Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-287

887. országos Illés 1894. február lén, cstttöi*8k8n. 561 így fogadtatott el, hogy a mezőőrnek letett esküjére való hivatkozással tett vallomása ki­hágási ügyben teljes bizonyítékot képez, akkor bátor volnék egy pótszakaszt indítványozni ehhez. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen óhajtanám annak kimondását, hogy ezen letett esküre való hivat­kozással tett vallomás büntetőjogi tekintetben egyenlő erővel bír a letett esküvel. Mert e nél­kül nagyon könnyen megtörténhetik, hogy hamisan esküszik az illető; ha ellenben az ilyen vallomáshoz azon büntető szankcziót kötjük, a melyet köt a büntetőtörvény, a mezőőr nem olyan könnyen fog hamis vallomást tenni. Ennélfogva bátor volnék indítványozni, hogy a 80. és 81. §. közé a következő vétes­sék be: *A letett esküre való hivatkozással tett vallomás büntetőjogi elbírálás tekintetében a le­tett esküvel egyenlő joghatályúnak tekintendő.« Elnök: Méltóztassék a javasolt szöveget meghallgatni, á jegyző úr olvasni fogja. Papp Elek jegyző (olvassa az indítványt.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Uray Imre: T. ház! Megvallom, hogy a magam részéről ezt az indítványt feleslegesnek tartom. Utoljára is, ha a felesküdt kerülő, vagy őr hamisan vádolt valakit s ha ez rábizonyúl : akkor a törvénynek sszigora, mint hamisan eskü­vőt, úgyis utoléri. (Egy hang a szélső baloldalon : Hol áll ez?) Próbálja csak meg a t. képviselő­társam a hamisan esküvést, hogy uem bünte tik-e meg. Nem értem, hogy az eskü más quaüfikáczió alá essék, ha valaki mint kerülő teszi le az esküt, vagy mint privát ember? A hivatalos ember vallomása is csak addig áll meg a tör­vény előtt, míg az ellenkezőt be nem bizonyít­ják. Ezért semmi okát sem látom annak, hogy az eljárást még bonyolultabbá tegyük. De van egy más megjegyzésem: a mező­őrök jelvényeiről. (Felkiáltások : Még nem tartunk ott!) Azt hiszem, a 82. §-t tárgyaljuk már; hát majd ott fogok felszólalni. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Én is feleslegesnek tartom ez új §. beszúrását, melynek felesleges voltát már Uray képviselő úr is kifejtette; kérem, méltóztassék azt mellőzni. (Helyeslés jobb felöl.) Ivánka Oszkár: T. ház! Először is azt gondolom, hogy ha e módosítás elfogadtatik, nem kell új §-t alkotni, hanem fel lehet e szö­veget venni a 81. §. második bekezdéséül, a mi a dolog érdekében egyre megy. Azt hiszem én is, hogy belemagyarázható e törvénybe az a felfogás, hogy ha a mezőőr valami valótlan dologra tesz esküt, mint hamis esküt tevőt büntetik. De minthogy sohasem fe­lesleges világosan kimondani a törvényben oly KÉPVB. NAPLÓ. 1892 — 97. XV. KÖTET. dolgot, mely csak belemagyarázható, én párto­lom Szinay képviselő úr indítványát. Szalay Károly: T. ház! A miniszter úr azt mondta, hogy Uray t. barátom eléggé ki­fejtette az indítvány felesleges voltát. Nos hát én figyelmébe ajánlom a büntetőtörvénykönyv 213, §-át, mely így szól: »Ily bűnvádi ügyben a bíróság előtt az ügynek valamely lényeges körülményére nézve hamis esküt tesz«. Tehát a büntetőtörvénykönyv arra nézve, hogy valaki hamis eskü miatt elmarasztaltassák, világosan megkívánja, hogy valósággal letétes­sék az eskü, mégpedig az ügy lényeges körül­ményére nézve, mert különben a hamis eskü tényálladéka fenn nem forog. Azt hiszem, e felvilágosítás után a miniszter úr talán mégis elfogadja az ajánlott módosítást. Vörös János: T. ház! Én is pártolom az ajánlott új szakaszt, mert a büntetőtör­vénykönyv határozottan megköveteli, hogy a letett eskü, mint tény álljon elő. Már pedig a letett esküre való hivatkozás nem tekinthető büntetőjogi szempontból a letett eskü tényének; puszta hivatkozással tehát meg sem lehet álla­pítani a puszta tényálladékot. Értem a miniszter úr vonakodását, mert hisz a ház most ellentétbe jönne azzal a határozattal, melyet elég hibásan előzőleg meghozott. De én mindettől eltekintve, úgy a jog, mint a személybiztonság érdekében kimondandó­nak tartom, hogy a letett esküre való hivatko­zás oly értékűnek tartassák, mint a letett eskü, mert épen ily értéket tulajdonított neki előbbi határozatával a t. ház, tehát abból az követke­zik, hogy a büntetőjogi határozmányok erre vonatkozólag épúgy megállapíttassanak, mint a letett esküre vonatkozólag. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Én nagy hibának tarta­nám, ha azt ki nem mondanók, mert a törvény­hozásnak kötelessége világos, határozottan kör­vonalozott törvényt alkotni, melyhez kétely ne férjen. Én tehát a határozottság szempontjából kénytelen vagyok pártolni Szinay Gyula kép­viselőtársam módosítványát. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha seukisem kíván szólani, a vitát bezárom. A kérdés az, méltóztatnak-e az indítványozott új szakaszt, esetleg a 80-dik szakasz után mint második bekezdést elfogadni a következő szö­veget, mely fel fog olvastatni. Papp Elek jegyző (olvassa az indít­vány!). Elnök : Méltóztatnak-e az indítványt elfo­gadni igen, vagy nem ? (Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Elfogadjuk) A kérdést akként fogom feltenni, kívánja-e a t. ház ezen indítványozott szöveget mint a 80. §. második bekezdését el­71

Next

/
Oldalképek
Tartalom