Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

48* 884. mernem filé* 1804. január 29-én, hétfőn. értelmében leendő szövegezés végett a földmívelésügyi bizottságnak adatik ki. Következik a második fejezet. Schóber Ernő jegyző (olvassa a n. fejeset czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 18. szakaszt). Elnök: Kivan valaki szólani? Hentaller Lajos jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Mielőtt a II. fejezet tárgyalásába a t. ház belemegy, szűk ségesnek tartom felvetni azt a kérdést, hogy íizon körülménynél fogva, mely szerint az I. fejezet egészben a bizottsághoz utasíttatott vissza, lehet-e inkonzequenczia nélkül a törvényjavaslat további tárgyalásába belemenni. (Felkiáltások : Lehet!) Az 1. fejezet nevezetes momentumokat tartalmaz. Többek között a közigazgatási hatóságoknak oly ingerencziáját állapítja meg, mely szerény nézetem szerint meg nem engedhető. Kérdés, vájjon a bizottság az új szövegezés szerint nem fogja-e ezt önmaga is elejteni, vagy pedig fen tartja azt tovább is? Ha fentartja, és a ház többsége elfogadja, természetes dolog, hogy akkor ez a következő fejezetekben is következetesen keresztül viendő. Ha pedig a bizottság azt elejtené, és a ház is ekként határozna, szintén természetes, hogy akkor mindazon fejezetekben, hol erről szó van, ez törlendő lenne. Igénytelen nézetem szerint tehát mindaddig, míg a bizottság az I. fejezetet be nem terjeszti, a törvényjavaslat következetesen alig volna tárgyalható. Ennélfogva vagyok bátor indítványozni, hogy a további tárgyalás addig, míg az I. fejezetre nézve a jelentés a bizottság által elő nem terjesztetik, felfüggesztessék. Elnök: Ivánka Oszkár képviselő úr kíván szólani. Ivánka Oszkár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A második és a következő fejezetek nincsenek oly szoros összefüggésben az első fejezettel, hogy az első fejezet átdolgozása miatt azok tárgyalását is el kellene halasztani. Indítványozom tehát, hogy folytassuk a tárgyalást. (Helyeslés) Elnök: Kíván-e még valaki a kérdéshez szólni ? (Nem !) T. ház! Mindenekelőtt az a kérdés döntendő el, vájjon kívánja-e a t. ház Szalay Károly képviselő ár indítványa értelmében a további tárgyalást felfüggeszteni mindaddig, mig a bizottság jelentését be nem adja. (Felkiáltások: Folytassuk a tárgyalást!) A • t. ház folytatni kívánja a tárgyalást. T. ház! Kíván-e még valaki'a 18. szakaszhoz szólni ? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a 18. szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 19. szakaszt.) Elnök: T. ház! Kíván-e valaki a 19. szakaszhoz szólni? (Senki!) Ha senki sem kíván szólni, a 19. §-t elfogadottnak jelentem ki. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 20. szaka, st.) Hentaller Lajos jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! A 20. §-ra vouatkozólagf nekem egy nagyon szükségesnek mutatkozó niódosítványom van. (Halljuk!) A 20. §-ban nevezetesen az foglaltatik, hogy »közös, avagy községi tulajdont képező legelőkön és oly határokban vagy határrészekben, hol a nyomásos gazdálkodás van elfogadva : lovat, szarvasmarhát és sertést legeltetni rendszerint csak közös csordákban, nyájakban, falkákban, csürhékben és ménesekben szabad*. Én, t. ház, ezt úgy, a mint szövegezve van, elfogadhatónak nem találom. Nem találom pedig elfogadhatónak azért, mert itt nincs határozottan kifejezve az, hogy ha valaki külön, önállóan akarja a közös legelőn a saját jószágát legeltetni, azt a közös csordától, vagy nyájtól elkülönítve is teheti. Itt csupán annyi van mondva, hogy »rendszerint« csak közös csordákban stb. szabad legeltetni; de nincs megállapítva, hogy mily esetekben forog fenn annak a szüksége, és mikor van megengedve, hogy nem közös csordákban, vagy közös nyájakb&n legeltesse az illető tulajdonos jószágát. Nem mindenütt és nem minden vidéken kis területek azok, a melyek közös legelőknek használtatnak. Hogy többet ne mondjak, ott van Debreczen városa, a hol körülbelül 60.000 hold közös legelő van; ott van Karczag városa, a hol 30.000 hold, ott van a Kunságnak csaknem minden községe, a hol 20—25 — 30 ezer hold között váltakozik azon terület, a mely közös legelőként használtatik, és soha sehol eddig eszébe nem jutott senkinek az, hogy a ki nagyobb mennyiségű jószággal bir, különösen a vértisztaság fentartása szempontjából, külön ne legeltethesse a maga birkáit, disznóit, lovait ég szarvasmarháit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát ezen 20. §-nak akként való módosítását óhajtanám, hogy az megtoldatnék azzal, hogy a szakasznak egy új második bekezdése így szólana: (olvassa) »Azonban az állattenyésztés előmozdítása és kivált a vértisztaságiiak megóvása czéljából megengedendő, hogy az, a ki legalább 20 tenyészszarvasmarhát, vagy lovat, avagy 50 drb. tenyészsertést, vagy 200 tenyészjuhot kíván saját költségén tartott pásztorral külön legeltetni, azt, a mennyiben ennyi állat legeltetésére jogosult, a közlegelőn a közös nyájaktól, csordáktól, falkáktól, csürhéktől s ménesektől elkülönítve legeltethesse.*