Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

492 2$4.orseág«s Qlés 1894.január 29-én, hétfőn. eredménye, hogy a közlegelőben nem igen fogják kijelölni a helyet; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) az egyes polgárbirtokosok nem fogják földjüket odaadni ; hogy pedig a község sajátítson ki egy területet ideiglenes ezigánytanyának, arra a községet senkisem lesz képes rávenni, annál kevésbbé kényszeríteni. (Úgy van! Úgy van! a lál és szélső baloldalon.) Hová teszik tehát őket? A nagyobb birtokosok erde jére, vagy nem tudom hová, szóval létesítenek egy czigánytanyát, az örökös lopás, rablás és verekedés tanyáját. (Úgy van! Úgy van! a bal és ssélsö baloldalon.) Ily körülmények közt, azt hiszem, e szakasz fenn nem tartható. Igen kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ezen szakaszt elejteni. Pártolom Szalay Károly indítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Különös dolog, hogy törvényben akarunk statuálni olyas valamit, hogy a község köteles h'gyen kivételes állapotban levő, a községben tulajdonnal nem bíró kóborló czigányoknak területet kijelölni. A szakaszban az foglal tátik, hogy a kóbor ezigányok csak a község által e czélra kijelölt helyen legeltethetnek. Ebben benne foglaltatik az, hogy a község köteles e czélra területet kijelölni. (Ellenmondások jobb felől.) Ezt teljesen jogosulatlan és helytelen dolognak tartanám. Sok községnek nincs is erre való területe. Jöhet egy czigánykaraván oly községbe, melynek közlegelője nincs; nincs oly területe, melyet kisajátítás, vagy kibérlés nélküle czélra kijelölhetne. Ha a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése megmarad, az a czigányvajda joggal követelheti a községi bírótól, hogy mutassa meg neki azt a helyet, a hol ők a mezői endőrségi törvény 24. §-a alapján legeltethetnek, és a községi bíró köteles azt neki megmutatni, mert a mezőrendőrségi törvény így rendeli. Leghelyesebb lenne ezen szakaszt egészen kihagyni. (Helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Azonban én készségesen hozzájárulok Líts Gyula t. képviselőtársam módosítvónyához, mely szerint ezen szakaszban kimondatnék, hogy a czigányok csak azon községekben legeltethetnek az e czélra kijelölt területeken, a hol illetőséggel bírnak; mert legtöbb helyen mégis valamely község illetőségébe tartoznak. A hol tehát ily helyet kimutatni tudnak, legyen meg nekik az a joguk, hogy a község által kijelölendő helyen legeltethessenek. Indítványozom tehát, hogy Lits Gyula t. képviselőtársam módosítása értelmében a »kóbor czigányok« szavak után tétessék, »ott, a hol illetőséggel bírnak, csak a község által e czélra kijelölt helyen legeltethetnek,« A hol nem bírnak illetőséggel, ott a községet arra kötelezni nem lehet, hogy nekik ily helyet kijelöljön. (Helyeslés bal felől) Hentaller Lajos jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! Nem osztozhatom előttem szólott t. képviselőtársam véleményében. Egyrészről azért nem, mórt ő azt mondja, hogy e szakaszból ki lehet magyarázni azt, hogy a község köteles a kóbor czigány oknak legelőt adni. Szerintem ez nincs benne ebben a szakaszban, hanem majd benne lesz a miniszteri rendeletbt-n, a midőn a miniszter magyarázza a törvényt. Abban a rendeletben bizonyosan benne lesz, mert másként nem is lehet. A tény az, t. ház, én legalább azt látom, hogy e szakasz merőben felesleges, és én nem is értem, miért kívánják a javaslatban megtartani? Hisz ezek a czigányok eddig is megvoltak és biztosítok mindenkit, hogy meglesznek mindaddig, míg a czigánykérdés xíjra egy törvénynyel meg nem oldatik. Méltóztassék elhinni, hogy hajuk szála sem görbül. Annyit azonban mondhatok, hogy egyáltalában meg nem engedhető az, hogy bárki is, akár község, akár pedig egyes ember talajdonjogában korlátoltassék és bárkit quázi egy ily törvényes szolgalommal lássunk el, hogy köteles a czigányoknak legelőt és azután még alkalmat is adni továbbra is arra, hogy még inkább kóboroljanak, mint ezelőtt, és hozzá még miniszteri rendelet segélyével, a mely majd meghagyja, hogy a czigányoknak legelőt kell adni. Ennélfogva én e szakaszt merőben feleslegesnek és szükségtelennek tartom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hentaller Lajos jegyző: Kováts József! Kováts József: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Szavazzunk!) A czigánykérdés a mai napig sokkal egyszerűbb és a nagy közönségre mindenesetre kedvezőbb volt, mint a milyen a tárgyalás alatt lévő szakasznak a javaslatba való felvétele folytán lenne. Mert hogy áll ez a kérdés? A t. miniszter űr maga is elismerte, hogy a helyzet t irthatatlan, é- hogy a törvényhozásnak előbb-utóbb gondoskodnia kell arról, hogy a czigánykérdés véglegesen megoldassák. Felmerült e kérdés a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával is és akkor is a t. belügyminiszter úr nyilatkozata s a ház egyértelmű hozzájárulása folytán hozott határozattal elismertetett, hogy e kérdésnek meg kell oldatnia. Tehát már akkor feltételeztetek, hogy mielőtt e kérdés megoldatnék, a jelenlegi állapot fentartatik, vagyis a közönség kénytelen ezt a helyzetet tűrni. Sokkal szerencsésebb megoldásnak tartanám tehát azt, ha Szalay Károly t. barátom módosítványa fogadtatnék el, hogy a szakasz egyszerűen hagyaesék ki, mi által nem teremtetnék