Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

460 288. országos Illés 1894. január '27-én, szombaton. hol a nyomásos gazdaságot fenn kell tartani azért, hogy ezzel a marhaállomány fentartható legyen. Igaz, hogy az már jobb, a mit Vásárhelyi t. képviselőtársam mondott, hogy ha a határokat mentől előbb mindenütt tagosítanák, intenzivebb gazdaságot lehetne folytatni, ámde akárhány példát tudok arra nézve, hogy a nyomásos gazdaságnak még ott is fenn kell állania, a hol a tagosítás keresztül van víve, mert a határ fekvése nem engedi azt, hogy pl. a kisebb birtokosnak egy, vagy kél darabban adassék ki a birtoka, hanem 5—6—10 — 12 darabban kapja azt meg a tagosítás után. Én tagosítottam negyven határt a felvidéken s alig van egy-kettő ezen községek közt, a hol egy-két darabban kapták volna meg a volt jobbágyok illetéküket. Legelő dolgában pedig még rosszabb volt a helyzet a tagosítás után, mint volt a tagosítás előtt. Mert az 1836 : VI. tez. a volt jobbágyoknak ott, a hol azelőtt is szokásban volt s a hol a községekben nagyobb erdőségek voltak, a legeltetést az erdőségekben megengedte Mi volt ennek következménye? Az, hogy a volt úrbéresek, a volt földesurak terjedelmes erdeikben legeltetvén, nagyszámú juhnyájakat és sok szarvasmarhát tarthattak és ez képezte vagyonuk és gazdagságuk alapját. A ki ismeri a felső vidéket, különösen annak azt a részét, a honnan én jöttem, tudni fogja azt, hogy a tagosítások előtt a Vág-völgyből a túrókereskedők egész nyáron át letelepedtek, összevásárolták a volt úrbéresektől a túrót s ezzel nagy jövedelmet szereztek azok és igen emelték vele a gazdaságot, így volt ez a marhatenyésztéssel is, mielőtt a tagosítás bekövetkezett. És mi volt a tagosítás következménye? Az, hogy ettől a legelőtől elestek, a legeltetési jog nekik csak bizonyos erdőmennyiségben adatott ki, a mi természetesen sokkal csekélyebb terület lévén, mint az előbbi, elpusztultak a szép juh- és marhanyájak és sokkal szegényebb lett a felvidék, mint azelőtt. Most már, ha mi ezen ugarolást nem akarjuk fentartani és a nyoma sos gazdálkodást el akarjuk teljesen ejteni, még ott is, a hol az indokolva van, azt hiszem, nem cselekszünk helyesen. Természetesen a nyomásos gazdálkodás az Alföldre nem vonatkozhat! k, mert ott arra szükség nincsen; (Ellenmondás a szélső haloldalon.) de Szükség van arra azokban a községekben, a melyekben a községi birtokosok többsége ezt helyénvalónak látja. Az pedig alig lehetséges, hogy ez a többség olyat határozna el, a mi rá nézve nem előnyös, a mi a gazdálkodásban akadályozná, Azt hiszem, hogy leghelyesebben cselekednénk, ha Terény'i Lajos és Lits Gyula képviselő urak indítványait a bizottságnak adnók vissza, hogy az e tekintetben külön határozatot hozzon. (Helyeslés.) Hentaller Lajos jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! Minthogy a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalása alkalmával általánosan hangoztatták, hogy ezen törvényjavaslat elbírálásánál a szabad sző meg van engedve: engedje meg a t, ház, hogy én is szabadon mondhassam el véleményemet, szemben azokkal a nézetekkel, a melyek tegnap és ma itten hangoztatva lettek. (Halljuk! Halljuk!) Lits Gyula barátom és Vásárhelyi László képviselőtársam sok tekintetben nyilt ajtón kopogtattak és megindították a harczot olyan irányban, a melyben harczolni nem kell, mert azokat a közgazdasági és mezőgazdasági elveket, a melyeket ők hangoztattak, bizonyos tekintetben mindnyájan helyeseknek és alkalmazandóknak találjuk. Mindnyájan jól tudjuk azt, hogy mentől intenzivebb irányban halad és fejlődik a magyar földön a gazdálkodás, és mentől nagyobb dimenziókat ölt az egész világon a mezei gazdálkodás : annál inkább kell oda törekednie a törvényhozásnak, hogy az egyén a, maga gazdaságában szabad, független és Önálló legyen. Ezt az elvet nem támadta meg senki, és ez az elv benn van a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban is. Mi mondatik ugyanis ezen törvényjavaslat második szakaszában? Az, hogy a hol a nyomásos gazdálkodás volt eddig gyakorlatban, ott továbbra is megmaradhat, ha a birtokos lakosságnak birtokaráuylagos többsége ezt kívánja és ily értelemben határoz. T. ház! Hogy ezzel a törvényjavaslattal szemben oly eltérők a nézetek, annak oka egyszerűen az, hogy Magyarország egyes vidékein a gazdasági viszonyok teljesen különbözők egymástól és ha helyesen alkalmazható az a közmondás, hogy: »A hány ház, annyi szokás«, úgy e példaszó Magyarországon a földmívelés gyakorlására valóban ráillik. Elvileg igen helyes azt mondani: folytassunk okszerű gazdálkodást, de hogy mi az okszerű, azt az e^yes vidékek éghajlati, talaji, népesedési, munkabérviszonyai és hosszá tapasztalat állapítja meg. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hogy lehet tehát igazságosan azt állítani, hogy azok a gazdák, a kik éveken át az ugarrendszert találták leghelyesebben alkalmazhatónak a nem tagosított birtokoknál, el vannak maradva a mai kultúrától; 8 hogy lehet őket kényszeríteni, hogy egészen más elvek szerint gazdálkodjanak s úgy, miként azt Lits t. barátom hangsúlyozta!? Kigondolta? Hiszen tulajdonunk saját kedvünk szerinti kihasználását más törvények is korlátozzák. így az erdőtörvény megszabja, hogy miként használhatom erdőmet; a halászati törvény meg-