Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-286

286. ors*iígos !U>R 1894 csinálja és egy vinczellérnek a költségeit viseli. Ezzel megtett mindent, a mit tehetett. Belátom, hogy ennek a törvénynek a kere­tében mindent biztosítani nem lehet. E törvény nem szólhat másról, mint a hegyközségek létre­jöttének módjairól, jogköréről és hatásköréről, de az impulzust arra, hogy létesülj ének, csak a földmívelésügyi kormánynak a jelzettnél sokkal nagyobb szabásít akcziója eredményezheti. Ezen impulzus megadására kérek külön regenerálási törvényt. A mi ezen törvénvjavaslatot illeti, azt szí­vesén elfogadom abban a reményben, hogy a földmívelésügyi kormány ebben az irányban fog tovább haladni. Én, t. ház, nagyon szomorú dolgot hallot­tam, azt, hogy a pénzügyi közegek helyenkint, ígj például a váczi járásban is, eljártak és ott a dézsmaváltságokat betáblázták az illető bir­tokosok egyéb birtokaira. Ha a t kormány egyéb támogatást nem képes adni a szőlőmíve­lőknek, mint ezt, akkor ezen törvénynyel ne szórjunk port a nemzet és a közvélemény szemébe. Ha komolyan akarja a szőlők lé­tesítését, csak akkor fogadhatom el és üdvö­zölhetem a javaslatot, azzal a megjegyzéssel, hogy a 64. §-ban a szőíö-újjáültetés előmoz­dítását kötelezővé akarom tenni, s ez ügyben módosítványt fogok benyújtani. (Élénk helyeslés a baloldalon ) Elnöki Kíván még valaki szólani? Ha senki, a vitát bezárom. Méltóztatik a §-t el­fogadni ? (Igen!) A ház a szakaszt elfogadja. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 62. §-t). Hentaller Lajos jegyző: Makfalvay G-éza. Makfalvay Géza: T. ház! A t. miniszter úr annyira szívén hordja a szőlőmívelés érde­keit, hogy azoknak egy ejfész fejezetet szentel, melyben hegyközségek alapítása által kívánja a czélt elérni. De szerintem részben nem megy el a kellő határig, részben túllő a czélon. Azt ér­teném, ha kimondaná, hogy a hol szőlő van, a szőlőbirtokosok tartoznak hegyközséget alakítani minden esetben. De ő az alakítást egyharmad többséghez köti, ugy, hogy a kisebbség majori­zárja a többséget. Nem tudom, hogy a szakasz megmarad-e így, de ha igen, kell valamit tenni, hogy foga­natja is legyen. Mert ha a 62. §*t Összevetjük a hegyközség feloszlásáról szóló 73. §-sal, be­látjuk, hogy a hegyközségek alakítása egészen illuzórius. Tegyük tel például, hogy van húsz birtokos és mindegyiknek 5 hold szőlője. Már most a hegyközség alakításához kell 34 hold tértidet és 7 szavazat. Ha ezek akarják, meg­alakul a hegyközség. De az alakítás esetleg költségekkel jár; szervezik a hegyreudőrséget, esetleg oly intézkedésekkel, melyek egyiknek, KÉPVH.NAPLÓ. 189S—97. XV. KÖTET. január 61 én, s/erdA». 537 vagy másiknak nem tetszenek. Például a hét közül van kettő, a ki méheket is tenyészt, s a többség ezt eltiltja. Már most ez a kettő, a ki­nek érdeke sértve van, csatlakozik a többihez, a kik nem szavazták meg a hegyközséget, gyű­lést hirdetnek és megszüntetik a hegyközséget. Kell valamit tenni, hogy a hegyközség lé­tezése legalább bizonyos ideig biztosíttassák, s a törvényt ily könnyen ki ne játszhassak. Az esetre tehát, ha megmarad a 62. §. negyedik bekezdése, azt a módosítást ajánlom, hogy te­gyük a végére ezt: »A megalakított hegyközség egy év előtt fel nem oszoihatik«. Eta azonban a szakaszt úgy módosítjuk, hogy a hegyközség megalakítása imperative ki­moudatik, vagy kétharmad többségtől tétetik függővé, akkor módosítványom természetesen elesik. Elnök: A oiódosítvány fel fog olvastatni. Bernáth Dezső jegyző (olvassa a módo­sítványt). Elnök: A miniszter úr kíván szólani. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Sajátságos sorsa ennek a javaslatnak, hogy gyakran oly intencziók ellen folytattatik küzdelem, a melyek ellen az egy­általában helyt nem foglalhat. Az, hogy egy minoritásnak jogot adunk arra, hogy a haladó irányra és a haladáshoz nélkülözhetetlen szer­vezkedésre birja a többit, előnye a törvény­javaslatnak, mert a gazdasági téren nagyobbára a haladók szoktak kisebbségben lenni. (Igaz! Úgy van!) Ha az egyharmad arány nem tetszik elégnek, lehetne talán lejebb menni és egynegyedet venni, azonban ez szokatlan, ám­bár erre is van analógia. Megvallom azonban, hogy azt az esetet, a melyet t. barátom méltóz­tatott felhozni, hogy már a megalakulás per­czében az egyharmadot képező intelligensebb rész össze fog veszni és onnan is egy seczesszio fog kiválni, nem tartom valószínűnek. Ennek az orvossága az volna, hogy tegyük azt a minimumot, azt az arányt még kisebbé; ha azonban t. barátom és a t. ház az orvossá­got abban találja, hogy a hegyközség feloszla­tásának lehetőségét időben limitáljak, a, mit én nem óhajtok kilátásba helyezni, hanem részem­ről inkább arra igyekszem hatni, hogy minél több életerős hegyközség létesüljön és azok minél ritkábban és minél későbben oszoljanak fel, de mondom, ha a t. háznak aggodalmai vol­nának, hogy egy ilyen hegyközség mint szalma­ttíz létesül és egy éven belül véget ér, akkor azután jobb lenne, nem egy évet, hanem leg­alább bárom évet fölvenni. Részemről nyilt kér­désnek és feleslegesnek tartom azt, hogy ezen provízió belejöjjön a törvénybe; ha azonban belejön, akkor nem egy, hanem három évet tar­68

Next

/
Oldalképek
Tartalom