy szűk területre lett konczentrálva. Én ágy képzelem Fiume jövőjét, hogy ott is oly viszonyok fognak előállani, minők előállottak Eio de Janeiróban, Bahiában, Genuában s más hasonló fekvésű kikötőkben. Vagyis, hogy a tengerpart melletti rész idővel tisztán a kereskedelemnek fog szolgálni, míg a magánlakások speczialiter Fiúméban, részint fenn a hegyen, részint a Scurignevölgy felé fognak kiépülni. Hogy ezt előmozdíthassuk, tekintve a fiumei építkezések nagyon drága voltát, a három év leteltével oly intézkedéseket kell majd tenni, melyek a városnak e két irányba való terjeszkedését adókedvezmények és más módok útján előmozdítják. (Helyeslés.) Mert a kereskedelem szempontjából szükség vím arra, hogy a város alsó része, a tengerpart melletti rész, idővel a magánlakásoktól felszabaduljon. Ezt tartottam szükségesnek elmondani Fiume város fejlődéséről. A mi az Ugron Gábor képviselő úr által felvetett kérdést illeti, itt és ez alkalommal abszolúte nem akarok foglalkozni azon dolgokkal, melyek ez ügyben kapcsolatban személyemet érdeklik, mert sokkal csekélyebb jelentőségű embernek tartom magamát, semhogy személyes ügyemmel csak egy perczig is akarnám foglalkoztatni a t. házat. Hanem van egy kérdés, mely tisztázást követel. (Halljuk! Halljuk/) Nem arról van szó, hogy Batthyány Tivadarral szemben mit csináltak a fiumeiek, hanem arról, hogy a t, házban elmondottak útján az ország helyes véleményt alkosson magának Fiume város haza fiságáról és gondolkozásmód)áról. Én, t. ház, tiltakozom az ellen, mintha Fiume egész polgárságának véleményét fejezték volna ki azok a nyilatkozatok, a melyek a legutóbbi időben történtek. Egyszerűen konstatálom a tényeket; konstatálom azt, hogy midőn Fiume város képviselőtestületében bizalmatlansági határozatot provokáltak ellenem, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) azon javaslatban és annak indokolásában, melyet írásban beadtak, azon kifejezések és azon tendenczia, melyeket Ugron Gábor t. képviselőtársam felemlített, nem foglaltatnak, hanem — sajnos — ben fog] a Itatnak azok egy városi képviselő beszédében. Minthogy hallottam, hogy ezen kérdés szóba fog hozatni, kötelességemnek tartottam az illető értesítést elhozni, 3e is fordítottam magyarra a kérdéses passzusokat s ha a t. ház február 3-in, szombaton. megengedi, fel fogom olvasni. Igaz, hogy szomorú a tartalma. Beöthy Ákos: De tanulságos! Gr. Batthyány Tivadar: Igen is, tanulságos, és azért akarom felhozni, hogy kimutassam, miszerint azok nem Fiume város képviselőtestületének és polgárságának felfogása, hanem egy emberé, egyetlen egy városi képviselőé. Ugyanis, midőn D'alF Ásta Staneo városi képviselő a határozati javaslatot indokolta, elmoiidta a következőt: »Ohajtjuk, hogy képviselőnk a kormánypárt oszlopos tagja legyen, (Derültség a bal- és szélsőbalon.) mert saját érdekünkben áll a kormány politikáját támogatni. (Mozgás bal felől.) Mindnyájan látjuk a mi politikánk gyümölcseit, mennyi pénzt költött a kormány már idáig is Fiúméra, mennyi pénz van a jövőre előirányozva, tehát saját érdekünkben kell azon politikát követni«. (Mozgás bal felől.) Midőn azután a bizalmatlansági indítványt indokolja, erre ismét ráutal, mondván: »és politikából is kell, hogy ezen határozatot meghozzuk«. (Derültség a bal-és szélső baloldalon.) T. ház! Ha ez Fiume város képviselőtestületének s polgárságának felfogása volna, én, megvallom, egy perczig sem maradnék Fiume képviselője, mert ez az érdekpolitika leghazafiatlanabb módja lenne. (I^az! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De méltóztassanak megengedni, hogy utaljak Fiume egész múltjára. Méltóztassanak végiglapozni Fiume város és kerülete történetelmének lapjait s meg fognak győződni arról, hogy évszázadokon át sóvárogtak a fiumeiek a magyar anyaországhoz esatoltatás után ; midőn azután Magyarországhoz lettek csatolva oly időben, midőn Magyarország semmit se tehetett Fiume érdekében, Fiume a legönzetlenebb hazafiságot tüntette ki mindig, s midőn szomorú viszonyok következtek be, s midőn főleg II. József a franczia invázió utáni 25. évben, az í848/49-ben s a Bach-korszak ideje alatt nem is volt magyar kormány, melynek udvarolni kellett volna, Fiume polgárai mindig demonstrálták magyar hazafiságukat még fejőknek, vagyonuknak s szabadságuknak veszélyeztetésével is. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ezen város polgárságára tehát ráolvasni azt, a mit egy képviselő mondott, nem lehet; az ellen én a leghatározattabban tiltakozom. (Helyeslés.) Azt a felfogást, hogy ez egész Fiume véleménye volna, csak a legutóbbi napokban hallottam. A »Budapester Gorrespondenz« közleményéből, a mely a legtöbb fővárosi lapba is belekerült, csakugyan azt lehet kiolvasni, hogy ez lenne a fiumei mérvadó körök nézete. Nem akarom a t. ház figyelmét tovább is igénybe venni; különben teljes megnyugvással