Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-281
414 281 orsiAgos fllés 1894. január 28-án, kedden bizonyítva a mentelmi bizottság felfogásának helytelensége. Mert arra alapítja nézetét, hogy az a vizsgálóbíró, a ki a »Pesti Níipló« szerkesztőségében megjelent, törvényesen és helyesen járt el, a mikor a terheltre vonatkozó adatokat, bűnjeleket kutatta. Azonban, t. ház, épen abban van a vizsgálóbíró eljárásának helytelensége, hogy terhelt akkor még nem is volt, mert még csak a tárgyi tén\ álladékot keresték. Mikor a »Pesti Napló* szerkesztőségében meg jelentek, akkor az egész ügy még az előnyomozás stádiumában volt; már pedig büntető eljárási szabályzatunk, mely általában gyakorlatban van, bírói előnyomozást csak a vizsgálati stádiumban enged meg. Világos tehát, hogy helytelenül és törvénytelenül ment be oda a vizsgálóbíró. A t. képviselő úr a vizsgálóbíró eljárásának törvényességét azzal is magyarázza, hogy midőn megtagadták az illető bűnjel kiadását, a vizsgálóbíró akkor a házkutatást elrendelő végzést meghozta. Ez is helytelen volt, mert ha házkutatást akarnak valahol tartani, nézetem szerint előre kell azt a végzést meghozni, nem pedig akkor, mikor megtagadják az illető bűnjel kiadását. Mert odamenni detektivekkel, egy egész apparátussal behatolni magános hivatalos helyiségbe, ez már maga a házkutatás megkezdése; így tehát ez törvénytelen eljárás volt. A vizsgálóbírónak előbb kellett volna a végzést meghoznia, és ha az illető megtagadja az íratok önkéntes kiadását, nem foganatosítja a végzést. Minthogy tehát a vizsgálóbíró helytelenül és törvénytelenül járt el, az én nézetem szerint Ábrányi Kornél főszerkesztő úr törvényes jogával élt, midőn e törvénytelen eselekvénynek ellenszegült, és így hatóság elleni erőszakoskodást nem követett el. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hogy vagyunk most a bűnpártolás kérdésével? A büntetőtörvény könyv 479. szakasza azt mondja (olvassa): »Egy évig terjedhető államfogházzal büntetendő azon közhivatalnok, a ki hivatali állásában tudomására jött hivatalos tárgyalást, meghagyást, tudósítást, vagy pedig hivatalos minőségben kezéhez jött iratot tudva, hogy tartalmuk hivatali titkot képez, akár az állam, akár magánosok ártalmára másokkal közöl vagy közzétesz«. A súlypont tehát a közlésre, és a közzétételre van fektetve. Nem tartozik ide annak vizsgálata, hogy az a tisztviselő a ki állítólag azt a sürgönyt ellopta, vagy lemásolta és közzétette, büntetést érdemel-e. A kérdés egyedül csak az lehet, hogy van-e itt bfínrészesség, bűnpártolás ? Erre, t. ház, a mentelmi bizottság véleménye mellett felszólalt képviselő urak, szerintem, egyetlenegy érvet sem hoztak fel. Itt van :< biintetőtörvénykönyvnek 69. §-a, mely azt mondja (olvassa): »A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétség részese *áz: 1. a ki mást a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reá bir«. Van-e itt legcsekélyebb jele annak, jbogy a »Pesti Napló« főszerkesztője, Ábrányi Kornél az ezen pontban foglalt cselekményt elkövette v ol n a ? (Igaz! Úgy van! balról.) Itt van a szakasz 2. pontja, mely azt mondja (olvassa): »a ki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozdítja, vagy könynyíti; vagy annak előmozdítására vagy könnyítésére mást reá bir;«. Ezzel sem vádolja senki Ábrányi Kornél kép viselőtái sam at. De tovább a szakasz azt mondja (olvassa): »úgyszintén, a ki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyújtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt megelőzőleg egyetér«. Ezzel sem vádolja senki Ábrányi Kornél szerkesztő urat. Tehát mivel vádolják? Azzal, hogy ez iratot közzétette. Ha pedig ezzel valami büntetendő cselekményt követett el, akkor az ő tette minden esetre a sajtóvétség körébe tartozik, és más bírói eljárás útján nem büntethető. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igaza van Szalay Károly igen t. képviselőtársamnak abban, (Halijuk! Halljuk!) hogy nagyon nehéz valakire azt rábizonyítani, hogy hivatalosan akar valamely képviselőt, vagy más embert zaklatni. Ezt én sem tudom bizonyítani; de mégis furcsának találok egy momentumot. (Halljuk! Halljuk!) Mire való volt hát az az egész eljárás ? Bocsánatot kérek e kifejezésért, de én az egész dolgot nevetségesnek tartom. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mit akartak keresni? Egy kéziratot Abból a kéziratból akarták megtudni, ki másolta le azt a sürgönyt; mert hiszen a sürgöny, — úgy tudom, — itt volt a t. miniszter úr tárezájában. (Úgy van! a bah és szélsőbal felől.) Ez véletlen, problematikus dolog. Hiszen nem volt szükséges sajátkezfíleg lemásolni azt a sürgönyt; lemásoltathatta volna azt akármely más ismeretes személylyel. Józan észszel előre volt látható, hogy semmit sem fognak megtudni. így tehát az egész eljárás nagyon kö/.el áll a zaklatás gyanújához. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbal felől.) Épen ezen szempontból a mentelmi bizottság véleményében nem osztozom, és Ábrányi Kornél képviselő úr mentelmi jogát felfüggesztendőnek nem tartora. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Gr. Gyürky Ábrahám! (Halljuk! Halljak! bal felől.)
