Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-282
282» országos ülés 1891. jannár 26-án, pénteken. 443 szakkérdés, a melyre az orvosok vannak hivatva felelni. Én magamat ebben illetékesnek nem tartom és ennélfogva engedje meg a t. ház, hogy erre a tisztán orvosi szakkérdésre ne is feleljek. A másik kérdése a t. képviselő árnak az, hogy van-e tudomásom arról, hogy Wagner Gyula szegedi lakos a trachoma ellen titkos szert használ, a mely az ottani kórházban a legnagyobb eredménynyel alkalmaztatott. A későbbi kérdésre adandó válaszommal ez szoros összefüggésben áll. Először is tisztába kell hozni, hogy Wagner Gyula úrnak Szegeden szemkórháza nincsen. Itt van annak a háznak a terve, a mely Wagner Gyula úr tulajdonát képezi, és hol a rendelések történtek. Ez az egész ház három piéceből áll. Az egyik a hálószoba, a másik az ebédlő, a harmadik a sza'on. Betegszoba vagy kórház itt egyáltalában nincs. De itt van az állítólagos kórház házirendje is; ebben világosan az áll, hogy minden szembeteg, ki az intézetbe felvétetik, kötelezi magát arra, hogy szemének gyógykezelése ezéljából az intézetben naponkint kétszer meg fog jelenni. Tehát magának ez intézetnek házirendjéből kitűnik, hogy ott betegek nincsenek, hanem csak bejárnak, vagyis hogy ott, Wagner Gyula intézetében a trachoma ambulatoricze gyógyíttat!k, nem pedig szemkórházban. Különben, hogy ez a rendelő intézet létezik, hogy az Wagner Gyula úr tulajdonát képezi, és hogy az dr. Griinblatt Sámuel vezetése alatt áll, arról hivatalos tudomásom van Végre azt kérdi tőlem a t. képviselő úr, vájjon hajlandó vagyok-e a Wagner Gyula szerét államköltségen megszerezni és azt a trachoma gyógyítására kötelezőleg használatba vétetni ? T. ház! Minden szer, mely a trachoma ellen biztos gyógyszert képezne, oly nagy fontossággal bír, (Halljuk! Halljuk/) hogy azt, ha használhatósága kétségtelenül bebizonyodnék, nagyon szívesen alkalmazásba vétetném. De, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) ainbuiatorius kezelés mellett ezt lehetetlen megállapítani, nemcsak a trachománál, hanem más betegségnél sem. Ha tehát Wagner Gyula úr hajlandó a budapesti kórház trachoma-osztályának felügyelete alatt szerének alkalmazhatóságát bebizonyítani, nagyon hajlandó volnék ezen szer használatát közelebbi figyelembe venni és a szükség szerint intézkedni. De minthogy Szegeden — és itt visszatérek arra, a mit a kérdés második részére válaszoltam — a szembetegek nem kórházban, hanem csak ambulatoricze kezeltetnek Wagner Gyula úr intézetében a hol az a kísérlet lehetetlen, ennélfogva csak akkor tudnék e kérdésben intézkedést tenni, ha Wagner Gyula űr hajlandó volna szerét a budapesti szemkórházban alkalmazni. (Általános helyeslés.) Elnök: Babó Emil képviselő urat illeti a szó, Babó Emil: A t. miniszter úr elismerte azt, hogy a trachoma elfojtására biztos gyógyhatású szer eddig nincs. Igazsága van a t. miniszter úrnak abban, hogy egy titkos szer alkalmazása iránt ezúttal nem lehet intézkedni. Én nem is ezt, hanem csak annak a kiderítését kértem, hogy az ajánlatba hozott szer alkalmas-e a ragály elfojtására: igen vagy sem? Minthogy pedig a miniszter ár, úgy látszik, nem zárkózik el az elől, hogy ezen szer hatása megfigyeltessék, és minthogy fölteszem a gyógyszer tulajdonosáról, hogy kötelességének fogja tartani a közérdek szempontjából is szerének hatását itt, a budapesti trachoma-kórházban megfigyeltetni: én a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Általános helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. ház hozzájárulni, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vettnek jelentsem ki? (Igen!) E szerint a belügyminiszter úr válasza tudomásul vétetett. A belügyminiszter űr Visontai képviselő úr azon interpeliácziójára fog válaszolni, melyet az újvidéki közvágóhíd tárgyában intézett hozzá. (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! Visontai Soma képviselő úr az újvidéki közvágóhíd tárgyában interpellácziót intézett hozzám, a mely nagyon hosszá lévén, azt hiszem, megengedi a t. képviselőház, hogy annak csak lényegét említsem meg. Lényege pedig az, hogy hajlandó vagyok-e szakbizottságot kiküldeni, mégpedig az újvidéki hentesek költségére, a mely az ottani közvágóhidat megvizsgálva, véleményes jelentést tegyen arról, vájjon az sertések leszúrására alkalmas-e, s a mennyiben nem volna alkalmas, hajlandó vagyok-e a szakbizottság véleménye alapján a szükséges intézkedéseket megtenni ? Kötelességemben állónak tartottam először is a dologról jelentést kérni. Ha e jelentésből arról győződtem volna meg, hogy valószínűnek látszik, hogy ily szakbizottság kiküldetése után a dolog lényegében az újvidéki hentesek óhajának megfelelő intézkedéseket tehetek, nem haboztam volna e szakbizottságot kiküldeni, annyival kevésbbé, mert a hentesek a maguk költségükre kívánták kiküldetni a bizottságot, Minthogy azonban a jelenté* folytán nekem úgy tetszik, hogy nem tehetek oly intézkedést azon jelentés nyomán sem, mely őket kielégítené, ennélfogva én egyelőre szakbizottságot ki nem küldök, de kijelentem, hogy ha az interpelláczióra adandó exen válaszom után is a hente; )t> t
