Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-286

548 286- országos ülés 1894. január 31-én, saerdán. gyárán mondva, ez országnak csakugyan befellegzett. (Felkiáltások a baloldalon: Bízzuk a szolgahír őr a !) Azt méltóztatik mondani, hogy hát a Szolgabíróra bízzuk? No már, ha két rossz közt kell választani, inkább választom a kisebb rosszat, a szolgabírót. Mert ha a szolgabíró nem jár el rendesen, s a törvényhatóság mégsem vonja felelősségre, az a törvényhatóság hibája; de hogy mik épen férhetőek a kir. ügyészhez s annak pajtásaihoz, azt meg nem értem. (Helyeslés a szélső baloldalon) Nem akarom itt ismételni, a mit a hegyelöljáró kifejezésére mondottam, csak röviden utalok arra, hogy e 74. §. a csőszöket őröknek nevezi, holott a magyar embernek annyira nincs őre, hogy még a v;isúti őrt is jó magyarul baktérnek hívják. Indítványozom tehát, hogy az »őr« helyébe »csősz«, vagy »keríüő« tétessék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon ) Hentaller Lajos jegyző: Bornemisza Lajos! Bornemisza Lajos: T. ház! Minthogy a XX. fejezet 74. § ának 2-ik bekezdését a bízott ság az én indítványomra szövegezte így, itt is bátorkodom ismételni azon indokokat, melyeket már ott előadtam. (Sálijuk! Halljuk!) Az első bekezdés kötelességévé teszi minden községnek, hogy állandó mező- vagy hegyőrt tartson, s a IX. fejezetben meg van ezeknek qualifikácziója is állapítva Hogy a mezőőrök olyanok legyenek, a kik teljesen megfeleljenek hivatásuknak, különösen a felvidékre való tekintettel azt indítványoztam, hogy bizonyos községek ne köteleztessenek mezőőr tartására, vagy hogy az erdőőr láthassa el a mezőőri teendőket is. A mezőőrök sok helyen nem kapnak tulajdonképeni fizetést, hanem úgynevezett szabad lopásból élnek. (Mozgás bal felöl.) Sajnos, hogy néhol a község elöljárósága is részt vesz e mesterségben. (Nagy zaj.) Van oly község, melynek 100—150 hóid mezőhatára van, és a mely nem bír törvényes qualifikáczióval ellátott mezőőrt tartani, kénytelen tehát vagy más községgel szövetkezni, vagy egyáltalán felmentést kérni a mezőőr tartása alól. (Zaj bal felöl.) Már most az illetékes hatóságokra bízni ezen kivételnek megállapítását, igen veszedelmes dolognak tartom épen a mezőrendőrségi törvény érdekében, mert ez országos érdek, melynek szálai a földmívelési minisztériumban látják a maguk összekötő kapcsát. A gyakorlatból igen jól tudjuk, hogy azt a községet, a melyik nem akar mezőőrt tartani, sem a szolgabíró, sem a közigazgatási bizottság nem fogja rákényszeríteni, hogy őrt tartson, mert a szolgabíró is, a közigazgatási bizottság is nem annyira az általános érdekeket nézi, mint az egyes specziális érdekeket. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez úgy van. Ez az intézkedés csak kivételes esetben történik, s én a magam részéről csak arra kérem a t. házat, méltóztassék a 74. §-t eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés.) Schóber Ernő jegyző: Bessenyey Ferencz! Bessenyey Ferencz: T. ház! Én ugyan nem akarom indítványozni, hogy ezen szakaszban őrnek nevezett egyén czímének megállapítása végett a »Nyelvőr« szerkesztőjéhez, Szarvas Gáborhoz forduljunk, mert, azt hiszem, tökéletesen mindegy a közönségre, akár őrnek, akár csősznek, akár bakternek nevezzük. (Igaz! Úgy van! Kováts József: Akkor nevezzük czárnak, ha mindegy! (Zaj.) Bessenyey Ferencz: A fődolog az, hogy az illető községnek és a szegény birtokosoknak érdeke meg legyen védve. Nem szólaltam volna fel, ha a múlt évi beszédemben, melyet a földmívelésügyi miniszteri táreza alkalmával tartottam, nem említettem volna fel, hogy én is óhajtom a mezőrendőrséget azon az alapon, a melyen Bernáth Dezső kívánja rendezni. (Mozgás bal felöl.) Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy e törvényjavaslat a háznak tárgyalása alá kerül. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy igen sok helyen nagyon felületesek és nagyon elasztikusak a mezőcsőszök, bakterek, vagy őrök megválasztásában. Tudok oly esetet, midőn épen Diaváró] hazakerült ülnök (Derültség.) czéloztatott megvälasztatni, s midőn felszólalás történt a városi képviselőtestületben, hogy ilyen embert nem lehet megválasztani, azt mondták, hiszen Wesselényi és Lovassy is be voltak zárva. (Mozgás.) Minthogy épen a 77. §. garancziát nyújt nekem arra, hogy olyan egyének be nem kerülhetnek mezőőröknek, csőszöknek, vagy baktereknek, én is az eredeti szöveget kívánom elfogadni, annyival inkább, mivel azon ébrek, melyeket Szalay és Makfalvay t. képviselőtársaim felhoztak, még inkább megerősítenek engem véleményemben. Makfalvay t. barátom azt mondta, hogy csak nagyon elvétve és ritka esetekben fog beállani annak szüksége, hogy egyes községek társulásba lépjenek, és hogy ezen ügy eldöntése a minisztériumba jöjjön, ezért ha ez nagyon ritka eset, nem lesz a miniszter ezzel túlterhelve. De óhajtom azért is, mert a ki megnézi a mi törvényhatósági bizottsági gyűléseinket, — gondolom, hogy azoknak alakja mindenütt egyforma, — azt fogja látni, hogy mikor választás van, a három, vagy több kandidátusnak érdekeltjei és barátai bemennek a gyűlésbe, s maradnak addig, míg a választás megtörtént, de mikor a legvitálisabb dolgok tárgyalására kerül a sor, akkor bizony néha úgy vagyunk, mint itt a képviselőházban. (Igaz! Ügy van! a szélső-