Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-284
490 284. országos , illés 1894. január29 én,hétfőn. elterjedése és az, hogy a tolvajlások bajosan korlátozhatók. Ha nem akarja a törvényhozás, hogy a kóbor czigányok, a hányan vannak, az országból kitelepíttessenek, szükséges, hogy már ezen módon is megszorítás tétessék állatjaik legeltetésére nézve. Ez egy közgazdasági kérdés, és szükséges, hogy az eddigi helyzet javíttassék. (Helyeslés.) Minthogy pedig a szakasz a jelenlegi helyzetet kétségtelenül javítja, kérem annak változatlanul való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Bernáth Dezső jegyző: B. Jeszenszky László! B. Jeszenszky László: T. ház! A miniszter úrnak erre a szakaszra vonatkozó szavaiba egyáltalán nem tudok belenyugodni. A jelenlegi állapot, mely sanyarú és rossz, az, hogy van egy rendelet, hogy meg kell tűrni a czigányokat bizonyos helyen 24, és más helyen 12 óráig, a mint a megye elhatározta. Fejéi megyében egyáltalában nem tűrik meg. Ha a törvényben kimondjuk, hogy külön helyet kell kijelölni a czigányoknak, ezzel rosszabbá teszszük az állapotot. Tudjuk, hogy a czigány épületben nem szeret lakni, hanem csak sátrakban, ha pedig helye lesz, sátra is, a melyet magával hord, és a községnek a nyakán marad azután ez a rablóbanda, a mely hónapokon keresztül fogja rabolni és lopni a szegény községet,hisz tudjuk, hogy a czigányná] nagyobb hunezut nincsen, és ha keresnek valamit, ott hagyják a gyermekeiket, ők meg elmennek a szomszéd erdőbe. Ha így teszünk, szentesítjük a község meglopását, zsarolását és ezért én is pártolom Szalay Károly t. barátom módosítványát, t, i. a s'/.akasz kihagyását. (Helyeslés a szélsribalon.) Bernáth Dezső jegyző: Lits Gyula! Lits Gyula: T. ház! Azt hiszem, hogy a most hallott felszólalásokra okot a szakasz homálya szolgáltatott. Mert ne méltóztassék elfeledni, hogy a kóbor czigányok mégis bírnak illetőségi községgel is. És azt hiszem, hogy a szakasz nem is akar mást, mint azt, hogy a czigányok ott, a hova illetékesek, bizonyos elkülönített helyre csoportosíttassanak, nem pedig azt, hogy mindenütt, a hol megjelennek, bizonyos hely legyen részökie kijelölve, a hol sátorozhatnak és legeltethetnek. Ezért ajánlom a következő módosítást: E szavak után : » Kóbor czigányok csak«, tétessék: »illetőségi községük által e ezélra« stb. (Helyeslés-) Bernáth Dezső jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! A kérdés sokkal fontosabb, semhogy át lehetne rajta siklani. Itt oly elv van lefektetve, mely a kóbor czigányoknak privilégiumot ad. Vagy van legeltetési joguk ott, a hol illetőségük van, vagy nincs; ha van, nem kell nekik külön területet kimutatni, ha pedig nincs, ne adjunk neki külön legeltetési jogot, csak azért, mert kóbor czigányok. A szakasz alapján a kóbor czigányok mindenütt, a hol kifognak, oda fognak menni a mezei őrhöz és azt mondják neki: »Rendőr úr, hol van az én legelőm? (Derültség.) Hisz a miniszter úr ő exczellencziája kegyes volt nekem a legeltetést megengedni, hát az urak erőszakkal elveszik jogomat? Ez visszaélés!« És a kisbíró nem tudja majd magát tájékozni, vájjon a czigány nak van-e igaza, vagy a szolgabírónak. 8 a czigány hivatali visszaélés miatt be fogja pörölni a szolgabírót, ki neki legeltetést nem ad, mert e törvény szerint az elöljáróságnak még ott is, a hol közlegelő nincs, kötelesége az ő részére bizonyos területet kijelölni. Azt persze azéból fogják venni, a kinek legtöbbje van, valamely nagybirtokoséból. A törvényjavaslatban már úgy is van néhány felesleges szakasz, melyet már eddig is benhagytunk; kérem, hogy legalább ezt törüljük, és a kóbor czigányokról ii.t egyáltalán ne beszéljünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ernuszt Kelemen : T. ház! A budgetviták alkalmával ismételten szerepeltek itt a kóbor czigányok, mintegy sáskajárása és csapása az országnak és vidéknek. (Igaz! Ügy van!) A t. kormány felszólíttatott, hogy intézkedjék az iránt, hogy a kóborlás megszűnjék, és ebben a ház minden tagja egyetértett. Igen természetes, hogy midőn ez az irány, akkor nem lehet egy új törvénybe beleállítani olyan szakaszt, mely ezen állapot, fentartását szankczionálja az által, mert elismeri, hogy kóbor czigányoknak kel! lenni és hogy a kóborlás magától értetődő dolog. (Egy hang a jobboldalon : A tényeket nem lehet ignorálni!) Igaz, a tényeket nem lehet ignorálni; a tény jelenleg megvan, de én azt akarom, hogy ne legyen szankczionálva ezen állapot, és ha már belejön a szakasz a törvénybe, mielőtt ezen kérdés a belügyminiszter úr által megoldatik, az csakis a törvényhozás intézkedéséig és ezen kérdés végleges eldöntéséig történhetik.(Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Most jövünk a kérdés gyakorlati részéhez. A községekkel úgy vagyunk, hogy pl. a mi megyénkben, hol sok apró tagosított község van, nem is léteznek közíegelők és olyan terűletek, melyekre a czigányokat utalni lehetne. Ennek következtében a mi vidékünkről eltűntek, mert valódi hajsza volt reájuk ; az egyik lódította a másik szomszéd nyakára, és addig kergették
