Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

262, országos ülés 189& deezember 1-én, pénteken. 37 csak a honvédtiszti árvákról szóltam, de valamint a múlt évben, úgy az; idén is t. képviselőtársam határozati javaslatának nem azon része ellen tettem kifogást, hogy az intézkedés nemcsak az árvákra, hanem a nyugdíjban vagy tényleges szolgálatban levő honvédtisztek leánygyermekeire is kiterjesztessék, hanem egy más része ellen, tudniillik, hogy külön intézet létesíttessék vagy alapítványi helyek állíttassanak fel. Ez volt a kifogásom. T. képviselőtársam határozati javaslata ellen elvi kifogást nem tévén, ahhoz hozzá is járulnék, ha kihagyná belőle azokat a pontokat, a melyekre nézve nem tartanám ezélszeríínek a kormánynak vagy a törvényhozásnak kezét előzetesen megkötni. Vonatkozik ez először is arra, hogy külön intézet létesíttessék. Ebben álláspontom az, hogy külön intézet létesítésének szükségét nem látom, hanem ugyanazon ezéi elérésére, a melyet a t. képviselő úr is akar, helyesebb, ha a meglevő nőképző intézeteket használjuk fel. (Helyeslés.) A második differenczia köztünk az, hogy én nem látom szükségesnek ez alapítványi helyeket úgy kreálni, hogy a tőkéről kelljen gondoskodnunk ; mert tegyük fel, hogy 400 frtba kerül az évi ellátás, — annyiba nem fog kerülni, mert vannak olcsóbb nőképző-intézeteink is — ez a mai kamatozási viszonyok mellett 10.000 forint tőkének felelne meg. Nekünk tehát 10.000 forintról kellene gondoskodnunk a czél elérésére, holott azt évi 400 írttal is megvalósítjuk. Nem látom tehát szükségesnek, hogy külön alapítványi helyek létesíttessenek, a melyeknek kezelése is nehézséggel jár, hanem arra fektetem a fősúlyt, hogy mifél több ily leány képeztessék ki. (Helyeslés.) Tehát ha meg is tartatik az »alapítványi hely« kifejezés a határozati javaslatban, előre kijelentem, hogy ezt nem ily értelemben kívánom venni, hanem inkább az állások dotáczióját érteném alatta. (Helyeslés.) A harmadik pont, a melyre nézve differálunk, az, hogy a képviselő úr ezeket az összegeket a költségvetésbe kívánja felvétetni. Én nem könyüradományról gondoskodtam, mint a hogy a t képviselő úr mondja; ha valami a jótékony államsorsjátékból ered, azért ez még nem könyöradomány. Ez szisztematikus rendezése a kérdésnek számszerűleg fejezve ki a dolgot. De ha provokáltatom, hogy egy kellőleg elő nem készített dologról nyilatkozzam, akkor a mit mondok, ne méltóztassék úgy venni, hogy ez által kötve lesz a kezünk. Oly ügyről, a melynek keresztülvitelére nem is én, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr és a honvédelmi miniszter úr vannak hívatva, kötelező nyilatkozatot a mikéntre nézve nem kívánnék tenni, nem is tartanám ildomosnak, ha tenném. Úgy tudom, t. ház, hogy a honvédelmi miniszter úrnak a legutóbbi állami sorsjátékból 15.000 frt bocsáttatott rendelkezésére jótékony czélokra. Ily összegekre approximative a jövőben is számíthatunk, és nézetem szerint akként biztosíthatjuk a czélt, hogy a rendelkezésre álló összeg egy részét tőkésítjük, más részét pedig azonnal felhasználjuk. Ha a 15.000 forintból 5000-et felhasználunk, már is tíz alapítványi helyet töltöttünk be. Azonban ezt csak példaképen hozom fel, a nélkül, hogy erre nézve kötelezettséget vállalnék. Ezt azonban a költségvetési kiadások közé iktatni, mikor a czélra elegendő dotáczió áll rendelkezésre, nem tartom szükségesnek, hanem azt meg lehet tenni, sőt a törvényhozás ellenőrzési jogának szempontjából kívánatos is, hogy a mint más ily alapok kezelését, pl. ha jól emlékszem, a kereskedelmi és földmívelési tárczában, beveszszük a tárcza költségvetésébe, ugyanily értelemben ezt is beiktassuk a budgetbe. Ez azonban nem azt teszi, hogy a budget rendes kiadásai között fognak helyet foglalni, hanem csak a bulíretben fognak feltüntettetni. Ha tehát a képviselő úr kihigyná határozati javaslatából ezt a részt: » Addig is, míg az ország pénzügyi helyzete egy, a magyar honvéd' ségi tisztikar családos egyéneinek leányai részére létesítendő leánynevelőintézet felállítását lehetövő teszi«, és azzal kezdené, hogy: »Útasítsa a ház a t. honvédelmi miniszter urat, hogy a vallásos közoktatásügyi miniszter úrral egyetértuleg a szükséges intézkedéseket megtegye az iránt, hogy a magyar honvédtisztek leányai az országban már létező kiválóbb nőképző tanintézeteknél létesítendő' alapítványi helyek adományozása útján részesülhessenek magyar hazafias szellemű és irányú vezetés mellett alapos kiképeztetésbeu«, a végén pedig megint elhagyná, hogy ez a költségvetésbe vétessék fel, ha a képviselő úr határozati javaslatát így módosítaná, én is elfogadnám azt, (Általános, élénk helyeslés.) azon magyarázattal, hogy az alapítványi helyeket nem úgy értem, hogy a tőkéről kellene rendelkezni. (Általános helyedés.) Azt hiszem, ez a kérdésnek oly megoldása, hogy a t. képviselő úr is megnyugodhatik benne. Ismételten kifejezem ama reményemet, hogy már a legközelebbi tanévben lehetséges lesz egy-két helyet az illetőknek adományozni. (Általános, élénk heli/eslés.) Nagy István: T. ház! Azok után, a miket a miniszterelnök úr a kérdésre vonatkozólag elmondott, bátor vagyok kijelenteni, hogy abban