Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

436 282. országos Illés I88Í iannár 36 nn, pénteken. esetben az elöljáróságot, hogy mi kép rendezze be és kezelje a faiskolát, mikép helyezze el és tartsa az apaállatot, és így tovább. Ezért sajnálom, hogy a törvényből kimaradt a gazdaérdekképviselet szervezete. Ajánlom a miniszter úr figyelmébe, hogy a tervezett állattenyész bizottmányra vonatkozó szabályrendelet készítése alkalmával ezt járási gazdasági bizottságnak nevezvén el, legalább rendeletileg hatalmazza fel a községi elöljáróság hatáskörébe utalt más intézkedések végrehajtásának ellenőrzésére is, és járuljon hozzá a törvény megfelelő ;szakaszainak a részletes vita folyamán ez irányban eszközlendő módosításához. A végrehajtás szervezeti bizonytalanságain kívül a törvény másik gyengéje a 94. és 95. §§. rendelkezései. Szintén a részletes vitához fog tartozni ezeknek beható bírálata, itt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ha ezen szakaszok jelenlegi tormájukban emelkednek törvényerőre, azok a legnagyobb szabású politikai fruktifikáczióra alkalmasak, és a politikai hatóságoknak tág teret engednek arra, hogy azon polgárokkal szemben, kiknek politikai magatartásával megelégedve nincsenek, nekeztelésöket jogos tormában súlyosan éreztethetik. Mivel a dolog úgy áll, azon reményben, hogy a részletes tárgyalás folyamán ezen hiányokat orvosolni képesek leszünk, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hentaller Lajos jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. képviselőház! A törvényjavaslatnak szorgos és lehető tanulmányozása engem arra a meggyőződésre vezetett, melyet azon szólamban fejezhetek ki talán legpreczizebben, hogy »a bor jó, de ez a bor nem jó!« Mezőgazdaságról és mezőrendőrségről törvényt alkotni nagyon szükséges; azonban, ha e törvény úgy lép életbe, a mint itt javasoltatik : meggyőződésem szerint az orvosság nagyon sokkal gonoszabb lesz, mint a betegség, melyet gyógyítani akar. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha daczára ennek, mégis elfogadom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tár gyalás alapjául, teszem ezt azért, mert bízom különösen a földmívelési miniszter úrnak jóakaratában, és hinni akarom, hogy az épen oly jóakaratúlag teendő módosítványokat nem fogja Mereven visszautasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek kijelentése mellett, főbb aggályaimat már itt, az általános tárgyalás alkalmával óhajtom felsorolni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A törvényjavaslat kirívó hibáinak egy részét abból eredetinek ítélem, hogy úgy a t. miniszter úr, valamint a t. bizottság abból indúi ki, mintha nekünk ma azokra vonatkozólag, a mikről e javaslatban intézkedés történik, egyáltalában törvényeink nem is volnának, vagy talán azok teljesen elavultak lennének. Hát én ezt határozottan tagadom, mert merek vállalkozni arra, hogy régi törvényeinkből megkeressem az ezen törvényjavaslatba felvett életrevaló intézkedéseknek megfelelő intézkedéseket, a melyek korántsem lesznek kevésbbé preczizek, sőt merem mondani, sokkal preezizebbek lesznek, mint a melyek a törvényjavaslatban vannak. Hogy pedig sokbal szabadelvííebbek lesznek, mint a melyek e törvényjavaslatban foglaltatnak, ahhoz szó sem fér. Tulajdonítom én ezt annak, hogy sem a t. miniszter úr, sem a t. bizottság nem foglalkoztak azokkal a régi törvényekkel, mert különben mégis bajos volna a bizottságnak az indokolásban azt mondania, hogy a kenderáztatásról azért kellett itt rendelkezni, mert erről egyáltalában rendelkezés nem létezik. Hát a t. bizottság vagy a t. miniszter úr sohasem hallott az 1840; IX. tcz. 42. § áról, a mely szakasz sokkal preczizebb intézkedéseket tartalmaz, mint akár e törvényjavaslatnak 17. § a. Minthogy már az összehasonlításnál vagyok, legyen szabad röviden utalnom a régi törvényre, és a mostani törvény két intézkedésére. Az egyik intézkedés a mezei csőszök, vagy Újabb műnyelven — mert a mi magyar kifejezés, az ma már nem jó — mezei őrök bizonyí tási tehetségére vonatkozik. A modern szabadelvííség teljes bizonyító erővel ruházza fel a csősz vallomását, a ki a mellett, hogy egyes tanú, még érdekelt is, mert a büntetéspénzek egy részéből pótoltatik a fizetése. A régi törvény is belátta, hogy az a csősz nem híhat exezellencziás urakat tanuknak, hogy Péter vagy Pál legeltetett-e a tilosban, azért azt mondta: »A kvalifikáezióval bíró csősz vallomása bizonyító erejű, ha az inkriminált fél nem tud szintén egy tanút állítani, a mely esetben az ellenkező állítások megdöntik egymást.« Ma már ez a felfogás, ágy látszik, elavult, és a mezei őr vallomása, a ki talán tekintetes úr is lesz, teljesen bizonyító erejű. Van a javaslatnak még egy, szerintem, retrográd intézkedése. Az 1836 : X. tcz. 10. §-a szerint a régi nemes urak, kiket senki sem gátolt abban, hogy ezen irányban azt tegyék, a mi nekik tetszik, azt mondták : ha idő jártával az úrbéri birtokok fogyatkoznának álíapotjukban, az úrbéri rendezés több izben is i-mételhető. Mit akartak ezzel? Azt, hogy ha a szegény etuber földjét a viz megszaggatja., úgy, hogy az nem föld, hanem vízmosás, adjon neki a földesúr mást. Ma azonban a népképviselet azt akarja kimondani, hogy lia annak a szegény embernek