Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-283
474 S8- o™* 1 *?"* "l* 1 " 18M- Január 87-én, urombntén. engedélyezte volna, a melyek nem bírnak komoly, reális alappal. Méltóztassanak megnézni az értéktőzsde' hivatalos lapját s azt hiszem, teljesen igazoltnak fogják találni azon állításomat, hogy habár nincsenek pozitív szabály ok, a melyek szeriét a bejegyzésnél a tőzsdetanácsnak el kell járni, azért a hivatalos árjegyzés a mellett tanúskodik, hogy kritika gyakoroltatik, és nevezetesen azok a vállalatok, a melyek bejegyzésre kerülnek, nagyban és egészben — természetesen egy-egy intézetet szerencsétlenség mindig érhet — a komoly kritikát kiállják és a börzetanácsot ebben az irányban könnyelmű eljárásért vád egyáltalában nem érheti. Ezek után, t. ház, a választ, a melyet a képviselő úr konkrét kérdésére megadhatok, következőkben kívánom összefoglalni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr azt kérdi: »1. Van-e tudomása a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy a budapesti árú- és értéktőzsde tanácsa egyik legújabban alapított és a megalakulás után nyomban a tőzsdére bevezetett részvénytársaság részvényeinek kotirozása után a hó közepén szükségesnek látta egy öt tagú bizottságot azzd az utasítással kiküldeni, tenne a bizottság javaslatot, hogy a tőzsdei szabályok miként volnának "módosítandók oly irányban, hogy aggályokat keltő alapítások alkalmával jövőben a kotirozás megtagadható legyen?« Erre az a válaszom, hogy hivatalos tudomásom ez ideig nincs arról, hogy ily irányú bizottság kiküldetett volna; a mennyiben azonban ez megtörtént, a magam részéről i« helyeslem. A képviselő úrnak második kérdése, eltekintve az indokolástól, az, hogy »hajlandó-e a kormány — bár a tőzsde törvényes hatásköre szem előtt tartásával — de a magyar kormány félügyeleti jogának és az ebből folyó kötelességek teljes súlyával befolyását oly irányban érvényesíteni, hogy a kiküldőit tőzsdei ötös bizottság javaslata és az ennek folytán elkészítendő újabb kotirozási szabályzat a közforgalom érdekeinek és a pénzpiacz, különösen a részvénypiacz biztonságának egyaránt megfeleljen ?« Erre válaszom az, hogy szükségesnek tartom, hogy az a hiány, a mely, mint jeleztem, a börzei szabályokban fennáll, hogy nincsenek oly irányadó pontok, a melyek szem előtt tartandók az értékpapírok börzei bejegyzésének engedélyezésénél, pótoltassék egy megfelelő szabályzat alkotása útján. Igaza van az interpelláló képviselő úrnak, hogy más börzéknél, nevezetesen a porosz, hamburgi és más német börzéknél vannak ily szabályzatok, s meg vannak jelölve azok a feltételek, a melyeknek eleget kell tenni akkor, midőn valamely értékpapír bejegyzése kívántatik. E feltételek természeteden a közönség s a pénzpiaca hitelének megóvása éidekében vannak felállítva. Én tehát helyesnek és szükségesnek tartom hogy ez irányban bizonyos szabályzat előkészíttessék, és a mennyiben a börzetanács ezt maga kezdeményezi, ezt helyeslem, a mennyiben pedig nem kezdeményezné, a magam részéről fognék odahatni, hogy ily szabályzat elkészíttessék. (Helyeslés jobb felől.) Természetes, hogy ezen szabályzat megállapításánál a magam részéről megint oly irányban fognám a kormány felügyeleti jogát gyakorolni, hogy a szabályzat az ország közgazdasági érdekei által megkövetelt feltételekkel számoljon. A mi pedig a kormány felügyeleti jogát illeti, az természetesen megóvandó, de a módozatokról, azt hiszem, nincs helyén és idején most nyilatkoznom. (Helyeslés jobb felől) A képviselő úr további kérdése az, hogy »Hai!andó-e a miniszter úr az igazságügyminiszter úrral egyetérfcőleg a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokat tárgyazó részét a fejlődő közgazdaság és a jogbiztonság igényeinek megfelelőleg mielőbb revizió alá venni és a szükséges törvényhozási munkálatokat kezdeményezni ?« Már egy korábbi alkalommal volt szeren esem erre nézve kijelenteni, hogy a kereskedelmi törvény némely határozmányainak módosításáról az igazságügyminiszter úrral tárgyalások vannak folyamatban, s mihelyt ezek eredményre vezetnek, a kormány javaslatát elő fogja terjeszteni. (Helyeslés jobbról) Ezekben a választ megadván, kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Visontai Soma: T. képviselőház! Nagyon s jnálom, hogy az indokolás, melylyel interpellácziómat kisértem, a miniszter urnak hosszadalmasnak unalmasnak tűnt fel, és hogy tetszését nem nyerte meg. De van egy vigaszom, mert e tekintetben egymás beszédeire vonatkozólag teljesen egy helyzetben vagyunk. (Derültség a szélső baloldalon.) Különben is beszédem nem hozzá, hanem a t képviselőházhoz volt intézve, a mi a dolog természetéből folyik. A mi a dolog érdemét illeti, ha a miniszter úr figyelmesebben hallgatta volna beszédemet, hallhatta volna, — hisz ez a gyorsírói feljegyzésekből kitűnik, — hogy magam voltam az, a ki pénzpiaezunk szilárdságát konstatáltam és így ezen óvatosságot hangoztató feljajdúlásra semmi ok sem forog fenn. Különben, minthogy
