Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-287

5gg 287. országos filés 1894. február 1-én, csütörtökön. lyesnek tartom, hogy egy mezőrendőrségi törvénybe egy ily szakasz fölvétessék, a mennyiben ez a rablás fogalmát ily esetekben egyszerűen kizárná, a mit konkrét példával is illusztrálok. Ha pl. valaki rablási szándékkal indul meg, azután találkozik az illetővel a mezőn, és erőszak alkalmazásával, vagy annak kilátásba helyezésével azzal veszi el tőle az óráját, hogy. meg akarta az illetőt zálogolni: az ilyen jogtalan megzálogolás a rablás tényálladékát igen sok esetben kizárná, a mi e javaslatnak épen nem lehet czélja. Arról nem szólok, hogy e szakasznak első pontjában oly inkonzequenczia van, hogy bűntettnek nevezi a kihágást. Továbbá a d) pontban a magánhatárjelek sértésére terjed csak ki, holott a btkv. 407. §-a ennél tágabb meghatározással az összes határjelek sértéséről intézkedik. Már az sem helyes, hogy a büntető rendelkezést tartalmazó intézkedések különféle törvényekben máskép vannak determinálva, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) mert ez arra vezet, hogy a bíró nem képes magának helyes fogalmat alkotni és minden valószínűség szerint, — legalább ez az én felfogásom — a büntető biró ily esetben a btkv.-nek rendelkezéseit fogja alkalmazni és nem a mezőrendőri törvény szakaszait. Akár tágítás, akár korlátozás a czél, mindenesetre máskép kell e szakaszt szövegezni. A kérdés csak az, mivel nézetem szerint jogász emberek közt véleményeltérés alig képzelhető, hogy melyik bizottsághoz utasítsuk vissza, e kérdéseket? Éppenséggel nem látom annak szükségét, hogy a mezőrendőri javaslatot, a melylyel egy szakbizottság foglalkozott, az igazságügyi bizottság legyen egyedül illetéken megítélni. Teljesen megelégszem azzal, ha maga a íöldmívelési bizottság veszi újból konszideráczió alá és ahhoz utasíttatnak e szakaszok, hogy azok szövegét állapítsa meg. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) A bizottságok ülésén részt vehet a házszabályok szerint minden képviselő, sőt indítványokat is tehet, és azért helyesebbnek tartom, ha nem egy más szakbizottsághoz utasítjuk e szakaszt, a melylyel a bizottság nem is foglalkozott, hanem ahhoz, a mely a javaslatot már tárgyalta és egyúttal a képviselőknek iS módjukban lesz hozzászólani. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Indítványom a következő: (Olvassa.) »A 94. §. a), b) és d) pontjai utasíttassanak vissz i a földmívelésügyi bizottsághoz.« (Fölkiáltások bal felől: Az egész szakaszt oda kell utasítani!) Én a magam részéről csak a saját eszmémet vagyok hajlandó képviselni; a ki más véleményen van, méltóztassék nézetét előterjeszteni. A szakasz többi rendelkezéseit nem tartom olyan természetiteknek, mint a melyeket a ház ülésén megváltoztatni nem lehetne, ha a többség úgy rendelkezik. A magam részéről a szakasz többi pontjait nem tartom sérelmeseknek, sőt legnagyobb részét helyeslem, ha azonban volna oly pont, a* mely egy-, vagy más részről kifogás alá esnék, azt egyszerű módosítással is könnyű megváltoztatni, csak meg kell tenni a megfelelő indítványt. E három pont azonban olyan, mely a büntetőtörvénynek számtalan szakaszát érinti és így ezt kombinálni kell az illető szakaszokkal, a hol tehát bizottsági működés kell, mert itt a házban lehetetlenség oly konkrét módosításokkal előállani, a melyekkel a büntetőtörvénynek valamennyi szakaszát harmóniába hozzuk ezen javaslat intézkedéseivel. Nekem az a czélom, hogy a mezőrendőri törvény ne kompromittálja a büntetőtörvénykönyvet és vice versa. Most pedig ezzel a kérdéssel teljesen tisztába juthatunk, ha a szakasznak általam említett pontjait az illető bizottsághoz utasítjuk. (Helyeslés bal felől.) Papp Elek jegyző: Kováts József. Kováts József: T. ház! Benyújtandó módosítványom csak stiláris és röviden csak a szakasz a) pontjára vonatkozik. Arra az esetre, ha Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványa el nem fogadtatnék, bátor vagyok elfogadásra a következő módosítást ajánlani. A 94. §. a) pontjának második része helyett ezen szavaktól kezdve: »Ezen esetek*, tétessék a következő: »De ha ezen esetek valamelyikénél azon körülmények forognak fenn, a melyeknél a lopás, tekintet nélkül a dolog értékére, a büntetőtörvénykönyv 336. §-a szerint bűntettnek minősíttetik, az eset bűntettet képez akkor is, ha a lopott tárgy értéke a 60 koronát meg nem haladja«. (Helyeslés bal felől.) Schóber Ernő jegyző: Kőrösi Sándor! Kőrösi Sándor: T. ház! Vádként hangzott el a t. házban, hogy erről az oldalról, a hol szerencsés vagyok ülni, nem történt e fontos törvényjavaslat tárgyalásában felszólalás, vagy nem nyújtatott be módosítás. Erre tisztelettel azt jegyzem meg, hogy ha mi itt hallgatunk, azért hallgatunk, mert érezzük azon t. képviselőtársaink fölényét, a kik objektíve sokkal több ismerettel bírnak e törvényjavaslat tartalmára nézve, és nevezetesen a gazdálkodást ex asse ismerik, mint mi ezen az oldalon. Ha tehát mi hallgatunk, ez nem azt teszi, mintha mi nem érdeklődnénk a dolog iránt. Igenis érdeklődünk mi is, de várjuk a módosításokat azoktól, a kik gazdálkodnak, a kik a csőszöket